önállóság vakon

Kiemelt
Sok gyertya lángja
Az idén talán esély nyílik arra, hogy történetemet még többen megismerhessék azok közül, akiknek erre a legnagyobb szükségük van. A Bartimeus Kulturális Közhasznú Egyesület szeretne egy kötetet összeállítani bátorítás céljából olyan sérült embereknek, környezetüknek, akik szeretnének megbirkózni lelki nehézségeikkel. Fantasztikusnak tartom ezt a célt! Egy pályázati felhívásra írtam meg történetemet, mert én is hiszem - ahogyan a kiírásban olvashattuk - "Van élet ez után is". Alább az írás első fele, mely inspiráló lehet mindenkinek, akik nehéz körülmények között élnek.
Akadályok leküzdése (gátfutás)

Vak sorstársam „látta” a képeket, látó társaim nem

Avagy kihívás és közdelem a „képes élet” világában a weben

(Szerda: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap) Úgy éreztem, megnyílt a világ. Nem tudom, hogyan érzékeltethetném ezt az életérzést. Éppen egy szakmai anyagot hallgattam tartalomfejlesztés témában, amikor az ott ajánlott weboldalt megkerestem. Képek vannak feltöltve milliószám. Az oktató nagyon pozitívan nyilatkozott, tehát szó szerint vakon bízom abban, hogy itt minden kép jó minőségű. Már csak pár kérdés maradt a számomra, hogy megvizsgáljam a lehetőségét annak, hogy fog sikerülni. Honnan tudhatom, hogy

  • - mi van a képen?
  • - mi a hangsúlyos elem rajta?
  • - milyen apró részlet van rajta, amivel mögöttes mondanivalót is személtethetnék?
  • - hogyan lehet letölteni a képet, ha a beszélő szoftveremmel nem sikerül?
  • - mennyire fontos a méret?
  • - számít, ki milyen eszközről nézi a képet?
  • - honnan tudhatom, hogy a képeimet nem csak a vak emberek látják a weben?
  • - hogyan figyelhetnek oda a vak emberekre a látó bloggerek, webtartalomszerkesztők?
  • Vállalkozóvá válásom kínjai és örömei (péntek: munka/tanulás – tematikus nap) Ebben az októberi időszakban özönlenek rám a hírlevelek, ilyen tréning, olyan tanfolyam. Ráadásul minden aktuális, hiszen annyi mindent nem tudok még jól csinálni, s milyen nagy a „kísértés”, hogy az összes tudást megvásároljam. Persze, ha lenne miből. Elkölthetnék többtízezer forintot, vagy akár százat is, de nincs ilyen lehetőségem jelenleg. Ha lenne is, vajon lenne kapacitásom, ügyességem, egyedül megcsinálni mindent, amit tanácsolnak nekem? A már megvásárolt anyaggal sem tudtam olyan jól haladni, ahogy terveztem, azon is végig kellene még mennem, ami a
    A labrador láthatóan örül kacsint és kinyújtja a nyelvét

    Erdősné Onda Marica: Kutyanapló 6. rész

    (kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

    Bizonyára sokan emlékszünk az István a király c. rockopera egyik dalszövegére, amikor Gizella énekli a refrénben a címben szereplő sort, kisbabát szeretne. Ahogy az alábbi részletet először olvastam, az az emlék éledt újra, amikor izgatottan vártuk első kisbabánk hazaérkezését. Édesapjuk már a kiságyat is összeszerelte. . Milyen türelmetlenül vártunk!

