Isten-ember

„Ti vagytok a Föld sója” (Vasárnap: a hitélet kihívásai – tematikus nap)   A híres hegyi beszédben hasonlítja Jézus a benne hívők életét a sóhoz. Mégis mit jelentett ez az ókor emberének? Pár rövid mondat után sok-sok érdekesség fűszerekről és egy igehírdetés ajánlása szerepel majd a bejegyzés alján a témában.      A só az ókorban   Az ókori keleten a sót elsősorban nem ízesítésre, hanem tartósításra használták. Nem volt hűtő. Ha az ételt megfelelően kezelték sóval, gátolta a baktériumok szaporodását, tehát a romlást és pusztulást, s ez által segítette az élet növekedését, hiszen meg lehetett enni a kezelt húst például. Ezekkel az információkkal vezette be a témát Cseri Kálmán június végén. Az
Jakab Miklós 100 (vasárnap: a hitélet kihívásai – tematikus nap)   November 10-én egy kopjafa ünnepélyes leleplezésének lehettek tanúi azok, akik ellátogattak a Fiumei úti Sírkertbe. Jakab Miklós 100 éve született és 10 évvel ezelőtt hunyt el. Felesége még él, ő például végig jeltolmácsolással szolgált az eseményen. Ki is volt a férje a közösség szemében? Hogyan telt ez a megemlékezés? Erről szól Menyhárt András újságíró cikke az alábbiakban.   A temetőben mindenütt csak levelek. Vörösek, barnák, sárgák és ezeknek számtalan, tengernyi árnyalata. Fán éltek, leestek, de itt vannak, léteznek, holtukban is színesítnek; holtukban is gazdagítnak.  Dicsérik a múltat, a hatalmas, nagy fát, amelyet nem régen igenis, akkor is, levélszívvel ők éltettek. Egy emberre emlékeztünk. Jakab Miklósra. 100 éve született, de mintha most is élne. A gyümölcsök, az igazi ajándék-ember gyümölcsök tanúsíthatják
Egy kisfiú értékítélete (vasárnap: a hitélet kihívásai – tematikus nap)   Egy megdöbbentő mondatról és egy ahhoz kapcsolódó dalról szól a mai bejegyzés. Én ma az engem ért hatásokra igen csak elgondolkodtam, hogy mi és ki a legértékesebb számomra és vajon megbecsülöm ezt?   Reggelizés közben néztek egy mesét a tv-ben a gyerekek. Aztán eközben középső lánykánk kijelentette, hogy ő nem szeretne menni a templomba. Valószínűnek tartom,
Üdvbizonyosság és az élet célja (vasárnap: a hitélet kihívásai – tematikus nap)   Tegnap olvastam egy nagyon kedves esetet, ami éppen aznap történt, tehát friss és ropogós. Megérintett és ennek kapcsán eszembe is jutottak olyan kérdések az élet céljáról, amin még régen gondolkodtam. Bizonyára teológiai válasz is létezik rájuk, de ez a kis történet olyan szép, nem bírtam ki, hogy ne osszam meg
Egy érdekes felvetés a Vissza a Valósághoz Munkacsoport oldaláról  (vasárnap: a hitélet kihívásai-tematikus nap)    "Zavar a hit hiánya!" - Darth Vader EGYETLEN EMBER SEM ÉLHET HIT NÉLKÜL! Nem szívesen vitatkozunk egy Sith- lovaggal, hiszen vele van az Erő ( :-) ), de azért mégsem mehetünk el szó nélkül egy ilyen kapitális
Hallotta már ezt a kijelentést a kedves olvasó? Előfordult már esetleg, hogy nem merte felvállalni éppen emiatt a gondolkodás miatt azt, hogy ön reménykedik? A közgondolkodásban ott van, hogy hit egyenlő naivitás. Akinek már nincs más lehetősége, akkor bugyután odafordul valamilyen láthatatlan lényhez és hisz benne, hiszen jobbat nem tud szegény. Szegény! Volt olyan időszak, hogy egyszer én is elgondolkodtam, hogy miért hiszek és bízok Istenben. Azért, mert vak vagyok és úgysem bízhatok és várhatok semmi jót máshonnan? Valójában én ez által gyenge vagyok, hogy nem látok? Nemrég hallottam ezzel a problematikával kapcsolatban, hogy igen, bátran bevallhatjuk, hogy Isten a gyengék menedéke, hiszen mi nélküle valóban elveszettek vagyunk. S az, aki azt állítja, hogy erős, vajon meddig? Hány csapás után adja fel az ember az erejét? Vajon akik azt mondják erősek, meddig bírnák az alábbi embert ért csapásokat? Horváth Zoltán, egyik jó barátom tanárára emlékezett vissza. Megrendített a történet. Ez után egy verset is közreadok majd, ami szintén nagyon megérintett, ezt egy kedves olvasó küldte nekem. Nagyon szép.   „Az ofőt nagyon hamar megkedveltük, mert egy olyan közvetlen figura volt, és még jól is értett a nyelvünkön. Igaz, hogy néha azért is bocsánatot kért, hogy levegőt vesz, de
Az alábbi történet már sok helyről visszaköszönt, nem tudom, hogy ki írta, de a végén megjelölök egy oldallinket, ahonnan ezt kimásoltam. A vicces de... kategóriában leltem az alábbi sorokat.   "Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy „kis hívő”, a másik egy „kis szkeptikus”. A „szkeptikus” azt kérdezi: - Te hiszel a születés utáni életben?
