tudatos életvitel

Kiemelt

Blogbejegyzés annak alkalmából, hogy állami kitüntetést, Magyar Arany Érdemkeresztet vehettem át

(Csütörtök: nehézség plusz hálaadás – tematikus nap)

éppenátveszemakitüntetést

Az oklevélben ez szerepelt:

Magyarország köztársasági elnöke Horváthné Dunaveczki Leona szociológus részére az előítéletektől mentes, pozitív szemléletű és együttműködő társadalom megteremtését, valamint a sérült és fogyatékkal élő emberek életminőségének javítását önzetlenül szolgáló munkája elismeréseként a magyar arany érdemkereszt kitüntetést adományozom.

Kelt Budapesten, 2018. évi március hó 2. napján

Áder János (sk)

Szolgáljon ez a bejegyzés …

– Bátorításul azoknak, akik esetleg még most nem látják munkájukeredményét, de sok energiát és szeretetet fektetnek abba, hogy a gyermekek, fiatalok szépen nevelkedjenek. Sokat köszönhetek a tapasztalt felnőtteknek, akik mellém álltak! Minden gyerek és fiatal érzi, ha szeretik, és esetlenségét kedves terelgetéssel igazgatják.

– bátorításul azoknak is, akik úgy érzik, kevesek ahhoz, hogy hozzátegyenek valami szépet és jót mások életéhez. Mindig elég az, amink van, és azért, a látszólag kevés dologért is, mindig hálás lesz a környezetünk! Ezt tapasztalom.

Köszönet illeti azt a személyt, aki javasolt engem erre a kitüntetésre, köszönet az adományozónak is! Ezzel hatalmas bátorítást kaptam arra, hogy ne lankadjak el ezen az úton! De milyen is ez az út? Olyan, amin sokkal többen járnak, mint ahányról nekünk tudomásunk van. Miért mondom ezt? Az általaam megtett lépések miatt.

hegyiösvény

Elképzelhető, hogy lesz az olvasóim között olyan, aki úgy fogja érezni, akár ő is kaphatott volna ilyen elismerést. Amikor valaki önkéntes munkát végez, nem teszi mérlegre, hogy ez hol és mennyit fog számítani. Azokat az embereket nézi, akiknek segít. Őszinte tisztelettel vagyok minden kedves barátom és ismerősöm iránt, akikről tudhatom, hogy így élnek. Bár én nem tudok kitüntetést adományozni, de ezt a blogbejegyzést szeretném a csendes „szolgálattevőknek” ajánlani!

Állomásaim:

„Endometriózissal élek”

Egy újabb példa arra, hogy egy nehéz helyzetről hogyan lehet úgy beszélni őszintén, hogy ne tagadjuk a fájdalmainkat, mégis bátorító lehessen.

(Csütörtök: nehézség plusz hálaadás – tematikus nap)

Farkas Olga hálás

FarkasOlgakezelátszik,ahogyanegyszívalakúkenyérszeletettart,amibeazvanírva,Senkineksemmivelnetartozzatok,csakaszeretettel.Ezzelazonbanmindannyiantartoztokegymásnak.

Ezt az állapotot jelölte meg a facebookon, amikor alábbi vallomását megosztotta a nyilvánossággal. Mert a jóról is beszélni kell a nehézségek közepette véleménye szerint! Teljes mértékben egyetértek és ez a blog is ezért jött létre! Örülök, hogy megengedte, hogy közzétegyem szavait, melyek nagyon megérintettek. Köszönöm, hogy továbbadhatom másoknak is mind az információkat, mind a lelkiséget, amit érezni lehet az olvasás közben.

„Őszintén. A jót is”

„A történetemben NEM ÉN vagyok a fontos, hanem a példa. A PÉLDA A JÓRA. Farkas Olga vagyok, 36 éves. 2001 óta több formáció szólóénekeseként és öt éve egy fantasztikus nagykórus oszlopos tagjaként a színpadon is élem az életem. A mindennapokban pedagógus: másfél évtizede felnőttoktatásban tanító bölcsész.

Több, mint négy éve egy testi-lelki fájdalmakat okozó, alattomos és

Kiemelt

A változás oka
(Csütörtök: nehézség plusz hálaadás – tematikus nap)

Mit tegyek, ha nem vagyok éppen képes arra, hogy jó színben lássam saját helyzetem?

Hallgattam egy előadást, amiben a pozitív gondolkodásról is szó esett. „Történik egy baleset, s mivel az illető nem akar a legrosszabbra gondolni, nem is kezdi lelkét felkészíteni egy esetleges tragédiára, ami végül ha bekövetkezik, nagyobb kárt okoz így.” Vajon van ebben valami? Elgondolkodtam.

Alaptalan biztatás?

„Meglátod, minden rendben lesz, légy pozitív!” – mondják olykor biztatásképp egymásnak az emberek. De ki és honnan tudja, hogy végül az az ilető pl. életben marad, felépül, megoldódik az anyagi problémája, rendeződik a kapcsolata stb. . És az, hogy valami „rendben van”, azt pontosan mi határozza meg?

Pár gondolat a kitartásról a veleszületés és jellemformálás fényében
(hétfő: egészségmegőrzés-emberi kapcsolatok – tematikus nap)

kisbabánkinkubátorban

Vajon a kitartás mennyire velünk született tulajdonság?
Milyen szerepe van egy szülőnek abban, hogy ilyenné váljon a gyermeke?
Én mennyire vagyok kitartó?
Engem mire, hogyan neveltek?

Már régen jelentkeztem, úgyhogy kicsit írok magunkról is a témát érintve, illetve egy rövid cikket is idézek.

