bizalom

„Én fogom a kezedet…”
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

Az alábbi írás bátorításul szolgálhat azoknak, akik úgy érzik, a legfontosabb szükségletük az, hogy biztonságban érezzék magukat. Annyi kapcsolat esik szét környezetünkben, annyi bizonytalanság vesz körül, hol pihenhet meg a lélek a kétségek viharos tengeréből kiszállva? Melyik az a sziget, ahol megkapaszkodhatunk, ahol érdemes kikötni és felverni sátrunkat? Szűcsné Aczél Júlia bizonyságtevő írását teszem most közzé, nagyon megérintett és egyszerre sírtam és nevettem a végén!Tovább olvasom

Részlet Schlingloff Sándor, reménységgel kapcsolatos gondolataiból
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

Ebből a bejegyzésből kiderül, milyen tények segítettek nekem abban, hogy könnyebben feldolgozzam látásom elvesztését. Lehet, hogy valakinek az lesz a véleménye, hogy ez önáltatás, amiről írok, de érdemes végiggondolni, amiről az előadó beszélt. Schlingloff Sándor előadásait azért szeretem hallgatni, mert úgy érzem, hogy őszinte, nem fél a rázós kérdésektől és tényektől. Kimondja a gondolatait úgy, ahogyan azok felmerülnek benne. Nem szépít soha, mégis erőt lehet belőlük meríteni. A “nehézségek tagadása nélkül” c. mondatrészt az ő gondolatai ihlették, mert én is ezzel a szemlélettel és gyakorlattal szeretnék élni. Néven nevezni, és nyíltan beszélni akadályokról, azután szembenézni velük, és megoldást keresni. Tagadni soha!!! Alább az egyik előadásának részlete:

Ami nem bátorít

Ha már valaki nagyon nem bírja a boldogtalanságot, az nem válasz neki, hogy ez mennyire jót tesz majd a jellemfejlődésének, és hogy majd a jövő az szép lesz.Tovább olvasom

A teáscsésze
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

Sokszor értetlenül állunk egy-egy tragikus életesemény után, üveges szemekkel bámulva magunk elé:
– Miért történhetett ez meg velem? Elég már ebből a sok nyomorúságból!

Bizonyára mindannyian ismerünk olyan embereket, akik hősiesen hordozzák szenvedéseiket.
Mi lehet a titkuk?
Talán az a hit és reménység, amit az alábbi rövid történet ábrázol.Tovább olvasom

Erdősné Onda Marica: Kutyanapló 6. rész
(kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

Bizonyára sokan emlékszünk az István a király c. rockopera egyik dalszövegére, amikor Gizella énekli a refrénben a címben szereplő sort, kisbabát szeretne. Ahogy az alábbi részletet először olvastam, az az emlék éledt újra, amikor izgatottan vártuk első kisbabánk hazaérkezését. Édesapjuk már a kiságyat is összeszerelte. . Milyen türelmetlenül vártunk!

Milyen a várakozása annak, aki vakvezető kutyust vár haza?
Mi késleltetheti az érkezését egy ilyen segítő jószágnak?
Mi a nehézség egy kezdő vakvezető kutya irányításában, ha nincs fehér bot a gazdi kezében. Vajon képes kitalálni, hogy miért löki félre a gazdi őt bal irányba?
A régi családtag Zina kutyus, aki megorrolt korábban Bogira, a leendő új családtagra, mennyire haragtartó?

Erdősné Onda Marica írásának következő részletét olvashatja az alábbiakban, a blogszerző szerkesztésében.Tovább olvasom

Erdősné Onda Marica: Kutyanapló 5. rész
(kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

Amikor ehhez a részhez értem, különleges érzés fogott el. Két kutya konfliktusa mennyire hasonlít néha a saját konfliktusaimhoz! Szó esik még az akadálymentesítés akadályairól, amit Bogi, a vakvezető kutya intelligens mivolta és alkalmazkodókészsége számolt fel. Íme a folytatás a blogszerző szerkesztésében!Tovább olvasom

