gyereknevelés

Kiemelt

Hála anyaságomért
(hétfő: egészségmegőrzés-emberi kapcsolatok – tematikus nap)

 

Volt már olyan érzése, hogy eltávolodni látta saját gyerekét? Lazulni érezte a kapcsolatot? Tegnap rendkívül jó érzéssel ébredtem. Hálás voltam azért, hogy anya lehetek. Persze, lehetne mondani, hogy könnyű volt ráhangolódnom erre, mert anyák napja volt. Hadd írjam most le, hogy egyáltalán nem természetesen jön minden nap egy ilyen emelkedett gondolat, érzés. Én most őszinte leszek. Már

A legkisebb gyermekünk, aki alig több, mint 2 éves, a földre borított egy egész zacskó rágcsálnivalót. Pici, apró, fincsin összetaposható csokis falatok. Melyik anya az, aki arra vágyik, hogy összeszedje a földről és közben felidegesítse magát. Bevallom őszintén, nálam az a gyakorlat volt beidegződve idáig, hogy ilyenkor hangosan jajgassak és felszólítsam a nagyobbakat, hogy szedjék össze, mert ők hagyták olyan helyen azt a zacskót, hogy a kicsi elérje, tehát ők tehetnek róla. Ez most is átfutott az agyamon, de aztán feltettem a kérdést. Lehet ebből a helyzetből valamilyen „örömös tevékenységet” készíteni magunk számára? Vajon hogyan hozhatok ki ebből valami jót, ami ugyanakkor neveli is őket?

 

Az örömös tevékenységek kifejezést nem véletlenül használtam,