Teljesen ki-vagyok?!

A „fogyatékos”kifejezésről egy casting élményének kapcsán
(szerda: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

 

Önt mennyire érdekli az, hogy mit gondolnak mások az életéről, személyiségéről? Vajon azok a fiatalok, akik egymást fogyatékosnak csúfolják, milyen képzetet társítanak a fogalomhoz? Mit gondoljak én, amikor olvasok egy felhívást egy gospel kórus megalakulásáról és fogyatékosnak kell neveznem magam, hogy a feltételeknek megfelelhessek? Hogy is állunk a szavakkal? Milyen volt a casting, ahol fogyatékos emberek énekhangjára voltak kíváncsiak a szervezők? Ezekre a kérdésekre olvashatja az alábbiakban a válaszokat, gondolatokat, tapasztalatokat, hivatalos állásfoglalást. Ez a bejegyzés a szokásosnál hosszabb, alcímekkel tagoltam az esetleges gyorsabb átfutás érdekében. Mindegyik alrész önmagában rövid.

 

Miért pont ez a téma jött elő?

 

Az előző bejegyzésben egyrészt megígértem, hogy megírom a castingon tapasztalt dolgokat, megosztom élményeimet. Másrészt pedig pont ennek a bejegyzésnek a kapcsán kialakult egy beszélgetés egy kedves ismerősömmel, s adta magát a téma. Tisztázni kell a fogalmakat, hogy mindenki ugyanazt értse az alatt, hogyha valaki azt mondja: a fogyatékos emberek. Kezdeném a fogalom körüli dilemmákkal, gondolatokkal és aztán jönnek az élmények is.

 

Fogyaték, vagy fogyatékosság?

 

„-Mindig zavar, mikor azt írják:fogyatékos…fogyatékos a fene:)-Legfeljebb:fogyatékkal élő.Apró változtatás, mégis tartalmilag más.”

 

Van egy kiadvány, ami a sajtó képviselőinek készült és a jogi alkalmazásban is a legalapvető szakaszokban a fogyatékos személy kifejezés szerepel. A lényeg, hogy nem csupán fogyatékos valaki, hanem fogyatékos személy. A fogyatékkal élő kifejezést kifejezetten ellenjavalják a szakemberek. A fogyaték kifejezés az egy katonai kifejezés, amikor mondjuk egy készlet mennyi hiánnyal, fogyatékkal rendelkezik, tehát, ha ezt használnánk, akkor a hiány oldaláról közelítenénk meg az embert. Valahogy viszont azért, hogy a különféle fogyatékosságból adódó nehézségekkel lehessen valamit jogi úton is kezdeni, ezért találni kellett egy minőségjelzőt, ami az állapotot tükrözi, nem az embert. A mi állapotunk sajnos sérült, fogyatékos, de nem mi vagyunk azok. Ezért kell az ember, vagy személyt hozzátenni. Szokták még a fogyatékossággal élő emberek kifejezést is javasolni ebben a kiadványban is láthatjuk. Megkeresem a linket, de a www.serultek.hu oldalán megtalálod és meg tudod nézni a táblázatot. Egyébként nagyon jogos a kérdés, amit felvetettél, mert ezt másoktól is hallottam, mint probléma. Még a fogyatékossági támogatás is eszembe jutott, azt is ilyen kategorizáltság alapján kapjuk, sajnos valahogy nevezni kell az érzék és mozgásszervi, vagy értelmi, pszichoszociális, vagy spektrumzavarból fakadó sérültség miatt akadályozott embercsoportot. Ha a társadalom és a fizikai környezet is úgy lenne megalkotva, hogy mi ne érezzük, hogy nem látunk, vagy nem hallunk, vagy ilyesmi, akkor lehet, hogy nem is lenne nevünk.

 

Fogyatékos, egyenlő gáz

 

„Szerintem, a fogyatékos szót itthon abszolult pejoratív értelemben használják, és kifejezetten negatív, leértékelő tartalommal bír.Ez Rátok nézve gáz…Eszembe sem jutna soha Rólad például, hogy fogyatékos vagy:”

 

Tényleg az a baj, hogy valahogy el kell nevezni azt az állapotunkat, ami van. Én vak vagyok, ez elég sok korlátot jelent a hétköznapokban, hiányosak az információk, legalábbis a látható csatornákon beérkezők nem jutnak el hozzám. Ez a hiány a társadalmi befogadás szintjén is jelentkezik és hátránnyal jár. Valahogy ezt kellene ez alatt érteni, hogy fogyatkozásom van valamiből, amiből a többségnek nincs. Ezért is szokták ezt kisebbségi kérdésként is kezelni a mi helyzetünket talán, mármint a fogyatékosságügyet.

