szerep

Ki emlékszik a „Kaland a nagy városban” című bejegyzésre? Ez az, amikor egyedül mentem be Budapestre a kislányommal és leírtam a közlekedési élményünket. Akkor is voltak bennem apró kis félelmek, tegnap is, amikor az óvodás kirándulásra indultam vele. S milyen volt? Mitől féltem? Mit kaptam?

 

Tavaly már az egész családdal jártunk a Gödöllő melletti lovas parkban. Akkor együtt volt apa, anya és a három gyerek, plussz az óvodai csoport. Jó volt közösségben lenni, de az ilyen kirándulások azért is jók, mert külső hatásra kikapcsolódunk. Nem tudom, hogy kik mennyire küzdenek azzal, hogy nehezen mozdulnak ki otthonról, de azt tudom, hogy nálunk jelenség az Tovább olvasom

A mai sztori szerzője egy vak barátom, akinek pár hónapja az egyik lábát is le kellett vágni. Így, ha el akar jutni valahová a házon kívül, kerekes székben ülve tolják őt oda, ahová menni szeretne. Ne ijedjen meg senki, nnem fog fájni, ha csak nincs valakinek bordatörése, vagy híján van a humorérzéknek. Most szóljon a történet az ő tollából, Horváth Zoltán írását olvashatják.

 

Már megint sikerült felkavarnom a Láp nyugodt falusi tespedését, még a szezon előtt. Tegnap kora délután, mondjuk úgy 2 óra felé Tovább olvasom

Közeledik az anyák napja és most szeretném, ha azokra is gondolnánk, akik életünkben anyánk helyett anyáink voltak, vagy gondoljunk olyan szituációkra, amikor nekünk adatott meg, hogy azzá váljunk más gyermekek számára, ha csak egy pár percre is, vagy akár egy egész tanévre. Természetesen az apukákra is vonatkozik ez. A bejegyzés végén egy aranyos játékra is szeretném felhívni a figyelmet!

Tovább olvasom

„Integetni fogok utánad!” Ez a mondat hangzott el a Farm, ahol élünk című film egyik részében. Meg is lepődtem, miért kell ezt kijelenteni? Éppen olyan epizód volt, amiben a család egyik lánya megvakul. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit fognak ebből kihozni. Ez egy speciális helyzet, mégis, higgye el nekem a kedves olvasó, hogy a bejegyzés végére gyakorlati haszon is vár mindannyiunkat.

Tovább olvasom

Kedvenc előadóm jellemzése ez azokra, akik elmennek és végighallgatják előadásait. Mégis hol kezdődik a hősiesség? A csatamezőn, vagy napjainkban is azok lehetünk?

 

Az 1848-as forradalomra emlékezve gondolkodtam el arról, hogy a dicsőséges multról történő visszatekintésnek miképp van értelme Tovább olvasom

Hányan vannak, akik egyetértenek ezzel? Miért van az, hogy a sztárséfek mindig férfiak? Ha esetleg rosszul tudnám, írjatok!

 

13 éves voltam, amikor olyan mértékben romlott a látásom, hogy Tovább olvasom

Folytathatnánk azzal, hogy kinek? A társadalom tele van előre legyártott válaszokkal, melyek között vannak tények, de igen sok a feltételezett igazság is.

 

Három kisgyermekem van. A két nagyobb már óvodába jár. Amikor a legidősebb fiunk 3 Tovább olvasom