Nagyon ledöbbentem, amikor pár nappal ezelőtt mesét írt a 7 éves fiúnk. Még ma fog menni először iskolába. Magától megtanult sok betűt és egy nap azzal jött hozzánk, hogy írt egy mesét. A fantázia mellett nagyon érdekes volt megfigyelni, hogy mennyire élő kép a fejében a király, a gazdagság, a melegség, a veszekedés és kibékülés. A hitéletünkben mennyire fontosak ezek a dolgok? Vajon a mese végén a hajszárító ki lehet? Nagyon aranyos a befejezés. Ezért kértem meg őt, hogy diktálja le nekem, mert én meg ugye nem látom elolvasni, amit leírt. Ragyogó szemekkel mesélte el a következő történetet:   A cipő és a madár   Egyszer volt egy cipő, elment az erdőbe, talált egy karikát. Azt
Tegnap egy kedves régi barátom esküvőjén voltam. A cédrus együttesnek, amibe énekeltem 10 évvel ezelőtt, annak a vezetője megnősült. Már rég volt együtt a csapat, azt gondoltam, biztosan találkozom a régi barátokkal. Ezzel a várakozással a szívemben készültem és indultam erre az örömünnepre. Újra felidéztem a saját esküvőmet. Férjemre gondoltam és a közös életünkre. Aztán Kiss Gergőre gondoltam és azt próbáltam elképzelni, hogy vajon milyen lehet az a lány, akit elvesz feleségül.   Csak ültem az asztalnál és a könnyeimmel küszködtem. Nemakartam, hogy valaki meglássa, hogy legszívesebben
A kedves olvasót érte már rablótámadás? Sokan úgy gondolják, hogy velük ilyesmi nem történhet. Vannak akik túlságosan is szoronganak, hogy nehogy betörjenek otthonukba. Vannak cégek, ahol felkészítik a dolgozókat egy esetleges támadásra, mert olyan dologgal foglalkoznak. Nemrég érkezett egy levelezőlistára egy megtörtént eset egy rablásról. A sorok írója már túl van a lelki megrázkódtatáson, ami egy ilyen esettel jár és úgy gondolta, hogyha leírja nekünk, hogy vele mi történt, azzal bátoríthat másokat, de mire is? Az ki fog derülni ebből az írásból.   „Beértem a barátnőm kis antikvitásába, én nyitom, mert ma én vagyok a soros. Felkapcsolom a fényeket, berendezem a kirakatot, felszaladok a tyúklétrán a galériába, és igyekszem sorra venni a javításokat amik ma rám várnak, ötvös vagyok. Remélem marad egy kis időm a saját design dolgaimra is, közeleg a bemutató, és még sok a munka. Csengetnek, lesietek a létrán, nyitom az ajtót. Egy fura siltes sapkás napszemüveges alak. Rékát keresi, ismeri az apját. - mondom mindjárt jön, mit szeretne? Azt monda majd visszajön. Kimegy az ajtón, én meg nagyon rosszul leszek, lever a víz és rettentően elkezdek remegni, tudom ebből baj lesz. Felhívom