Tükröm, tükröm mondd meg nékem!

Az iskolai értékelés hatása az önértékelésünkre
(hétfő: egészségmegőrzés-emberi kapcsolatok – tematikus nap)

 

Valamelyik nap egy régi osztálytársam oldalán olvastam egy idézetet, mely szerint „Ha te nem hiszel magadban, senki nem fog hinni benned!” Mégis hogyan tud kialakulni az egészséges önbizalom? Az egészséges önértékelés? Milyen hatása van az iskolai értékelésnek ezekre? A teljesítmény értékelését teljesen el kellene vetni, ha kiderülne, hogy ez súlyos önbizalomhiányhoz vezet? Vagy lehet, hogy egyfajta korrekcióval feloldódhatna az a sok bizonytalanság, amivel aztán már felnőtt korban is sokszor találkozunk? Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató külsőegyik riportjából jegyzeteltem ki az alábbi sorokat a témában.

Sulióra

Jegyzet a Rádióaktív magazinműsorából (2013. január)

 

Riporter:

 

– Az önértékelés az ember kritikai megítélése és minősítése önmagáról, képességeiről, tevékenységéről, magatartásáról. A folyamatos önmegfigyelésen és önellenőrzésen alapuló önértékelés lehetővé teszi az egészséges személyiségre jellemző önismeret és önbizalom kialakulását, az önirányítás képességének fejlődését.

 

Uzsalyné Pécsi Rita: – Ez a definíció nem teljesen igaz. Az önmegfigyelés nem úgy történik, hogy megfigyelem magam, és sorra veszem, hogy jól futok, jó a hangom, ügyesen olvasok, jól nézek ki stb., és ha elég mennyiségű értékes tulajdonságot találtam, akkor értékes vagyok. Sajnos ez nem így megy. Hányszor lehet látni, hogy van egy gyerek, akiről tudjuk, hogy okos, ügyes, de ő mégis arról panaszkodik, hogy ez neki nem megy, vagy az nem megy. Tehát láthatólag nem ettől függ. Úgynevezett szociális, társas tükörből épül fel az önértékelés. Különösen ez a kisgyermekeknél látszik, hogy állandóan figyelik a nekik fontos személyek reakcióit. Hogy néznek rá, mit látnak benne. Megpróbál úgy viselkedni, hogy ez a tükör pozitív legyen. Ebben a tükörben alakul ki az önértékelés, és ez válik majd az önbizalom egyik fő pillérévé, vagy éppen a megingott önbizalom egyik pillérévé, akkor amikor odaérkezünk, hogy belép a gyermekünk az iskolába. Ott több éven át rengeteg értékeléssel fogja magát szembetalálni.

 

Ami a probléma

 

Az első pillanattól kezdve rengeteg tükröt kap a gyerek. Az a baj, hogy mi pedagógusok azt mondjuk, hogy objektív értékeléseket adunk. Úgy gondoljuk, hogy most visszajeleztünk, hogy pl. az írás csúnya, a számolás 30 százalékon van stb. . Csak hogy ez is így nem igaz a működésben. Aki azt fogadja, nem azt fogadja, hogy igen, az írásom csúnya, hanem hogy én nem vagyok elég jó. A kisgyermek mást nem tud hozzátenni. Csak akkor tudná a gyerek felfogni, hogy ez csak az írásáról szól, ha ugyanilyen súlyban, ugyanilyen mértékben, írásban leírva, követhetőleg, kapna még másik tükröket is. Tehát nem csak a teljesítményre vonatkozó tükröket, hanem ezt kiegyensúlyozólag az őrá vonatkozó tükröket. Pl. látom, hogy óriási erőfeszítéseket tettél, és ez már jobb egy picit, mint a múlt alkalommal. Ha ezzel az írásban is jelzett igyekezettel megy haza a gyerek, teljesen más, mintha csak annyit lát a szülő, hogy az írás csúnya volt, és közben a gyerek elkezd magyarázkodni, hogy a tanító néni mondta, hogy a többieké is ugyanilyen volt, és már látja azért a fejlődést. Ez a magyarázkodás már az első jele annak, hogy nincs kiegyensúlyozva az értékelés.

