Jézus

  Személyes élményeimről, Nick Vujicic magyarországi ittléte alatt   Egy egész országot megmozgató eseményen vagyok túl, vagyunk túl. Nick Vujicic itt járt hazánkban, előadásokat tartott. Ezrek figyelték és itták szavait. Mi pedig minden egyes alkalommal énekeltünk előtte, utána. A Never Give Up gospel kórus jövője mindezidáig bizonytalan volt, de tegnap kiderült: a munka folytatódik! EzzelTovább olvasom

Titkár nevű cicánk anya lett!
Anyamacska a négy újszülött cicájával. Cirmosak és egyiknek, másiknak van kis fehér mellénykéje.

Gondolataim és egy szívmelengető történet húsvét kapcsán
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

 

„…légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben,
szeretetben, hitben, tisztaságban.”
(1Tim. 4:12)
Példamutatás? Á, inkább szépen elvegyülök a többiek között, hiszen akkor még azt gondolnák rólam, hogy milyen képmutató vagyok. Meg hogy azt hiszem, hogy én vagyok a valaki és a tökéletes. Elbújok, így biztosan nem bánt senki, bár az is igaz, hogy nem is történik akkor velem semmi. Ismerős gondolat? ismerős érzés, hogy nem akarjuk, hogy szent fazéknak kiáltsanak ki a többiek? De akkor vajon miért írja az ige, hogy mutassunk példát testvéreinknek? Kinek jó az? Mire jó az? Figyelje meg, hogy az alábbi történet hatására mi történik az ön lelkében. Milyen volt átélni az egészet? Keletkezett valamilyen lelki vágyódás önben a történet olvasása közben? Mire jó az, ha egyáltalán vágyak keletkeznek? Sóvárgásra vagyunk ítélve, vagy akár be is teljesedhetnek ezek a dolgok az életünkbe? Tovább olvasom

A Never Give Up gospel kórus próbáinak élményei 7. rész
(tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

Az első próba volt a tegnapi, ahová igazán elgyötörve érkeztem meg. Ezt egy, lelki értelembe vett önkínzás előzte meg aznap délelőtt, de az ezt megelőző napok sem voltak normálisak. Napok óta rosszul aludtam, napközben pedig emiatt nem voltam túl kellemes társaság, a dolgaimra nem volt erőm, csak éppen azokat csináltam meg, ami úgymond életbevágó volt. Túl sok izgalom ér mostanában pozitiv értelemben. Este alig tudtam elaludni és reggel, ha véletlenül valamiért felébredtem korábban, mint ahogy terveztem, nem tudtam visszaaludni. Ilyenre Tovább olvasom

Újabb gondolatok a Never Give Up gospel kórus próbája kapcsán
(kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

Hogy tetszik a cím? Barátnőmmel hazafelé, a buszhoz rohanva találtuk ki, pontosabban ő. Én csak elkezdtem a büszkeség témáját feszegetni és mondtam, hogy ez lesz ma az a szál, amire felfűzöm a történteket, mert rengeteg dolog előjött. Büszkeség és balítélet, dobálóztam a „nagy címekkel”, erre ő kiegészítette azzal a bizonyos i-betűvel, mert azt tudni kell, hogy Bolyki Balázst Balinak is „szabad” szólítani. Én nem tudom így hívni, de sokan élnek ebben az országban ezzel a lehetőséggel. Úgyhogy már örültem, legalább a cím megvan!

 

Hadatüzentem a székeknek

 

Nem, nem hagyom abba a problematikát a látássérült emberekről és a mozgásszabadság témájáról. Vannak közöttünk, akik kerekesszékesek, számukra sokkal szűkebb a mozgástér. Nekünk pedig ott a lehetőség a mozgásra, mégis bátortalanok vagyunk, mert nem látjuk, hogy hol vagyunk. Hitre, bizalomra van szükség Tovább olvasom

Aktuális problémám és a rájuk érkező válasz egy elmélkedésen keresztül
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

 

