mozgás

Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

Köztudott, hogy imádok rosszalkodni  Úgyhogy most hosszú idő után ismét írok! A témák:

  • Lehet, hogy sokkal nagyobb egy énekelni szerető ember hangterjedelme, mint ahogyan ő azt gondolja, és feleslegesen fél egy nehezebb daltól. Mi kell pl. ahhoz, hogy megtapasztaljuk, mi az amit ki tudunk énekelni, hogy hol a határ?
  • Hofiék módszere?
  • Nagyon könnyű azt mondani egy problémára, hogy lehetetlen, hiszen például „ha valaki vakon születik, nem lehet elvárni, hogy mozdulatai „szemrevalók” legyenek. Mit lehet erre a hozzáállásra „lépni”?
  • Tovább olvasom

    Erdősné Onda Marica: Kutyanapló 4. rész
    (kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

    Bogi, ezzel az alcímmel fejeződött be Erdősné Onda Marica Kutyanapló
    c. írásának előző részlete. Hogyan barátkozott meg az új vakvezető
    szuka a családdal? És a másik kutyával? Lehetséges az, hogy egy
    játékos állatból megbízható, a munkáját jól végző segítő legyen? Mi
    volt az első rossz szokása Boginak, ami a többi kutyára nem volt
    jellemző, de őt sürgősen fegyelmezni kellett? Hogyan képes egy ilyen
    kutya csökkenteni a vak ember közlekedésével járó erős koncentrálás
    szükségét? Amikor ezt a részt olvastam, ráismertem a pusztán csak a
    fehér botos közlekedés egyik problémájára. Kötöttem már ki kórházban
    azért, mert valaki megszólított és egy pillanatra nem koncentráltam, s
    úgy szálltam le a buszról. Vagyis azt mondanám, hogy majdnem leestem a
    lépcsőről. A másik lábammal tartottam az egyensúlyt, de úgy
    megrándult, hogy nem tudtam lábra állni. Ebben a kis részletből az is
    kiderült számomra, hogy egy vakvezető kutya mellett egy ilyen köszönés
    nem billenthetett volna ki az egyensúlyomból. Nem történt volna meg a
    „félrelépés”! Jöjjön a mai rész a blogszerző szerkesztésében!
    Tovább olvasom

    Erdősné Onda Marica: Kutyanapló 3. rész
    (kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

     

    Miért dönt valaki úgy, hogy vakvezető kutyát igényel? Mi szól mellette, mi szól ellene? Mire gondoljunk, ha önbizalomhiányban szenvedünk? Erdősné Onda Marica írása folytatódik a blogszerző szerkesztésében.

     

    Sofőr nélkül

     

    Apacs halála után nem okozott gondot a munkábajárás megoldása. Férjem sajnos éppen nem állt munkaviszonyban, így ő lett nem mindig lelkes, de lelkiismeretes és megbízható kísérőm. Néhány hónap után azomban körvonalazódott, hogy egyetlen ember sem szentelheti életét kizárólag az én közlekedésem lebonyolítására. Jönnek időnként egészségügyi, vagy más elfoglaltságok, vidéki utazások, melyek során egyedül kell megbírkóznom a munkahelyem és a lakásom közti távolsággal. Azt hiszem az mindenki számára érthető, hogy eszembe sem jutott megválnom állásomtól a nehezítő körülmény miatt. Így eljött az ideje, hogy rászánjam magam a fehérbot használatára.

     Tovább olvasom

    Erdősné Onda Marica: Kutyanapló 2. rész
    (kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

     

    Az előző naplórészlet ott fejeződött be, hogy a szerző, legelső vakvezető kutyusa Daisi után, kapott egy másikat, aki Apacs névre hallgatott. S ahogy az ember ösztönösen egy újban a régi személyt keresi, ugyanúgy az állatainkkal is képesek vagyunk ezt megélni. Pedig nincs két egyforma kutya! Milyen az, amikor egy harmadik is bejön a képbe? Vajon ha fajtája, alkata alkalmas arra, hogy vakvezetővé válhasson, mi lehet mégis akadály? Milyen az, amikor egy kutya olvas az emberek gondolataiban? Képesek lehetünk a veszteségek után újbóli kötődésre? Olvassa tovább Erdősné Onda Marica „kutyanaplóját”!

