tanmese

madártollésesőcseppp
Ennek a bejegyzésnek az az eset adott ihletet, hogy ma reggel óta iszonyúan szakad az eső nálunk. Ének órára kellett volna elindulnom Budapestre, (Gyömrőről) de lemondtam, mert vakon közlekedni ilyen időben még nehezebb, mint általában. Közben nem is éreztem jól magam annyira, hogy így döntöttem, mert épp az előző nap írtam azt egy posztban, hogy szeretem a kihívásokat. Eszembe jutott egy vicc erről! Egy képeslapon szerepel: Drágám, én lehoznám érted a csillagokat is az égről! Ui.: Ha holnap esik, akkor nem megyek el hozzád. Most akkor szeretem, vagy nem szeretem a kihívásokat? – gondoltam át a kérdést. Igaz, azt egy dal megtanulásával kapcsolatosan fogalmaztam meg, de az élet többi területe is sokszor alakul küzdőtérré, most akkor én ilyen válogatós vagyok? Az egyik kihívásnak örülök, a másiknak nem? Gondoltam, ha már itthon maradtam, írok egy kicsit az „esős” életérzésről, mit jelent ez a hétköznapokban, közlekedésben, daltanulásban, lelki felfogásban. Nem maradhat ki a Singing in the rain sem!

TARTALOM:

  • Az eső és a közlekedés vakon
  • Hogyan „választok” kihívást magamnak?
  • Egy tanmese a viharról és békességről
  • Énekeljünk az esőben!
  • "Süss fel nap!"
  • Szakállas rendezetlen külsejű pipázó idős ember
    Létezik Isten? Ezt a kérdést szemlélteti egy olyan tanmese, amit egy levélben kaptam. Engem nagyon megfogott. De még mielőtt megosztanám, egy rövid gondolat.

    Mi a valódi dráma az életben?

    "Az emberiség legnagyobb tragédiája nem az, hogy több millió embert kiirtottak (nem szeretném ezzel lekicsinyelni a tettek súlyát) , de az emberiség legnagyobb tragédiája mégis az, hogy egyszer meg kell halni mindannyiunknak." (Schlingloff Sándor) Sok emberben sok kérdés felmerül, ha a történelmi népirtásokról van szó például. De a múlt heti buszbaleset kapcsán is biztos vannak, akik magukban azt is kérdezték többek között: ha létezik Isten, hogy történhet ilyen? Bár saját életünk
    Bátorítás, hogy merjünk beszélni problémáinkról, és a megoldásokról is, amik segítettek (csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap)   Van olyan ember a környezetében, aki már feladta  az életéhez fűződő reményeit? Érezte már úgy, hogyha hinne önnek az illető, akkor nem csak hogy „túlélője” lehetne az életnek, hanem győztes képviselője is? Mennyire össze tud szorulni a szívem, amikor valakit úgy látok szenvedni, hogy azt gondolom, ennek nem kellene így lennie. Találtam erre a helyzetre egy nagyon jó szemléltető történetet.