Vállalkozóvá válásom kínjai és örömei
(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)

  Az utóbbi hetek arról szóltak, hogy információkat és erőt gyűjtöttem. Információkat, hogy sérült emberként milyen feltételek mellett vállalkozhatnék. Erőt pedig egy segítő szándék, és különféle gondolatok adtak, amikből sokat találtam az interneten. Ezekről írok ma. Tovább olvasom

Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban

(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

Balázs több alkalommal is szokta említeni, hogy énekeljünk bárhol és bárkiknek, mindig ugyanazzal a maximális figyelemmel, önmagunk teljes odaadásával viszonyuljunk a közönséghez. Bevallom, ez nekem nem mindig sikerül. Hogyan kellene például a körülményekhez viszonyulnom, hogy az ne gátolja az előadásmódomat? Milyen tényezők segítik azt, hogy vakon is érzékelhessem a közönség visszajelzéseit? Milyen különleges gyakorlatott mutatott Balázs nekünk a legutóbi próbán?

Tovább olvasom

Erdősné Onda Marica: Kutyanapló 4. rész
(kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

Bogi, ezzel az alcímmel fejeződött be Erdősné Onda Marica Kutyanapló
c. írásának előző részlete. Hogyan barátkozott meg az új vakvezető
szuka a családdal? És a másik kutyával? Lehetséges az, hogy egy
játékos állatból megbízható, a munkáját jól végző segítő legyen? Mi
volt az első rossz szokása Boginak, ami a többi kutyára nem volt
jellemző, de őt sürgősen fegyelmezni kellett? Hogyan képes egy ilyen
kutya csökkenteni a vak ember közlekedésével járó erős koncentrálás
szükségét? Amikor ezt a részt olvastam, ráismertem a pusztán csak a
fehér botos közlekedés egyik problémájára. Kötöttem már ki kórházban
azért, mert valaki megszólított és egy pillanatra nem koncentráltam, s
úgy szálltam le a buszról. Vagyis azt mondanám, hogy majdnem leestem a
lépcsőről. A másik lábammal tartottam az egyensúlyt, de úgy
megrándult, hogy nem tudtam lábra állni. Ebben a kis részletből az is
kiderült számomra, hogy egy vakvezető kutya mellett egy ilyen köszönés
nem billenthetett volna ki az egyensúlyomból. Nem történt volna meg a
„félrelépés”! Jöjjön a mai rész a blogszerző szerkesztésében!
Tovább olvasom

Bizonyságom a befogadó szeretet hatalmáról, erejéről
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

Létezik a szeretteim korai elvesztésénél, vagy akár a látásom elvesztésénél is nagyobb teher számomra a világon? Mi az, amit képesek lehetünk elhordozni akár hálával is, s mi az, amit nem az élet mért ránk, de mi mégis cipeljük, pedig nem kellene, helyette szabadon szárnyalhatnánk?

Tovább olvasom

Erdősné Onda Marica: Kutyanapló 3. rész
(kedd: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

 

Miért dönt valaki úgy, hogy vakvezető kutyát igényel? Mi szól mellette, mi szól ellene? Mire gondoljunk, ha önbizalomhiányban szenvedünk? Erdősné Onda Marica írása folytatódik a blogszerző szerkesztésében.

 

Sofőr nélkül

 

Apacs halála után nem okozott gondot a munkábajárás megoldása. Férjem sajnos éppen nem állt munkaviszonyban, így ő lett nem mindig lelkes, de lelkiismeretes és megbízható kísérőm. Néhány hónap után azomban körvonalazódott, hogy egyetlen ember sem szentelheti életét kizárólag az én közlekedésem lebonyolítására. Jönnek időnként egészségügyi, vagy más elfoglaltságok, vidéki utazások, melyek során egyedül kell megbírkóznom a munkahelyem és a lakásom közti távolsággal. Azt hiszem az mindenki számára érthető, hogy eszembe sem jutott megválnom állásomtól a nehezítő körülmény miatt. Így eljött az ideje, hogy rászánjam magam a fehérbot használatára.

 Tovább olvasom