Útinapló 3. rész

Vállalkozóvá válásom kínjai és örömei

(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)

 

A múlt héten nem írtam semmit ebbe a naplóba. Miért? Elakadtam. nem történt semmi, nem csináltam semmit, ami előre vihette volna a dolgokat. Bár most lehet, hogy számolnom kell azzal, hogy megsértődik a blog és azt mondja nekem, hogyha egy „nem történt semmi” leírásra sem vagyok képes, akkor most már ne is jöjjek a „valamikkel”!

 

Múlt hét szombat: lelkesítő beszélgetések

 

Egy születésnapi bulin találkoztam két barátnőmmel is, akikkel elkezdtem megbeszélni a problémáimat. Nekem mindig nagyon sokat segít, ha hangosan gondolkodhatom és ha azt nem egyedül kell csinálnom. Vida Ági, Az indulás pszichológiája c. tanulmányában mondja, hogy olyan emberekkel keressük a közösséget, akik nem néznek minket ufónak. Akik értik, hogy mi mit és miért szeretnénk. Ezek a csajok ilyenek. Ráadásul az ő véleményük, mint leendő vevők véleménye is fontos. Ugyanakkor ha az üzleti ötlet kidolgozásához szeretnék tanácsot kérni, tudom, hogy egy olyan ember tapasztalatára van szükségem, akinek már van egy jól működő vállalkozása, s a szemlélete is olyan, amivel én tudok azonosulni. Hiszen ha nem szimpatikus egy tanácsadó hozzáállása a dolgokhoz, nem fogom tudni megvalósítani azt, amiket mond. Így ismerem magam.

 

Vasárnap: egy technikai akadály eltüntetése

 

Elhatároztam, hogy megnézem, most sikerül-e egyedül regisztrálnom az általam kiválasztott hírlevélszoftver weboldalán. Arra emlékeztem, hogy egy, vagy másfél évvel ezelőtt valamiért nem sikerült. Viszont ez egy olyan profi rendszer, amit nem szívesen hagynék ki az életemből. Arra gondoltam, hogy folyamatosan fejlesztenek ők is, hátha most már számomra is elérhető akadálymentesen a szolgáltatás. Korábban felvettem telefonon velük a kapcsolatot, jeleztem a technikai nehézségemet. Az azonnali megoldás az volt, hogy munkatársuk segített a regisztrációban, hogy minél hamarabb elkezdhessek a szoftverrel dolgozni. De aztán ez valamiért elmaradt, közben a felhasználónevet és jelszót tartalmazó levél is elveszett. Arra gondoltam, hátha azóta fejlesztettek az oldalon, hátha most már egyedül is tudnék regisztrálni. Egy tesztet megér. Igazam is lett, sikerült! Mindig örömmel tölt el, ha egy technikai akadályt sikerül eltennem az útból! Bele is vetettem magam azonnal a szoftver használatának tudományába.

 

Hétfő: mély gödörben

 

A legsötétebb nap. Rámtört az elkeseredés és az önsajnálat. Tanulok kommunikációt, s rámszakadt a felismerés, hogy még mennyi mindent nem tudok. Nyomasztott, hogy nem haladok olyan tempóban, ahogyan szeretnék. Úgy éreztem, hogy a fejem már akkorára dagadt a sok információtól, amit már több éve nyomok bele, hogy hogyan vállalkozzak, hogy most már igazán jöhetnének az eredmények. És csak toporgok. Mikor történik már valami?!

 

Kedd: megújult erő

 

Áttörés! A lelkemben mindenféleképpen. Az ének órámon hallottam egy olyan jelenségről, amit egy az egyben a lelki állapotomra tudtam alkalmazni. Emlékezz arra – hangzott el – hogy milyen az, amikor bejárjuk a próbatermet. Milyen széles, milyen hosszú. Vak emberként tudom, hogyha otthonosan szeretnék mozogni valahol, akkor szükséges, hogy előtte megismerjem, hogy mi hol van, és az sem árt, ha látom, hogy mekkora a mozgásterem. Gyakorlatilag ez még csak arról szól, hogy körbe-körbe járunk a területen. Látszólag nem haladunk, de mégis, egy olyan biztonságot fogok nyerni ez által, amit nem élhet meg az a vak ember például, aki először lép a terembe, és hiirtelen kellene ott mondjuk közlekednie, léteznie. Ezzel a hasonlattal szemléltette tanárom az énektanulásom folyamatát. Ráébredtem, hogy nem kell kétségbeesnem, ha úgy tűnik, nem történik semmi, csak körbe-körbe járok és mindig ugyanazokkal a dolgokkal találkozom. Most szerzem meg azt a biztonságot, bizonyosságokat, amik szükségesek lesznek, hogy bemozoghassam szabadon a saját teremet a jövőben, mint vállalkozó. Ez a felismerés felszabadított az alól a nyomás alól, amit előző nap éreztem. Újabb lendületet sikerült vennem ez által!

 

Szerda: kézzel fogható előrelépések

 

Már rég óta egyeztetek időpontot valakivel, akinek a tanácsaira nagyon számítok. Sikerült újra felvenni a fonalat időpont ügyben. Ennek nagyon örültem, mert emiatt is el voltam keseredve a napokban, hogy nem halad a találkozó szervezése. Közben egy másik dolog is befutott hozzám, amire szintén vártam egy ideje. Egyik leendő termékemből elkészült egy minta. Váratlanul ért a hír, nagyon örültem!

 

Csütörtök: izgalmas felismerések

 

Megnyertem egy videósorozatot, ami a személyes hatékonyságról szól. Hogyan érhetjük el azokat a céljainkat, amit kitűztünk, milyen szerepe van ebben az emberi tényezőnek? Életemben most hallottam először az irányítás törvényéről. Az önértékelés, önbecsülés jelentőségéről is beszél az előadó, amiről mindig is éreztem, hogy nagy szerepet játszik valaki sikerében, de ez amolyan megérzés szinten volt csak a tudatomban. Még nem értem a sorozat végére, de már ez is sokat adott. A weboldalam tartalmát is elkezdtem átszerkeszteni, egy aloldalt töltöttem fel. Ez is valami, ha csak apró lépés is. De az a tény is nyomasztott, hogy már olyan régóta tervezem a „renoválást”.

 

Péntek: lelkesítő ismeretbővítés

 

Hétfőn, szerdán és pénteken két-két óra kommunikációt tanulok. Ha csak ennyi történne velem, ami a vállalkozóvá válásomat illeti, már az is valami lenne. Hiszen ez egy elengedhetetlen dolog, hogy megtanuljak kommunikálni. A videósorozat meghallgatását is folytattam. Még izgalmasabbnak találtam a második részt, mint az elsőt. Nagyon lelkesítő volt elmélyedni a témában. Hiszen ki ne szeretne hatékony lenni és sikeres abban, amit csinál!

 

 

Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat!

comments