Virág vége

Bejegyzés adatai

Felháborító az a tapasztalat, hogy nem lehet illatos virágot vásárolni olyan könnyen. Mit élvezzek akkor egy ajándékban, ha már illata sincs?

 

Nagyon szeretem, amikor az óvodába megyünk a gyerekekkel. Főleg, amikor már tavasz van. Útközben nagyokat beszélgetünk és ha nyílik valamilyen vad virág, akkor azt előszeretettel leszedik a gyerekek és vagy nekem adják, vagy az ovó néninek. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy gyerek korunkban mi is mennyire szerettük a mezei virágokat és előszeretettel szedtünk csokrot belőle a családnak. Volt olyan is, hogy ezt nem kellőképp értékelték a felnőttek és azt nem értettük, hogy miért. Na mindegy. Ez a virág szeretet a mai napig megmaradt bennem. A színekre emlékszem, az illatot pedig érzem. Vagy mégsem? Mostj nem fogja elhinni a kedves olvasó, amit írni fogok. A kedves férjuram elment a virágoshoz, amikor a születésnapom volt, hogy meglepetést vegyen. Az első szempont, amit mindig mond, hogy illatos legyen a virág. Nem volt olyan a boltba. Másnapra hozatott az üzlet vezetője ilyet. Micsoda? Hol élünk? Az óvodában az anyák napi ünnepségre megkérték a szülőket, hogy akinek van lehetősége, hozzanak be orgonát. Nagyon sok érkezett és olyan illatfelhő lepte el a termet, hogy azt semmilyen illó olaj sem tudta volna helyettesíteni. Ennek nagyon örültem, mert ez nekem olyan élmény volt, mint másnak a látvány szépsége.

 

Van egy kedves barátom, aki nem csak a látását veszítette el, hanem a szaglását is. Karácsonykor történt velük egy nagyon aranyos sztori. Kedvesével épp a fenyőfát akarták kiválasztani, amikor az eladó odalépett és mondta, hogy szagolja meg, hogy milyen jó fenyő illata van éppen annak a fának, ami előtt álltak. Ezzel érvelt, s jól gondolta, hogyha már valaki nem lát, akkor az illat fontos lehet. Az eladó persze nem tudhatta, hogy a szagokat sem érzi a barátunk.

 

Egy másik érdekes szituáció, hogy egy házaspárnál az egyikük nem lát, a másikuk alig érez illatokat. Ezért, ha bekakált a gyerek, azt mindig az apuka érezte csak meg, neki kellett letesztelni, hogy szagos-e a pelus, ha épp nyűgös volt a gyerek. Micsoda munkamegosztás kérem! Az élet hoz elő néha fura helyzeteket. S az illaton kívül mi számít még? Most bizonyára mindenki egyhangúan válaszolná azt, hogy a tapintás. Példának okáért had hozzak fel egy mintaajándékot. Ez egy olyan szivecske, amit sablon alapján varrt a kislányunk egy papír lapra. Ennek alakját a cérna miatt teljesen jól ki tudtam tapogatni és a forma is egyszerű volt, nem volt túl sok a tapogatni való, könnyen kivehető volt az „ábra”. Tapintottam már olyan képet, ami direkt úgy lett megfestve, hogy mi is érzékelhessünk valamit belőle, de meg mondom őszintén, hogy nekem túl sok volt egyszerre egy kép. A szem úgy látszik, hogy több infót elbír, mint a kéz, legalábbis az én kezem. Nem rég ismerkedtem meg valakivel az interneten keresztül, aki scrapbook technikára bátorítja az olvasóit, illetve olyan embereket gyűjt össze, akiknek ez a hobbija. Így személyre szóló albumokat lehet készíteni kreatívan. Még sosem láttam ilyet, nem tudom, hogy mennyire lehetne nekem ilyet készíteni, vagy mennyire tudnám élvezni az ilyesmit, mint ajándék, de szívesen letesztelném egyszer. Ha esetleg valaki ismeri ezt a technikát, vagy látott már ilyet, szívesen fogadnám a véleményét. Itt az oldal, ahol erről bővebben lehet olvasni.

 

 

Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat!

comments