adottság

Egy lélekemelő koncert mai élménye
(csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap)

 

Ma abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a fiatalokkal, akikkel közösen szoktunk énekelni, részt vehettünk a Teleki napokon. Gyömrőn van egy hely, ahol enyhe fokban értelmi sérült gyermekek tanulnak, de az ő helyzetük általában többszörösen is hátrányos. Nehéz családi háttérrel rendelkeznek, többen hiába várják, hogy jöjjön értük az anyukájuk, apukájuk. Ma találkoztunk olyan kisgyermekkel is, aki elmesélte, hogy majd holnap jönnnek érte, de nevelője elmondta, hogy sajnos nem így lesz.

 

Ahogy indult

 

Dobossy Veronikával, Juhos Ágnessel, Varju Nórával és Varju Rékával tavaly karácsonykor énekeltem először a gyömrői kastélyban. Mi csak így hívjuk itt a városban ezt az iskolát. Felemelő élményekkel távoztunk, körénk gyűltek a gyerekek és együtt Tovább olvasom

Amikor egy vak lány napsütésről énekel
 (csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap)

 

Karaoke bajnokságot szerveztek látássérlt emberek számára a Farkas Teaházban A Vakbarát Alapítvány így próbált hozzájárulni ahhoz, hogy támogassa a tehetséges embereket. Hogyan lehet megszervezni egy rendezvényt, hogy a nyertesek kézzel fogható támogatást kaphassanak úgy, hogy senkinél nem kell szponzorálásért könyörögni? Milyen hangjuk volt a versenyzőknek? Mi az, ami a látó zsűritagokra a legnagyobb hatással volt? Mi köze ennek a pozitív gondolkodáshoz?

 

A verseny egyedi vonásai

 

Csóka Anita, az opera műfaj képviselője, (karaoke bajnok), Volosinovszki György külsőénekes, színművész volt a zsűri két látó tagja. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy én, mint látássérült énekes előadó vehettem részt a zsűrizésben. Természetesen az értékelés szempontjai között szerepelt a látvány is, a színpadi megjelenés. Hogyan lehettem Tovább olvasom

Ért már valakit olyan kritika, hogy csak azért szeret énekelni, mert akkor róla szól minden és ez egy hiú dicsőségvágy? Mit lehet erre mondani ilyenkor annak az embernek? Vajon elhiszi, hogy nem? S miért nem hisz nekünk? Ezeken gondolkodtam mostanában, mert épp egy ilyen dolog történt velem és talán ez a probléma nem csak nekem lehet fontos téma.

 

Most képzeljük el a kedvenc énekesünket. Kiáll a színpadra és látszik rajta, hogy szenved. Valami baja van. Olyan kelletlenül áll ki elénk, mintha valaki kényszerítené, hogy ott legyen. El lehet ezek után képzelni, hogy egy szuper koncert elé nézünk? Én nem tudnám, hiszen az a legszebb az egészben, hogy amikor kiáll valaki a közönség elé, maga is élvezi a dolgot. A felszabadultság a legjobb dolog a szakmai tudás mellett, amivel igazán ízt lehet adni egy előadásnak. Ez személyes vélemény. S ha már valaki élvezi is azt, amit csinál, az mitől van? Azért, hogy tapsot kapjon? Tovább olvasom