empatikus készség

Hogyan láthatom a számomra fontos „jeleneteket” egy filmben, vagy akár egy óvodai nyílt napon?
(szombat: akadálymentes pihenés – tematikus nap)

Méghogy pihenés? Igen, nekem az, az ovisoknak pedig kő kemény munka van a nyílt napon is!:) De hogyan is élvezhetném annak az alkalomnak az örömeit, amihez azért nem árt, ha valaki lát?Tovább olvasom

Erdősné Onda Marica: Kutyanapló 6. rész
(kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

Bizonyára sokan emlékszünk az István a király c. rockopera egyik dalszövegére, amikor Gizella énekli a refrénben a címben szereplő sort, kisbabát szeretne. Ahogy az alábbi részletet először olvastam, az az emlék éledt újra, amikor izgatottan vártuk első kisbabánk hazaérkezését. Édesapjuk már a kiságyat is összeszerelte. . Milyen türelmetlenül vártunk!

Milyen a várakozása annak, aki vakvezető kutyust vár haza?
Mi késleltetheti az érkezését egy ilyen segítő jószágnak?
Mi a nehézség egy kezdő vakvezető kutya irányításában, ha nincs fehér bot a gazdi kezében. Vajon képes kitalálni, hogy miért löki félre a gazdi őt bal irányba?
A régi családtag Zina kutyus, aki megorrolt korábban Bogira, a leendő új családtagra, mennyire haragtartó?

Erdősné Onda Marica írásának következő részletét olvashatja az alábbiakban, a blogszerző szerkesztésében.Tovább olvasom

Erdősné Onda Marica: Kutyanapló 4. rész
(kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

Bogi, ezzel az alcímmel fejeződött be Erdősné Onda Marica Kutyanapló
c. írásának előző részlete. Hogyan barátkozott meg az új vakvezető
szuka a családdal? És a másik kutyával? Lehetséges az, hogy egy
játékos állatból megbízható, a munkáját jól végző segítő legyen? Mi
volt az első rossz szokása Boginak, ami a többi kutyára nem volt
jellemző, de őt sürgősen fegyelmezni kellett? Hogyan képes egy ilyen
kutya csökkenteni a vak ember közlekedésével járó erős koncentrálás
szükségét? Amikor ezt a részt olvastam, ráismertem a pusztán csak a
fehér botos közlekedés egyik problémájára. Kötöttem már ki kórházban
azért, mert valaki megszólított és egy pillanatra nem koncentráltam, s
úgy szálltam le a buszról. Vagyis azt mondanám, hogy majdnem leestem a
lépcsőről. A másik lábammal tartottam az egyensúlyt, de úgy
megrándult, hogy nem tudtam lábra állni. Ebben a kis részletből az is
kiderült számomra, hogy egy vakvezető kutya mellett egy ilyen köszönés
nem billenthetett volna ki az egyensúlyomból. Nem történt volna meg a
„félrelépés”! Jöjjön a mai rész a blogszerző szerkesztésében!
Tovább olvasom

Erdősné Onda Marica: Kutyanapló 2. rész
(kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

 

Az előző naplórészlet ott fejeződött be, hogy a szerző, legelső vakvezető kutyusa Daisi után, kapott egy másikat, aki Apacs névre hallgatott. S ahogy az ember ösztönösen egy újban a régi személyt keresi, ugyanúgy az állatainkkal is képesek vagyunk ezt megélni. Pedig nincs két egyforma kutya! Milyen az, amikor egy harmadik is bejön a képbe? Vajon ha fajtája, alkata alkalmas arra, hogy vakvezetővé válhasson, mi lehet mégis akadály? Milyen az, amikor egy kutya olvas az emberek gondolataiban? Képesek lehetünk a veszteségek után újbóli kötődésre? Olvassa tovább Erdősné Onda Marica „kutyanaplóját”!

