Veszekedő testvérek

Ugye milyen sokszor hallani panaszt egy másik emberre? Bennem ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy most mennyire legyek megértő, mit tegyek a szeretet nevében, mit mondjak az illetőnek. Sajnos már olyan is előfordult, hogy közeli barátaink távolodtak el tőlünk szerintem azért, mert egy emberrel kapcsolatos panaszaival nem akartunk egyetérteni, pontosabban nem tudtuk, hogy mit is gondoljunk és szerintem rosszul reagáltunk a helyzetre. Ma már másképp csinálnám, ha ugyanaz a szituáció előjönne. Mióta gyerekeink vannak, sokkal inkább kell gyakorolnom a kibékítést. Vannak már sikerélményeim és más is osztott meg egy rövid tapasztalatot, ez lesz alább olvasható.

 

Hogyan kell érteni azt, hogy boldogok a békességszerzők? Talán ezt még könnyen elhiheti sok ember, hiszen mindenki a békességre vágyik a szíve mélyén. Hogyan lehet ilyesmit mégis megteremteni? Van egy olyan mondat is a Bibliában, hogy a szelíd szó megtöri a csontot. Mégis hogyan? Ezt elég nehéz elképzelni elsőre. Megmondom őszintén, főleg a gyerekekkel kapcsolatosan, amikor egymással veszekednek, nehéz elhinni, hogy majd az én szelíd szavam rendet fog teremteni közöttük. Épp ezért szoktam feltenni ezt a kérdést ilyenkor:

 

-Minket hogyan békítesz meg egymással Uram?

 

Úgy gondolkozom mindig, hogyha sikerül meglátnom, hogy Isten hogyan csinálja

velünk, akkor azt megfigyelve nekem is lesz egy eszközöm, hogy én mit tudok tenni a gyerekeimért, testvéreimért. Egy ilyen alkalommal a kérdésemre érkezett egy olyan újabb kérdés, melyből egy párbeszéd alakult ki, hiszem, Istennel, mert a végén a békesség és a szeretet uralkodott és Jézust dícsérte a lelkem.

 

-Én mit teszek veled, amikor valami fáj és hozzám fordulsz?

-Arról beszélsz, hogy mi mindent készítettél el nekem, hogy én milyen gyönyörűséges vagyok a te szemedben és megkérdezed mindig, hogy hol fáj és egyszerűen csak együtt vagyunk és ettől megnyugszom és teljesen feltöltődöm és már a végén nem is szokott érdekelni, hogy mi bántott, mert annyira megvígasztalódom az öledben, a karjaidban.

–         Mit gondolsz, ha te is így tudnál viselkedni a gyerekeiddel, akkor az milyen eredményt hozna?

– El tudom képzelni, hogy működne.

         – Jó, akkor Mindenkit hívjál magadhoz külön-külön és foglalkozz velük személyesen. Amikor panaszkodni kezdenek a másikra, akkor kérdezd meg őket, hogy nekik hol fáj, hol puszilhatod meg és csak az adott gyermekkel foglalkozz. Ahogy megérzi a szeretetet, el fog távozni tőle a keserűség és a harag a testvére iránt, mert be fogja ezeket a sebeket gyógyítani a te odafigyelésed őrá. Már nem fogja érdekelni, hogy mit csinált a másik. Figyeld csak meg! Próbáld ki! S ha téged bánt meg valaki, az én szeretetemhez menekülj ilyenkor, hogy nehogy megkeseredj a másik ember felé!

 

Így is történt. Eldöntöttem, kipróbálom, ha árulkodni kezdenek egymásra. Nem kellett sokat várni az alkalomra és tényleg. Ahogy odahívtam magamhoz külön-külön az egyiket, másikat és meghallgattam a kis mondókájukat, aztán megpusziltam nekik, ha épp fájt és megszeretgettem őket, el is múlt a panasz, a sírás és játszottak utána boldogan egymással. Persze azért azt is mondtam nekik, hogy kérjenek egymástól bocsánatot. Milyen érdekes, még olyan nem fordult elő, hogy csak az egyik volt hibás, mert általában az szokott történni, hogy valamelyikük elkezdi és erre reagál a másik hasonlóképp.

 

Nemrég olvastam egy kedves testvérem tapasztalatát ugyanebben a témában és megengedte, hogy beidézzem. Másik család, másik példa, másik kép ugyanarra a dologra.

 

Miklós Kata írta:

„A gyerekek összevesztek valamin hazafelé. Egy kicsit kijöttem a sodromból, (te idemész, te odamész a játékot kérem a kezembe…) aztán hamar lenyugodtam és odahívtam őket: Szerintetek Jézus most odaadta volna a játékot: Igen és szerintetek Jézus ordibált volna, ha mégse kapja meg a játékot? Nem és vajon Jézus megbüntetne titeket most, hogy így viselkedtetek? Nem. Akkor szépen csöndben induljunk haza mi is… és így tettünk. 😀 jó reggelt mindenkinek :)”

 

Köszönöm Kata, hogy megosztottad a történetedet és bátorítok másokat is, ha olyan tapasztalata van valakinek, ami a témába vág és bátorító lehet, nyugodtan meg szabad írni a hozzászólásokba, persze kérdés is jöhet az együttgondolkodás jegyében.

 

Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat!

comments