éneklés

A legjobb barátaim egyike lesz , akinek elsőként fogják operálni a szemét, hogy újra láthasson. Milyen műtét ez? Mik az esélyek? Itt lehet a témában olvasni egy rövid és közérthető cikket. Had írjak most arról, hogy ki is ő valójában, milyen ember, aki erre a napra vár.

 

Emlékszem, születésnapomat ünnepeltük 2000-ben, amikor először találkoztam Bokros Lacival a Vakok elemi Rehabilitációs csoportjában. Mi ez a hely? Tudta az olvasó, hogy létezik olyan segítségnyújtás, ami a felnőtt korukban megvakult embereket

Ez meg mi a szösz? Mit jelent? Nem csak ez fog kiderülni, hanem akik végig bírják olvasni a mai napi bejegyzést, egy meglepetést is kaphatnak tőlem.

Néha olyan elérhetetlennek tűnik, hogy bár együtt vagyunk, mindenki bent van a házban, senki sem dolgozik, már csak az lenne hátra a napból, hogy tartalmasan eltöltsük egymással az időt és mégsem így történik. Pedig milyen jól esne az önfeledt együttlét. Azért van nálunk egy dolog, ami mindig beválik ilyenkor.

Egy jó filmet is szeretnék ajánlani ma többek között. Vígjáték. Engem nem csak kikapcsolt, hanem bekapcsolt. Bár erre a

Egy szép reggel úgy döntöttem, hogy minden nap írok bejegyzést. Ezért még hajnalban is hajlandó voltam kelni több héten keresztül. Most több nap kimaradt, mi történt ezzel a nagy elhatározással? 

 

Vasárnap délután megrendezésre került az a könnyűzenei koncert, amit barátaim

Ha leszedtük a fát karácsonykor, söpörjük össze a lepergett tűleveleket. Ha belement a körmünk alá, piszkáljuk ki. Ha véletlenül belenyúltak a gyermekeink egy kaktuszba, sajnos nem sokat

Milyen érdekes. Amikor betegek vagyunk, akkor rákényszerülünk, hogy megálljunk, pihenjünk, hiszen fel sem tudunk kelni. Jó esetben nincsenek nagy fájdalmaink, csak mondjuk gyengék vagyunk, mint például mostanában a mi kis családunk. Ilyenkor nem esik nehezünkre nemet mondani a munkának. Máskor, betegség nélkül miért nincs így?

Panaszkodhat egy ember akkor, ha épp bátorítani szeretne másokat? Egy tanulságos eset történt velem ma, ezért osztanám meg és egy kis együttérzés biztosan nekem is jól jön néha…

 

Gondolta volna rólam valaki, hogy nem vagyok még 13 éves? Igen.

Gyerekkoromban nekem az volt természetes, hogy amit egy felnőtt mond,az igaz. Amit az újságban írnak,az úgy van. Ha elvittek minket színházba, minden esetben remekül éreztem magam, tehát a színház egyenlő volt a tökéletes kikapcsolódással. Most jön egy kis vicces történet:

 

Kerültem már kínos helyzetbe amiatt, hogy nem megfelelő módon kezeltem szeretteim véleményét.

 

A mai napig emlékszem arra, amikor egy énekverseny után többen odajöttek és