háztartásvezetés vakon

Egy megható történet egy kis humorral fűszerezve bátorságról, jövőről, félelmekről   Ma megérintett egy írás. Az élet hozta a történetet, Orliczki Jánosné pedig lejegyezte. Nekem is volt hasonlóban részem. Nekem is volt egy értem aggódó és engem szerető nagymamám. Nekem is volt olyan gyerek, aki elmenekült, még csúfolt is, hogy szemüveges vagyok. Nekem is volt olyan, hogy azt hitték, nincs számomra jövő. Hogy hiábavaló az életem. Én ezt sosem akartam elhinni, hogy igaz. Álljon itt egy gyerekkori emlék egy kedves sorstársam tollából, s a végén egy idézet, amit szintén ma olvastam. Minden a reménységben fog végződni!
Íme egy terület, ahol gondjaim vannak. Azért egy-két rendszerezési szokásom van, ami egyedi szerintem. Erről is olvashat majd a kedves olvasó.   Három kisgyermek mellett nagyon nehéz nekem, hogy ne legyen rumli. A játékok folyton össze-vissza vannak, ha már nem bírom tovább, akkor rendszerezem őket, de hát
Van egy elengedhetetlen feltétele annak, hogy a legkisebb dolog is sikerülhessen az életünkben. Ez akkor tudatosodott így bennem, amikor egy kedves barátom egy igen finom sütemény elkészítésére bátorított. S mi kellett nekem ahhoz, hogy tényleg el is tudjam készíteni annak ellenére, hogy nem vagyok egy konyhatündér?