 

Saját ellentmondásos érzéseim

 

Magánemberként elgondolkodva saját magamban is érzem az ellentmondást. Ha barátok, ismerősök között vagyok, akkor látássérült embernek szoktam magamat nevezni, s minden alkalmat kerülök, hogy ki kelljen jelentenem, fogyatékos ember vagyok. Pedig ha én is engedek a “kísértésnek” és nem vállalom fel a környezetem felé a fogalom megfelelő értelmezésének átadását, mert nekem is nehezemre esik, akkor hogyan is várhatnám el másoktól, hogy ne pejoratívan használják? Ki fogja átadni, megtanítani a kifejezés helyes értelmezését? Az a baj, hogy a fogyatékos szó alatt valamiféle nem teljes személyiséget asszociálnak az emberek és valakire használják is bűntudat nélkül, például az értelmi sérültekre, mert a társadalom, az emberek többsége könnyen azonosul azzal, hogy aki csökkent képességű a gondolkodásban, az nem lehet teljes értékű ember, hiszen nem tud gondolkodni, márpedig ez a világ arra van berendezkedve, hogy az érvényesül, aki okos, ügyes stb. .

 

Én vajon hogyan jelenek meg mások fejében?

 

Vannak barátaim, akik emlegetik, hogy rám nem úgy tekintenek, mintha fogyatékos ember lennék, Ez viszont azt jelenti, hogy vannak emberek, akiket annak tartanak, vagyis nem teljes értékűnek. Azzal, hogy engem úgymond kiemelnek fejben ebből a csoportból, másokat oda sorolnak. Engem teljes értékű embernek tartanak, de ez azt jelenti, hogy másokat pedig nem. Ez nem tudatos, de egy jelenség, amit tudomásul kell venni. Ezzel érdemes szembesülni, ez nem jellemhiba, hanem ránkragadt társadalmi előképzetek. A tennivaló ezzel csak annyi, hogyha felfedezzük ennek a jelenlétét a gondolatainkban, utasítsuk el. Magamon is érzékelem. Mindannyian valamilyen mértékkel mérünk. Ha ezt tudatosítjuk, hogy ez van és nem csinálunk problémát belőle, hanem amikor szituáció van felfedezzük és kitesszük a fejünkből ezt a mércét és igyekszünk mindenkihez odafordulni, mint teljes értékű emberhez, akkor, nem lesz semmi baj.

 

Egy kis szemléltetés

 

Ugye milyen rossz, amikor az embert a teljesítménye alapján értékelik és fogadják el, fogadják be? Erre vannak nagyon jó szituációs gyakorlatok, amivel az ember könnyen átélheti ezt, de elég, ha valaki egy tőle idegen szakmai konferencián ül és néz ki a fejéből és aztán hirtelen felszólítják, hogy most ő szóljon hozzá valamihez. Hát… Hogy is éreznénk magunkat? Vajon abban a helyzetben minek tartanának minket? De még egyszerűbb, ha egy átláthatatlan pesti aluljáróban kavarog valaki. Az milyen érzés? Szóval a fogyatékosság állapotát bizonyos szituációkban mindenki átélte már, mégsem tekinti senki önt kevesebbnek ezért, csak max pár pillanatig érezhette, hogy egy adott közeg, aki éppen a közelében volt, annak tartotta esetleg. Vannak emberek, akik minden nap azt élik meg, hogy kevesebbre tartják őket olyan dologért, amiről nem tehetnek.

 

Értelmező szótár

 

Számos szakmai megközelítés létezik a fogyatékosság meghatározására. Másképp beszélnek erről az orvosok, másképp a gyógypedagógusok, másképp az antropológusok, másképp a filozófia, szociológia. Maga a szó, különböző nyelveken egyaránt a normálistól, ’az átlagtól való eltérést, hiányt, csökkenést’ jelent (Magyar Értelmező Kéziszótár /1972/ szócikke szerint: „hiányos, nem teljes”, „valamely rendellenességben szenved”, „hiányosság, fogyatkozás, hiba”).

 

Amikor jól éreztem magam fogyatékos emberként (casting élmény)

 

Most pont arra a tulajdonságomra van szükség, amit általában hátrányként élek meg! Most semmi más nem számít, mindent megoldanak, csak énekelni kell! Adni készülünnk mi magyar emberek valamit Nick Vujicicnek, aki kezek és lábak nélkül él és híres előadó, s ebbe meghívást kaptam! Lehet, hogy kellek majd, s ha mégsem, nem azért nem, mert vak vagyok. ez az egy biztos! Más esetben mindig gyanakodnék, hogy vajon miért kaptam az elutasítást, vagy miért nem merik megmondani, hogy inkább mégse. A casting helyszínének megválasztása is azt kommunikálta felém, hogy felemelnek bennünket a szervezők ezzel a gesztussal, s persze a készülő eseményt is. A barátságos, bátorító légkörről már nem is beszélve, amiben mindenkinek része volt, aki megjelent. Végre rám voltak kíváncsiak valahol, nem csak kényszerből, vagy terápiás célból akarnak velünk foglalkozni. Ez nálunk, fogyatékos embereknél kivételes alkalom, ritka, ezért ilyen értékes.

 

 

 

Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat!

comments