    • Milyen a várakozása annak, aki vakvezető kutyust vár haza?
    • Mi késleltetheti az érkezését egy ilyen segítő jószágnak?
    • Mi a nehézség egy kezdő vakvezető kutya irányításában, ha nincs fehér bot a gazdi kezében?
    • Vajon képes kitalálni, hogy miért löki félre a gazdi őt bal irányba?
    • A régi családtag Zina kutyus, aki megorrolt korábban Bogira, a leendő új családtagra, mennyire haragtartó?
    Erdősné Onda Marica írásának következő részletét olvashatja az alábbiakban, a blogszerző szerkesztésében.
    Vállalkozóvá válásom kínjai és örömei (péntek: munka/tanulás – tematikus nap) Ebben a bejegyzésben szó lesz többek között a makacs küzdelemről, a tervezés jelentőségéről, és arról, hogy mit tanultam az életem körül felgyorsult eseményekből. Vannak, akik úgy gondolják, nem érdemes tervezni, hiszen annyi mindentől függ egy dolog megvalósulása. Tenni kell a dolgunk, éppen azt, ami előttünk van aznap és kész. Vannak, akik a fókuszált figyelemtől várják azt az eredményt, hogy hatékony legyen a tevékenységük. Éppen azt csinálni, amit előre elhatároztak, csak arra a célra koncentrálni teljes erőbedobással, hogy kihozzák az adott területen a legtöbbet magukból. Folyamatokat terveznek, stratégiákat építenek. Vannak, akik azt mondják, hogy a célok meghatározására azért van szükség, hogy motiváltak legyünk. Lusta ember lévén nehezen ülök le kidolgozni egy tervet, de azt tapasztaltam, hogy bizonyos folyamatok felgyorsulásához szükségem lenne rájuk. Sőt, ahogy a hadműveletekben léteznek stratégiák, úgy nekem sem lene szabad úgy gondolkodnom hogy ahogy esik, úgy puffan. Miért éppen ezekről írok? Az utóbbi napokban sokat gondolkodtam ezekről a kérdésekről, mert érdekes fordulatok történtek az utamon. Felgyorsultak bizonyos folyamatok és sokat
    Liebster Award vándordíjra jelölték háromszorosan is a Sikerül blogot! 2. rész (csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap) Hetekig tartott, mire rászántam magam, hogy megírjam ezt a blogbejegyzést. A legnehezebb kérdések egyike számomra, hogy milyen álmaim, céljaim vannak, amiket el szeretnék érni. Azért nehéz, mert a hétköznapok többségét elégedett emberként élem, nem érzem azt, hogy nincs valami, amit még nem értem el. Tehát ha van is álmom, van is célom, az nem azért létezik, mert még valami hiányérzetem lenne. Mik ezek? Erről is szó lesz. A Liebster Award vándordíj kapcsán válaszoltam pár kérdésre még ezen kívül ma.
    fekete labrador vakvezető kutyájával ül egy padon egy hölgy

    Erdősné Onda Marica: Kutyanapló 5. rész

    (kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

    Amikor ehhez a részhez értem, különleges érzés fogott el. Két kutya konfliktusa mennyire hasonlít néha a saját konfliktusaimhoz! Szó esik még az akadálymentesítés akadályairól, amit Bogi, a vakvezető kutya intelligens mivolta és alkalmazkodókészsége számolt fel. Bogi, a vakvezető kutya története folytatódik!
    Vállalkozóvá válásom kínjai és örömei (péntek: munka/tanulás – tematikus nap) Mit szoktam csinálni, ha éppen elveszítem a lelkesedésemet a terveimmel kapcsolatban? Ezzel kezdem ezt a bejegyzést, majd folytatom, hogyan haladok, előrelépésként visszaléptem, de van, amikor ez hoz eredményt!
    Sorozat a döntésképesség kialakulásának,  fejlesztésének lehetőségeiről (hétfő: egészségmegőrzés–emberi  kapcsolatok – tematikus nap) Mi az az eszköz, amivel szülőként  képesek lehetünk vigyázni a gyermekünkre akkor is, ha mi nem vagyunk  éppen velük? Ha gyermekünk képessé válik az önálló döntéshozásra,  akkor nagyon sok veszélytől óvhatjuk meg, kezdve onnan, hogy egy  rossz társaságba keveredve „engedelmesen” viselkedik, odáig,  hogy manipulatív szándékkal ráveszik valamire, amit nem akar mondjuk  egy vásárlás
    feketelabradorkölyökkedvesenegykézbedörgölifejecskéjét

    Erdősné Onda Marica: Kutyanapló 4. rész

    (kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

    Bogi, ezzel az alcímmel fejeződött be Erdősné Onda Marica Kutyanapló c. írásának előző részlete.

    • Hogyan barátkozott meg az új vakvezető szuka a családdal?
    • És a másik kutyával?
    • Lehetséges az, hogy egy játékos állatból megbízható, a munkáját jól végző segítő legyen?
    • Mi volt az első rossz szokása Boginak, ami a többi kutyára nem volt jellemző, de őt sürgősen fegyelmezni kellett?
    • Hogyan képes egy ilyen kutya csökkenteni a vak ember közlekedésével járó erős koncentrálás szükségét?
    Amikor ezt a részt olvastam, ráismertem a pusztán csak a fehér botos közlekedés egyik problémájára. Kötöttem már ki kórházban azért, mert valaki megszólított és egy pillanatra nem koncentráltam, s úgy szálltam le a buszról. Vagyis azt mondanám, hogy majdnem leestem a lépcsőről. A másik lábammal tartottam az egyensúlyt, de úgy megrándult, hogy nem tudtam lábra állni. Ebben a kis részletből az is kiderült számomra, hogy egy vakvezető kutya mellett egy ilyen köszönés nem billenthetett volna ki az egyensúlyomból. Nem történt volna meg a „félrelépés”! Jöjjön a mai rész a blogszerző szerkesztésében!