Aki olvasta a keddi Never Give Up gospel kórus próbájának élményeit, az már tudja, hogy bizony önmagam felvállalása még egy olyan terület, ahol bátorságra van szükségem. Legalább már tudom, hogy miért imádkozzakJ! Ráadásul színpadon kell ezt majd megtennem, de az élet minden területére is igaz ez. Ezen a héten nagy dolgok lettek rám bízva, és azon is elmélkedtem, hogy hogyan is kezdjem el a munkámat. Tele vagyok energiával és úgy érzem, hogy nagyon nehéz a helyes irányban tartanom a haladást. Mintha Tovább olvasom

Egy megható történet egy kis humorral fűszerezve bátorságról, jövőről, félelmekről
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

 

Ma megérintett egy írás. Az élet hozta a történetet, Orliczki Jánosné pedig lejegyezte. Nekem is volt hasonlóban részem. Nekem is volt egy értem aggódó és engem szerető nagymamám. Nekem is volt olyan gyerek, aki elmenekült, még csúfolt is, hogy szemüveges vagyok. Nekem is volt olyan, hogy azt hitték, nincs számomra jövő. Hogy hiábavaló az életem. Én ezt sosem akartam elhinni, hogy igaz. Álljon itt egy gyerekkori emlék egy kedves sorstársam tollából, s a végén egy idézet, amit szintén ma olvastam. Minden a reménységben fog végződni!

Tovább olvasom

Bolyki Balázs bemutatása a Never Give Up gospel kórus első próbájának élményein keresztül
 (kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

Úgy érzem, ha ezeket az élményeket nem rögzítem azonnal, megkopnak és szűrődnek az idő rostáján, de nem szeretném, hogy a most bennem élő dolgok, emlékek bármilyen pici részlete is elvesszen. Bolyki Balázsról sokan sokmindent tudnak, életrajz, zenei pálya, úgyhogy arra gondoltam, hogy a nekünk átadott gondolatain, ajándékain keresztül mutatnám be, amit tegnap vehettünk át egy próba keretében első alkalommal.

 

Akarat, izomláz

 

A próba előtt még folytak meghallgatások annak érdekében, hogy bővüljön a csapat. Majd 17 óra után nemsokkal elkezdődött. S hogy hogyan? Mit gondol? Beénekeltünk? Tovább olvasom

A NEVER GIVE UP Gospel kórusba való jelentkezés küzdelmeiről
 (vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

 

Feladjam, vagy ne adjam fel? Ezt a kérdést már egyszer feszegettem annak a felhívásnak a kapcsán, amit akkor közzé is tettem itt a blogban. Egy kórus megalakulásáról szólt a hír és arról, hogy sérült emberek jelentkezését várják. Azóta eltelt egy pár nap és megmondom őszintén, én sem azonnal jelentkeztem a felhívásra. Voltak dilemmáim, amit itt szeretnék most megosztani, Tovább olvasom

Megható történet, gyermeki hit
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

 

Egy kedves barátom küldte nekem ezt a történetet és azt gondoltam, hogy ezt nem szabad kihagyni, meg kell osztanom, annyira meg tud érinteni.

 

A vonat éppen befutott a pályaudvarra. A peronon egy kislány várt az “útipoggyászával”, egy szatyorral, amelybe a tervezett utazásra egy kis ennivalót csomagolt be. A kicsi felszállt, és talált egy ülőhelyet egy még nem egészen teli fülkében. Kutatva nézett körül, és megnézte az utasokat, akik azonban mind idegenek voltak. Fáradt volt a hosszú várakozástól, és úti

 csomagját fejpárnának használta, hogy kissé kipihenje magát. Amikor jött a kalauz, nagy bizalommal megkérdezte tőle, hogy szabad-e itt aludni. Ő barátságosan igennel felelt, de utána látni akarta a jegyet. A kislány így felelt:
– Nincs jegyem.
Erre a következő beszélgetés alakult ki:
– Hova utazol hát?
– A mennybe megyek – hangzott a válasz.
A kalauz körülnézett, és csodálkozva válaszolt:
– Igen? És ki fizeti a vonatjegyet?
Tovább olvasom