    Tovább olvasom

    Erdősné Onda Marica: KUTYANAPLÓ 1. rész
    (kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap) 

     

    Nagyon sokan kérdezik, hogy hogyan tudunk közlekedni vakon az utcán. Vannak, akik csak a fehér botot használják, s vannak akik vakvezető kutya segítségét is igénybe veszik. Sokan csodálják ezeket az állatokat. Ezért arra gondoltam, hogy megkérem Erdősné Onda Maricát, hadd osszam meg naplóját, ami a kutyájával töltött hétköznapokról szól. Így sokmindenre fény derül majd, talán kimondatlan kérdésekre is választ kap. Ha mégsem, bátran felteheti a hozzászólásokban! Kedves írótársam szívesen válaszol! A cikkeket én bontottam szakaszokra, és láttam el alcímekkel a könnyebb tájékozódás érdekében. Kellemes időtöltést kívánok!Tovább olvasom

    Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban
    (szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

     

    Amikor valaki keresztény emberként azt éli meg, hogy szeret a színpadon lenni, örül, ha megtapsolják, és törekszik arra, hogy minél inkább megmutathassa ki ő valójában, bűnös vágyaktól vezérelt személy? Magamutogató? Hogyan mondhatja egy ilyen ember, hogy ő Isten nagyszerűségére és dicsőséges gazdagságára akar rámutatni önmagán keresztül, a művészetén keresztül?

     

    Lelkembe gázoltak

     

    Egy baráti társaságban voltam. Köztudott volt, hogy szeretek énekelni, és szívesen teszem ezt mások előtt is. Ők már hallották a hangomat, és  kérték, hogy énekeljek már el egy pár dalt. Megtettem, és együtt élveztük ennek az örömét. Azután megtapsoltak és jólesett. S az is öröm volt, hogy érezhettem, hogy a többségnek sikerült átadnom valamit, ami vidám volt és lélekemelő.

    Honnan tudom? Ennek különböző egyéb jelei voltak a tapson túl. Az együttlét után Tovább olvasom

     

    Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban
    (szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

     

    Sötétség, majd egyfajta tolóerő, világosság és sírás! Így érkezünk erre a világra. A biológiai értelemben vett megszületésem emléke nem él bennem, de lelkiekben többször átmentem már újra és újra ilyenen. Sötétségben vagyok, de nem zavar, megszokott biztonságos a környezet, meleg és táplálék is van, körbezár a burok. Nem vágyom rá, eszembe sem jut „kiszabadulni”. Majd egyszer csak elemi erővel kilök az Élet a világosságra. Ez fájdalmas, mégis az élet első jele, hogy felsírok. Magzati pózba Tovább olvasom

    Énekpróbák Bolyki Balázzsal
    (szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

     

    Hogyan lehet elérni azt, hogy valaki annak ellenére, hogy nem hall, vagy nehezen hall, mégis jól énekeljen? Hogyan lehet elérni, hogy aki nem lát, mégis olyan szabadon mozoghasson a színpadon, mintha látna? Hogyan lehet legyőzni az esetleges lelki gondokat úgy, hogy ez jóra forduljon? Tegnap ezekről sokat hallhattunk a próbán.

    Balázs beváltotta a fenyegetését.:) Tényleg, ahogy az előző próbákon ígérte, előhívott embereket, illetve lehetőség is volt arra, hogy önként jelentkezzenek azok, akik szívesen énekelnének egyedül előttünk. Tovább olvasom

    Énekpróbák Bolyki Balázzsal

    (szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

     

    Először azt a címet akartam adni ennek a bejegyzésnek, hogy “mindent bele”. S hogy miért? Mert olyan volt a tegnapi próba, mint egy kaja, amibe sokféle finomságot beletesznek, de úgy, hogy harmóniában legyenek a dolgok. Régebbi és újabb dalok gyakorlása, új gondolatok, lelkesítés és instrukciók, sebesség és megnyugvás egyszerre. Igyekszem ismét úgy leírni az élményeimet, hogy a lehető legtöbbet átadhassak azokból a gondolatokból, amit kaphattunk, abból a hangulatból, amilyenben Tovább olvasom

    Legyünk büszkék rájuk!

    (szombat: akadálymentes pihenés – tematikus nap)

     

    Szeles, esős időben ki szeret bármit is csinálni például az udvaron? Ki szeret ilyenkor egyáltalán kilépni az ajtón? Milyen jó is, amikor az eső kopogtat az ablakon, mi pedig ülhetünk a meleg száraz szobában. Ki az az őrült, aki ilyenkor indulna le mondjuk a. tópartra fürödni, ülne biciklire, vagy elmenne futni? Jelentem, vannak ilyen emberek a világon. Bár őket nem igazán az “őrült” kifejezéssel szokás illetni. Sportolók, akik Tovább olvasom