Jézus

Megható történet, gyermeki hit
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

 

Egy kedves barátom küldte nekem ezt a történetet és azt gondoltam, hogy ezt nem szabad kihagyni, meg kell osztanom, annyira meg tud érinteni.

 

A vonat éppen befutott a pályaudvarra. A peronon egy kislány várt az “útipoggyászával”, egy szatyorral, amelybe a tervezett utazásra egy kis ennivalót csomagolt be. A kicsi felszállt, és talált egy ülőhelyet egy még nem egészen teli fülkében. Kutatva nézett körül, és megnézte az utasokat, akik azonban mind idegenek voltak. Fáradt volt a hosszú várakozástól, és úti

 csomagját fejpárnának használta, hogy kissé kipihenje magát. Amikor jött a kalauz, nagy bizalommal megkérdezte tőle, hogy szabad-e itt aludni. Ő barátságosan igennel felelt, de utána látni akarta a jegyet. A kislány így felelt:
– Nincs jegyem.
Erre a következő beszélgetés alakult ki:
– Hova utazol hát?
– A mennybe megyek – hangzott a válasz.
A kalauz körülnézett, és csodálkozva válaszolt:
– Igen? És ki fizeti a vonatjegyet?

Egy missziós tevékenységet végző vak férfiről és munkájáról
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

 

Íme valaki, akinél a vakság eszköz , hogy mások felé szolgálhasson, másokat segíthessen.
A debreceni Szakáll Zsombor látó emberként született.
Kezdetben ugyanúgy élt, mint bárki más, tanult, játszott, rosszalkodott, jóllehet a szeme érzékenyebb volt és picit kevesebbet látott.
Iskolába a gyengénlátókhoz járt és itt is érettségizett.
Eléggé nagy kamasz volt, amikor a szervezetében zajló speciális anyagcsere probléma miatt látását teljesen elveszítette.  
Ilyenkor valószínűleg sokan összeroskadnának lelkileg. „Mi lesz most?”
A sors úgy hozta, hogy egy vak ismerőse elfoglaltságra hivatkozva megkérte Zsombort,

„Ti vagytok a Föld sója”
(Vasárnap: a hitélet kihívásai – tematikus nap)

 

A híres hegyi beszédben hasonlítja Jézus a benne hívők életét a sóhoz. Mégis mit jelentett ez az ókor emberének? Pár rövid mondat után sok-sok érdekesség fűszerekről és egy igehírdetés ajánlása szerepel majd a bejegyzés alján a témában.   

 

A só az ókorban

 

Az ókori keleten a sót elsősorban nem ízesítésre, hanem tartósításra használták. Nem volt hűtő. Ha az ételt megfelelően kezelték sóval, gátolta a baktériumok szaporodását, tehát a romlást és pusztulást, s ez által segítette az élet növekedését, hiszen meg lehetett enni a kezelt húst például. Ezekkel az információkkal vezette be a témát Cseri Kálmán június végén. Az

Egy kisfiú értékítélete
(vasárnap: a hitélet kihívásai – tematikus nap)

 

Egy megdöbbentő mondatról és egy ahhoz kapcsolódó dalról szól a mai bejegyzés. Én ma az engem ért hatásokra igen csak elgondolkodtam, hogy mi és ki a legértékesebb számomra és vajon megbecsülöm ezt?

 

Reggelizés közben néztek egy mesét a tv-ben a gyerekek. Aztán eközben középső lánykánk kijelentette, hogy ő nem szeretne menni a templomba. Valószínűnek tartom,

Üdvbizonyosság és az élet célja

(vasárnap: a hitélet kihívásai – tematikus nap)

 

Tegnap olvastam egy nagyon kedves esetet, ami éppen aznap történt, tehát friss és ropogós. Megérintett és ennek kapcsán eszembe is jutottak olyan kérdések az élet céljáról, amin még régen gondolkodtam. Bizonyára teológiai válasz is létezik rájuk, de ez a kis történet olyan szép, nem bírtam ki, hogy ne osszam meg

Tegnap egy kedves régi barátom esküvőjén voltam. A cédrus együttesnek, amibe énekeltem 10 évvel ezelőtt, annak a vezetője megnősült. Már rég volt együtt a csapat, azt gondoltam, biztosan találkozom a régi barátokkal. Ezzel a várakozással a szívemben készültem és indultam erre az örömünnepre. Újra felidéztem a saját esküvőmet. Férjemre gondoltam és a közös életünkre. Aztán Kiss Gergőre gondoltam és azt próbáltam elképzelni, hogy vajon milyen lehet az a lány, akit elvesz feleségül.

 

Csak ültem az asztalnál és a könnyeimmel küszködtem. Nemakartam, hogy valaki meglássa, hogy legszívesebben