bizalom

Erdősné Onda Marica: Kutyanapló 3. rész
(kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

 

Miért dönt valaki úgy, hogy vakvezető kutyát igényel? Mi szól mellette, mi szól ellene? Mire gondoljunk, ha önbizalomhiányban szenvedünk? Erdősné Onda Marica írása folytatódik a blogszerző szerkesztésében.

 

Sofőr nélkül

 

Apacs halála után nem okozott gondot a munkábajárás megoldása. Férjem sajnos éppen nem állt munkaviszonyban, így ő lett nem mindig lelkes, de lelkiismeretes és megbízható kísérőm. Néhány hónap után azomban körvonalazódott, hogy egyetlen ember sem szentelheti életét kizárólag az én közlekedésem lebonyolítására. Jönnek időnként egészségügyi, vagy más elfoglaltságok, vidéki utazások, melyek során egyedül kell megbírkóznom a munkahelyem és a lakásom közti távolsággal. Azt hiszem az mindenki számára érthető, hogy eszembe sem jutott megválnom állásomtól a nehezítő körülmény miatt. Így eljött az ideje, hogy rászánjam magam a fehérbot használatára.

 

Erdősné Onda Marica: Kutyanapló 2. rész
(kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

 

Az előző naplórészlet ott fejeződött be, hogy a szerző, legelső vakvezető kutyusa Daisi után, kapott egy másikat, aki Apacs névre hallgatott. S ahogy az ember ösztönösen egy újban a régi személyt keresi, ugyanúgy az állatainkkal is képesek vagyunk ezt megélni. Pedig nincs két egyforma kutya! Milyen az, amikor egy harmadik is bejön a képbe? Vajon ha fajtája, alkata alkalmas arra, hogy vakvezetővé válhasson, mi lehet mégis akadály? Milyen az, amikor egy kutya olvas az emberek gondolataiban? Képesek lehetünk a veszteségek után újbóli kötődésre? Olvassa tovább Erdősné Onda Marica „kutyanaplóját”!

Bátorítás, hogy merjünk beszélni problémáinkról, és a megoldásokról is, amik segítettek
(csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap)

 

Van olyan ember a környezetében, aki már feladta  az életéhez fűződő reményeit? Érezte már úgy, hogyha hinne önnek az illető, akkor nem csak hogy „túlélője” lehetne az életnek, hanem győztes képviselője is? Mennyire össze tud szorulni a szívem, amikor valakit úgy látok szenvedni, hogy azt gondolom, ennek nem kellene így lennie. Találtam erre a helyzetre egy nagyon jó szemléltető történetet.

 

Erdősné Onda Marica: KUTYANAPLÓ 1. rész
(kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap) 

 

Nagyon sokan kérdezik, hogy hogyan tudunk közlekedni vakon az utcán. Vannak, akik csak a fehér botot használják, s vannak akik vakvezető kutya segítségét is igénybe veszik. Sokan csodálják ezeket az állatokat. Ezért arra gondoltam, hogy megkérem Erdősné Onda Maricát, hadd osszam meg naplóját, ami a kutyájával töltött hétköznapokról szól. Így sokmindenre fény derül majd, talán kimondatlan kérdésekre is választ kap. Ha mégsem, bátran felteheti a hozzászólásokban! Kedves írótársam szívesen válaszol! A cikkeket én bontottam szakaszokra, és láttam el alcímekkel a könnyebb tájékozódás érdekében. Kellemes időtöltést kívánok!

Vállalkozóvá válásom kínjai és örömei

(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)

 

Engem rendkívül bátorít az, amikor láthatom mások életében a küzdelmeket és azt, ahogyan előbb-utóbb ezeken felülkerekednek. Valószínű, hogy innen jött az ötlet, hogy írjak naplót azzal kapcsolatosan, hogy hogyan haladok a vállalkozóvá válás útján.

 

A legnehezebb lépés

 

Dönteni. Kimondani. Csinálni. Elindulni. Három és fél évvel ezelőtt hallottam

Részlet Kálmán Ernő igei szolgálatából

(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

 

Amikor jön egy viharos időszak az életünkbe, sokszor váratlanul ér, túl erősnek érzékeljük, kibírhatatlannak ítéljük. Megelőzhető a „lelki tengeribetegség”? A pénteki

Énekpróbák Bolyki Balázzsal

(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

Holnap lesz a lepra elleni küzdelem világnapja. Erről mindig beugrik az érintés, illetve a jaj, nem nyúlok hozzá effektus. A próbán segítségünkre volt egy érintéses gyakorlat is, ez is eszembe jutott. Több sérült társammal beszélgettem már arról, hogy néha úgy érezzük, hogy x-y úgy viselkedik velünk, mintha leprások lennénk. Egyfajta iszonyodást vélünk ilyenkor felfedezni a másik emberben. Elfordulnak, elkerülnek, úgy nyúlnak

Saját történeteim szerencsés kimenetellel

(kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

 

Vakon közlekedni egyedül az utcán, ez sok embernek jelent félelmetes látványt, vagy gondolatot. De mi ebben a veszélyes? Elüt egy autó? Eltévedek? Ne mondjam már, hogy más is van! A nemi erőszak áldozatainak is a védőszentje a katolikus egyházban Szent Ágnes, akinek ma van az ünnepnapja. Milyen éles helyzetek lehetnek egy látássérült nő esetében például, amikor nagyon könnyen bajbakerülhet? Vagy ilyen

Ahogy én tudok felülemelkedni

(csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap)

 

Vannak, akik arra büszkék, hogy minden nehézségből úgy emelkedtek fel, hogy megrázták magukat, összeszedték maradék erejüket, s kimásztak a gödörből. Ha én mélyen vagyok, akkor a felemelkedéshez szükséges erőt mindig egy másik

Egy gondolat az új év előtt

(hétfő: egészségmegőrzés-emberi kapcsolatok – tematikus nap)

 

Dan Crawford mondta el “Visszaemlékezései”-ben, hogy Közép-Afrikában nagyon nehéz volt az utazás, mert az ösvényt benőtte a sűrű, magas fű, és a harmat is teljesen vizessé tette. A négerek szokása az volt, hogy a gyermekeket küldték előre. Ők voltak az “emberi seprűk,” ahogy nevezték őket. Ők kockáztatták először az életüket, hogy