Isten-ember

Egy kedves kérésnek teszek most eleget. Váczi Éva írta nekem:   „Nem tudom, hogy állsz idő dolgában, de volna kedved megírni történetedet a blogomra? Főleg arra kihegyezve, hogy miken mentél át (kiemelve a látásod elvesztését), s hogy mégsem lettél ennek ellenére reményvesztett. Valahogy azt kéne boncolgatni, szerinted ez miért lehetett, hogy nem borultál és borulsz ki, hanem életigenlő vagy?”    Akkor álljon itt egy fekete-fehér történet.   Az élet egyik oldala   Édesanyám vette észre, hogy lehet, hogy rossz a szemem. Még csak pár hónapos voltam, amikor kiderült, hogy bizony nem látok. Szürkehályog műtétre van szükség. Képzeljük el azt az anyát, aki
Ma beküldtek nekem egy érdekes cikket. Ez arról szól, hogy pár nagy cég hogyan viselkedett, amikor egy lány a vakvezető kutyájával be akart menni az üzletbe. Kétféle hozzáállásról is olvashatunk. Mindenkinek ajánlanám, mert nagyon tanulságos a történet. Vajon miért gondolja úgy egy cég, hogy egyszerűbb nem felvállalni a felelősséget, hanem magyarázkodni üdvösebb? Én sosem csinálok ilyet? Mi lehet az oka és ebből van egyáltalán kiút?   Első gyerekkori élményem az ebben a témában, hogy kikölcsönöztem a könyvtárból egy könyvet. Aztán az valahogy elszakadt és nagyon elkezdtem félni. Ismertem a könyvtáros nénit, szigorú volt, féltem a haragjától, hogy majd kiabálni fog. El is
Ugye milyen sokszor hallani panaszt egy másik emberre? Bennem ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy most mennyire legyek megértő, mit tegyek a szeretet nevében, mit mondjak az illetőnek. Sajnos már olyan is előfordult, hogy közeli barátaink távolodtak el tőlünk szerintem azért, mert egy emberrel kapcsolatos panaszaival nem akartunk egyetérteni, pontosabban nem tudtuk, hogy mit is gondoljunk és szerintem rosszul reagáltunk a helyzetre. Ma már másképp csinálnám, ha ugyanaz a szituáció előjönne. Mióta gyerekeink vannak, sokkal inkább kell gyakorolnom a kibékítést. Vannak már sikerélményeim és más is osztott meg egy rövid tapasztalatot, ez lesz alább olvasható.   Hogyan kell érteni azt, hogy boldogok a békességszerzők? Talán ezt még könnyen elhiheti sok ember, hiszen mindenki a
Ugye mindenki ismeri azt a jelenséget, amikor egy kisgyermek ragaszkodik egy-egy játékához,  anélkül nem is élet az élet. Kis, azaz nagy fiamnak, aki 7 éves lesz nemsokára, van egy kis báránykája, amit folyton magával visz. Ez engem annyira megérint. S hogy miért?   Régen mindig olyan büszke voltam arra, hogy lám, a mi gyerekeink nem ragaszkodnak semmilyen játékhoz, biztosan jó anya vagyok és nem érzik, hogy pótlásra lenne szükség. Ugye, hogy az emberi büszkeség határtalan is tud lenni? Pár hónapja kaptunk néhány állatkát ajándékba. Közöttük volt egy kis bárányka.
Nyújtsa fel a kezét az, akinek gondot okoz, hogy segítséget kérjen bárkitől! Most azok tartsák fel kezüket, akiknek gondot okoz segítséget kérni Istentől! Akkor bajban vannak azok, akik pont akkor, amikor szükségük lenne rá, nem tudnak kérni? Mi ebben akkor a kegyelem, az ajándék? Milyen szeretet az, ami csak akkor avatkozik közbe, amikor valaki ezt kéri?!   Ősz volt és a gyerekek nagyon szerettek gesztenyét szedni. El is mentünk egy délután egy köztéri fához, hogy minél többet