Új lendületet kaptam a blogíráshoz

Legkisebb gyermekünk már lassacskán másfél éves és kezd visszatérni a „régi” időszámítás.

Hősiesen küzdött az életéért

Alig volt több másfél kilogrammnál, mikor megszületett Erika lányunk. Két hónappal korábban érkezett erre a világra.

  • Inkubátor,
  • lélegeztetés pár napig,
  • Részlet Schlingloff Sándor, reménységgel kapcsolatos gondolataiból
    (vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

    Ebből a bejegyzésből kiderül, milyen tények segítettek nekem abban, hogy könnyebben feldolgozzam látásom elvesztését. Lehet, hogy valakinek az lesz a véleménye, hogy ez önáltatás, amiről írok, de érdemes végiggondolni, amiről az előadó beszélt. Schlingloff Sándor előadásait azért szeretem hallgatni, mert úgy érzem, hogy őszinte, nem fél a rázós kérdésektől és tényektől. Kimondja a gondolatait úgy, ahogyan azok felmerülnek benne. Nem szépít soha, mégis erőt lehet belőlük meríteni. A “nehézségek tagadása nélkül” c. mondatrészt az ő gondolatai ihlették, mert én is ezzel a szemlélettel és gyakorlattal szeretnék élni. Néven nevezni, és nyíltan beszélni akadályokról, azután szembenézni velük, és megoldást keresni. Tagadni soha!!! Alább az egyik előadásának részlete:

    Ami nem bátorít

    Ha már valaki nagyon nem bírja a boldogtalanságot, az nem válasz neki, hogy ez mennyire jót tesz majd a jellemfejlődésének, és hogy majd a jövő az szép lesz.

    Liebster Award vándordíjra jelölték háromszorosan is a Sikerül blogot! 3. rész
    (csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap)

    Július elején történt ez az esemény. Ahhoz, hogy ezzel a lehetőséggel „dicsekedhessem”, többek között arra volt szükség, hogy a jelölő személyek kérdéseire válaszoljak.

    • 1. – Mik a terveid a munkában a közeljövőben? Készülsz valamilyen új dologra?
    • 2. – Mi a legfontosabb üzenet, amit a munkád során szeretnél eljuttatni az olvasóidhoz, vásárlóidhoz?
    • 3. – Mit tanácsolnál azoknak az anyukáknak, nőknek, akik most fontolgatják, hogy önálló vállalkozásba kezdenek?
    • 4. Mondj három dolgot, amiért “Az élet szép!”
    • 5. Oszd meg velünk egy gyerekekkel kapcsolatos kedves élményedet!

    Kissné Sági Anita kérdéseire válaszoltam ma.

    Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban
    (szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

    Miért van az, hogy egy hang valamikor könnyedén kijön, van, amikor meg egyáltalán nem, csak szenvedek vele? Ahogy sportolóknál szokás mondani, hogy fejben is fel kell készülni, ez az énekeseknél hogy van? Balázs ismét adott nekünk a próbán egy hasonlatot, és gyakorlatot is, amiből megérthettük újra a mentális és fizikai jelenlét jelentőségét. Ezekről írok most röviden.

    Braille írás, játék és ajándék
    (szombat: akadálymentes pihenés – tematikus nap)

    Egy ötlet, érdekesség arra, hogy hogyan adhatjuk át játékos formában ajándékunkat egy rendezvényen úgy, hogy abban szerepeljen a szemléletformálás szándéka is egy adott témával kapcsolatosan. Az esetleges közömbösségből érdeklődés lesz az eredmény!

    Vállalkozóvá válásom kínjai és örömei
    (péntek: munka/tanulás – tematikus nap)

    Ebben a bejegyzésben szó lesz többek között a makacs küzdelemről, a tervezés jelentőségéről, és arról, hogy mit tanultam az életem körül felgyorsult eseményekből.

    Vannak, akik úgy gondolják, nem érdemes tervezni, hiszen annyi mindentől függ egy dolog megvalósulása. Tenni kell a dolgunk, éppen azt, ami előttünk van aznap és kész. Vannak, akik a fókuszált figyelemtől várják azt az eredményt, hogy hatékony legyen a tevékenységük. Éppen azt csinálni, amit előre elhatároztak, csak arra a célra koncentrálni teljes erőbedobással, hogy kihozzák az adott területen a legtöbbet magukból. Folyamatokat terveznek, stratégiákat építenek. Vannak, akik azt mondják, hogy a célok meghatározására azért van szükség, hogy motiváltak legyünk. Lusta ember lévén nehezen ülök le kidolgozni egy tervet, de azt tapasztaltam, hogy bizonyos folyamatok felgyorsulásához szükségem lenne rájuk. Sőt, ahogy a hadműveletekben léteznek stratégiák, úgy nekem sem lene szabad úgy gondolkodnom hogy ahogy esik, úgy puffan. Miért éppen ezekről írok? Az utóbbi napokban sokat gondolkodtam ezekről a kérdésekről, mert érdekes fordulatok történtek az utamon. Felgyorsultak bizonyos folyamatok és sokat

    Sorozat a döntésképesség kialakulásának,  fejlesztésének lehetőségeiről
    (hétfő: egészségmegőrzés–emberi  kapcsolatok – tematikus nap)

    Mi az az eszköz, amivel szülőként  képesek lehetünk vigyázni a gyermekünkre akkor is, ha mi nem vagyunk  éppen velük? Ha gyermekünk képessé válik az önálló döntéshozásra,  akkor nagyon sok veszélytől óvhatjuk meg, kezdve onnan, hogy egy  rossz társaságba keveredve „engedelmesen” viselkedik, odáig,  hogy manipulatív szándékkal ráveszik valamire, amit nem akar mondjuk  egy vásárlás