Vezetők és irígység

Egy gondolat az új év előtt

(hétfő: egészségmegőrzés-emberi kapcsolatok – tematikus nap)

 

Dan Crawford mondta el “Visszaemlékezései”-ben, hogy Közép-Afrikában nagyon nehéz volt az utazás, mert az ösvényt benőtte a sűrű, magas fű, és a harmat is teljesen vizessé tette. A négerek szokása az volt, hogy a gyermekeket küldték előre. Ők voltak az “emberi seprűk,” ahogy nevezték őket. Ők kockáztatták először az életüket, hogy éhes hiénák vagy leselkedő leopárdok felfalják őket, és didergő testükkel nekik kellett a hideg harmatot lerázniuk a magas fűről. A bennszülöttek előtt a fölfedező Livingstone “harmatszárító” volt, és nem olyan ember, akit szolgálni kellett, hanem ő szolgálta az utána haladókat. Róla írták ezt a néger éneket: “Mutasd az utat a nedves fűben, És csak akkor vagy igazi útkészítő. Mert Mr.Elsőnek kell vállalnia minden jajt, és Mr.Második majd nyugalmat talál.”

 

Egy külső szemlélő könnyen irígykedhet egy vezetőre. Hiszen őt látja mindenki, ő van elöl. Vádolhatják, hogy mindez azért van, mert azt akarja, hogy mindenki rá figyeljen. Igen, bizonyára van olyan ember a világon, akit a hatalomvágy vezérel. Én viszont most a közelgő új év alkalmából azokra az emberekre szeretném felhívni a figyelmet, akik szeretetből, önmaguk odaadásából vezérelve tesznek valami egyedülálló dolgot, amire más nem merne vállalkozni. A bátrakért, szelídekért és alázatosokért írok. Számomra ők példával járnak elöl, mert ha valami újba kezdek jövőre, akkor azt ilyen lélekkel szeretném tenni. Nem lesz egyszerű, de nem is várom, hogy az legyen. Úgy szép az élet, ha zajlik! Boldog új évet kívánok a kedves olvasónak!

 

Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat!

comments