 

Az értékelés az az, hogy amilyen értéket találok benne. Ez nagyon jó szó. Ez az ami igazán hatalom, ami rendkívül nagy formáló erő. Ha a teljesítményértékelés mellé nem kap valaki másféle értékelést, akkor csak ez marad, ez épül be a személyiségbe. Tudatosan ezt nem fogjuk fel, hogy közben már úgy értékelem magam, mint ezek a jegyek. És ráállunk erre, hogy igen, értékeljük a teljesítményt, otthon számonkérjük a teljesítményt. Ennek nagyon súlyos következményeit láthatjuk. Önbizalomvesztéshez vezet. Az a probléma, hogy túl nagy súllyal és rendkívül intenzíven lép be az értékelés.

 

Út, kiút

 

Nyilvánvaló, hogy vissza kell jelezni, hogy hol áll a teljesítménye valakinek, de az arány nagyon-nagyon rossz, és erre oda kellene figyelni. Ha ez elmarad, akkor a teljesítménye alapján elhiszi, hogy még mindig nem, még mindig nem, még mindig nem elég jó, és nem az igényszint emelkedése fog történni, hanem éppen az ellenkezője. Én erre nem vagyok képes. Totális kudarcélmény lesz a vége. Végeztek egy kísérletet tanítókkal. Azt mondták nekik, hogy történt egy részletes felmérés a gyerekekről az osztályban, és vannak, akik igen tehetségesnek bizonyultak, és vannak, akiknek szerényebb képességeik vannak. Kérték ezeket a pedagógusokat, hogy ez alapján fejlesszék őket. Nem telt bele fél év, és mérhető különbség lett a két csoport teljesítménye között. Pedig valójában semmilyen felmérés nem készült a gyerekek képességeiről. Rengeteg rejtett érték van, ami aszerint jön elő, hogy tükröket kapunk. És nem mondom azt, hogy a nem létezőket hívjuk elő. De azért rengeteg olyan rejtett érték van, ami azért tud megnyilvánulni, mert volt valaki, aki meglátott egy reális értéket, és kinézte a másikból, hogy ő arra képes. Ezzel lehet kitartásra bátorítani a másikat, motiválni is például. Olyan jó lenne, ha a bizonyítványban nem csak az értelmi intelligencia értékelése lenne, hanem az érzelmi intelligenciára vonatkozó értékelés is.

 

Különleges „bizonyítvány”

 

Egy korábbi munkahelyemen csináltunk egy különleges értékelő lapot. Számba vettük, hogy milyen értékeket szeretnénk látni, illetve visszatükrözni a gyerekek felé. Ilyen volt például az önállóság, figyelem-koncentráció, rendszeretet, pontosság,a bírálat elfogadása, érzelmek kifejezése, udvariasság, segítőkészség, figyelmesség, magatartása a felnőttekkel, magatartása a gyerekekkel. E legutóbbinak szétválasztása például azért lehet érdekes, mert van olyan gyerek, hogy a tanárral nagyon tisztelettudó, de a társaival nem. Felnőtt korban ilyenből lesz az, hogy felfelé „nyal”, lefelé tapos. Ha a tanár nem veszi észre, csak azt, hogy az ő saját óráján milyen jó az a gyerek, és nem figyel a másik szempontra, akkor ezzel a tükörrel ezt a magatartást erősíti. A sokféle tükör sokat segíthet abban is, hogy a negatív visszajelzéseket is könnyebben el tudjuk viselni, hiszen azok mellé kapunk pozitívakat is.

 

Saját helyzetem

 

A riport alatt sok iskolai történet eszembe jutott, és sokmindent be tudtam azonosítani, hogy mi miért alakult úgy az életemben, ahogy alakult. A gyermekeimnél is igyekszem figyelni, hogy a legnagyobb fiúnk kiváló tanulmányi eredménye mellett ne felejtsek el odafigyelni a többi területre. Középső lányunk most megy iskolába, már látom azokat a tulajdonságokat, melyeken keresztül ha bátorítom, akkor egyensúlyba hozhatom a dolgokra való reakciókat, tükröket. Felnőtt emberekkel történő kommunikációmhoz is igen könnyen fogom tudni használni a hallottakat, mivel a rejtett képességek felszínre hozatala, illetve a mások motiválása, bátorítása számomra élethivatás. A rádióadás műsora az alábbi linken hallgatható meg teljes egészében (45 perces):

 

Önértékelés, értékelés /RadioAktiv/ külső

 

A téma bővebb, és sokkal részletesebb kifejtése hallható itt, ennek csak az első harmadát jegyzeteltem most ki.

 

A folytatás bejegyzései itt találhatók:

 

Tükröm, tükröm mondd meg nékem 2. rész

Tükröm, tükröm, mondd meg nékem 3. rész

 

Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat!

comments