Tovább olvasom

Erdősné Onda Marica: KUTYANAPLÓ 1. rész
(kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap) 

 

Nagyon sokan kérdezik, hogy hogyan tudunk közlekedni vakon az utcán. Vannak, akik csak a fehér botot használják, s vannak akik vakvezető kutya segítségét is igénybe veszik. Sokan csodálják ezeket az állatokat. Ezért arra gondoltam, hogy megkérem Erdősné Onda Maricát, hadd osszam meg naplóját, ami a kutyájával töltött hétköznapokról szól. Így sokmindenre fény derül majd, talán kimondatlan kérdésekre is választ kap. Ha mégsem, bátran felteheti a hozzászólásokban! Kedves írótársam szívesen válaszol! A cikkeket én bontottam szakaszokra, és láttam el alcímekkel a könnyebb tájékozódás érdekében. Kellemes időtöltést kívánok!Tovább olvasom

 

Egy inspiráló ajándékról

(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)

 

Amikor ajándékozásról beszélünk, legtöbbünk fejében ünnepnapok, különleges események jutnak az eszünkbe. De vajon létezik olyan meglepetés, ami abban segíthet valakit, hogy újra lendületet vegyen például a munkájában?

Tovább olvasom

Egy szerelemről, ami egy látássérült és egy hallássérült fiatal között ég
(szombat: akadálymentes pihenés – tematikus nap)

 

Amikor megnéztem ezt a videót először, azonnal tudtam, hogy látni kell mindenkinek. Például a közös tandemezés technikai megoldásai nagyon érdekesek voltak számomra. Mi is a férjemmel, pedig mi mindketten hallunk rendesen, küszködtünk, hogy hogyan kommunikáljunk menetközben. Mert amit én mondtam hátul, azt hallotta Csaba, de amit ő akart nekem mondani, azt én már sosem hallottam rendesen, mert ahoz hátra kellett volna fordulnia, az meg azért veszélyes lett volna. Mi erre a problémára azt a megoldást Tovább olvasom

Az iskolai értékelés hatása az önértékelésünkre
(hétfő: egészségmegőrzés-emberi kapcsolatok – tematikus nap)

 

Valamelyik nap egy régi osztálytársam oldalán olvastam egy idézetet, mely szerint „Ha te nem hiszel magadban, senki nem fog hinni benned!” Mégis hogyan tud kialakulni az egészséges önbizalom? Az egészséges önértékelés? Milyen hatása van az iskolai értékelésnek ezekre? A teljesítmény értékelését teljesen el kellene vetni, ha kiderülne, hogy ez súlyos önbizalomhiányhoz vezet? Vagy lehet, hogy egyfajta korrekcióval feloldódhatna az a sok bizonytalanság, amivel aztán már felnőtt korban is sokszor találkozunk? Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató külsőegyik riportjából jegyzeteltem ki az alábbi sorokat a témában.

Tovább olvasom

A középső gyermekemről (Horváth Anna)
(hétfő: egészségmegőrzés–emberi kapcsolatok – tematikus nap)

 

Folytatódjon akkor a sorozat, amit a gyermekeimről írok. Ahogy vak édesanyaként látom őket. A középső lányunk kerül most sorra.

 

Első találkozásunk

 

Nagyon érdekes, mert nála él bennem a legélénkebben a csecsemőkori mivolta. Koraszülöttként jött a világra. Inkubátorban volt egy pár napig. Emlékszem, hogy amikor még a császáros sebem miatt járni is alig bírtam, aggódtam, hogy hogy fogok feljutni a kislányomhoz egy emelettel feljebb. Aztán szerencsére akadt egy Tovább olvasom

Technikai és egyéb érdekességek egy fellépésre készülve
(szombat: akadálymentes pihenés – tematikus nap)

 

Jövő héten Magyarországra érkezik Nick Vujicic, a kéz és láb nélkül született ember. Sokaknak ad bátorítást a világon, sok videója közismert. A Nem Adom Fel Alapítvány külsőgondolata volt, hogy eljöjjön Magyarországra is ez a fiatalember. Az előadások bevétele, sérült embereknek épülő lakóotthon megvalósulását szolgálja. Az a gondolat is az alapítvány vezetőségének a fejében  született meg, hogy alakuljon egy gospel kórus, melyben sérült emberek énekelnek. A felkészülés alatti élményekről rendszeresen olvashatott eddig, ha figyelemmel kísérte a keddi bejegyzéseket. De vajon milyen apró részletekre kell odafigyelni a finisben? Amikor már csak egy nap van hátra az énekegyüttes legelső bemutatkozásáig? Milyen apróságokra kell odafigyelni, ha sérült emberek színpadi megjelenését is meg kell szervezni? Milyen egy „akadálymentesített fellépés”? Ennek milyen színterei vannak?

Tovább olvasom