Szívesen felolvasna, ha lenne rá igény?

Könyvekről, cikkekről, hangosan és csendben
(szombat: akadálymentes pihenés, vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus napok)

 

Tudta ön, hogy 470 ember tagja egy felolvasó közösségnek? S azt tudta-e, hogy akik őket hallgatják, több mint háromszázan vannak? A bejegyzésben szó lesz a csatlakozási lehetőségekről is. Az olvasáshoz való kötődésemről, a látássérült emberek olvasási szokásairól és a Lapról hangra kezdeményezésről. Kedvcsinálóval zárom majd a bejegyzést, érdekesebbnél érdekesebb cikkek ajánlását tettem közzé.

 

Az olvasás illata

 

Mikor vett a kezébe utoljára egy új könyvet? Szereti a friss papírlapok illatát? Egy alkalommal voltam egy könyvtár által szervezett konferencián és megemlítettem, hogy amikor iskolás korunkban könyvtárba jártunk, mert az épületben volt nekünk, akkor annyira jó volt bemenni oda, szerettem azt a bizonyos illatot. Bár nem csak új könyvek voltak, sőt, de mégis, van egy ilyen jellegzetes illat. A közönség hálás volt azért, hogy erről beszéltem előttük, hiszen nekik életük a könyv. Akár az újságárusokat is említhettem volna. Idézzük ezt most fel közösen és így olvassa tovább azt a pár sort, ami még jön.

 

Az olvasás és én

 

Engem a nagymamám nevelt abban az időszakban, amikor már tudtam olvasni és még láttam is. Emlékszem, mindig könyv volt a kezében. Azzal ébredt, azzal fejezte be a napját. Milyen könyvek voltak, nem nagyon tudtam. Regények, imakönyvek talán. Amikor meghalt, akkor derült igazából ki, hogy miket is olvasott szívesen. Én alig voltam otthon, mert Debrecenbe jártam iskolába, mi pedig Miskolcon laktunk. Úgyhogy nem igazán az volt a legfontosabb számomra, hogy mit olvas. Emlékszem, még egy rémálmom is volt, hogy egyszer csak úgy fog meghalni, hogy ül az ágyban, olvas, majd hátrahanyatlik. Én, amíg láttam olvasni nem szerettem, s mikor már nem láttam, akkor ébredt fel bennem a vágy, hogy jaj de jó lenne most olvasni. A gimnáziumban a magyar órákra is nehéz volt felkészülni, a kötelező irodalmat nehéz volt megszervezni, hogy valaki felolvassa. Volt olyan, aminek csak a kivonatát tudtam felolvastatni és az órán hegyes fülekkel figyeltem, hogy a lehető legtöbb részlet kiderüljön számomra az adott irodalomból. A családom valószínű nem tudott arról a lehetőségről, hogy esetleg Pestről a hangos könyvtárból kikölcsönözhetnénk könyveket. Amikor egy állapot friss (erős látáscsökkenés), hirtelen az ember azt sem tudja, hogy kihez és hová forduljon és talán eszükbe sem jutott, hogy van ilyen lehetőség is. Akkor még kazettákat lehetett kikölcsönözni. A tankönyvek fel voltak olvasva, azt megkaptam, arra emlékszem, de mivel a család intézett mindent, ezért fogalmam sincs, hogy szépirodalmi művek miért nem jutottak el hozzám. Én meg nem kérdeztem, mert azt gondoltam, hogy ha lenne ilyen, akkor biztosan tudná a család, hiszen ők intéztek mindent el nekem. 

 

Mi köze a tandem biciklinek az olvasáshoz?

 

Sokan úgy gondolják, hogy a legnagyobb arányban a vak emberek a braille írást használják az olvasáshoz. Igen, van ilyen könyvtár is, ahonnan ki lehet ilyen könyveket kölcsönözni. Ez a lehetőség megadja az olvasónak azt az élményt, hogy csendben, a saját belső hangját hallva olvashasson. Érezhesse a papír illatát és ilyesmi. Mégis az esetek nagyobb részében elektronikus könyveket, vagy hangos könyveket olvasunk. A számítógép egy látássérült ember életében egy elengedhetetlen eszköz az olvasáshoz, kommunikációhoz. A beszélő program segítségével tudjuk elolvasni, mi van a képernyőn. A hangos könyvekhez szerintem semmit nem kell hozzáfűzni. Azért milyen érdekes, hogy ami nekünk úgymond nélkülözhetetlen az olvasáshoz, az másoknak is milyen kedvelt dolog. Ilyen a tandem bicikli is. Azt sem a vak emberekért találták ki, hanem a szerelmesekért, de mi, ha nem lenne ilyen találmány, nem tudnánk bringázni. A hangos könyvek nem tudom, hogy miért lettek igazából népszerűek a látó emberek körében, sokan vezetés közben hallgatják, vagy csak egyszerűen a fáradt szemeknek jól esik a pihenés? Kérem írjon ezzel kapcsolatosan, ha van tapasztalata a hozzászólásoknál!

 

Mi is a Lapról hangra kezdeményezés
(forrás) külső

 
A Lapról hangra oldalon látó önkéntesek olvasnak fel újságcikkeket igazoltan vak vagy gyengénlátó hallgatóknak. Az újságok, folyóiratok túlnyomó többsége kizárólag nyomtatásban jelenik meg, vagy a képernyőolvasó és nagyító programok által nem kezelhető felületen érhető el. A Lapról hangra viszont
egyszerűen hozzáférhetővé, sőt letölthetővé teszi ezeket. Portálunk azonban nemcsak a legkülönbözőbb témájú cikkek lelőhelye, hanem egy baráti közösség is, amelynek látó és látássérült tagjait az olvasás szeretete köti össze. A
cikkek után található “Hozzászólok” rovatban és a www.vakinfo.hu külső weboldalon
létrehozott fórumtémában olvasóknak és felolvasóknak egyaránt lehetőségük van a cikkek megvitatására.
 
A regisztrációról
 
A Lapról hangra olvasóinak és felolvasóinak is regisztrálniuk kell az oldal használatához. Gyakran visszatérő kérdés, hogy miért fontos a regisztráció.
 
A vak és gyengénlátó olvasók regisztrációja és látássérültségük igazolása azért nélkülözhetetlen, mert különböző törvényi és szerzőjogi előírások miatt kizárólag igazoltan látássérült felhasználók számára tehetjük meghallgathatóvá a felolvasott cikkeket a szabad tartalom kivételével. A
regisztráció csupán néhány lépésből áll, és a látássérültséget igazoló irat szkennelt vagy fénymásolt változatának beérkezése után válik véglegessé. Amennyiben bármilyen probléma merülne fel a regisztráció során, kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot a
laprolhangra@infoalap.hu külső e-mail címen, hogy segíthessünk a megoldásban.
 
A felolvasók regisztrációja azért fontos, hogy az általuk felolvasott
cikkekkel kapcsolatban (pl. az írás pontos megjelenési helyének és idejének vagy esetleges technikai kérdéseknek a tisztázására) fel tudjuk velük venni a kapcsolatot. Természetesen a felolvasóknak is örömmel rendelkezésére állunk a regisztrációval és a technikai kérdésekkel kapcsolatban a laprolhangra@infoalap.hu külső e-mail címen.
 
Technikai tanácsok a felolvasóknak
 
Az alábbiakban néhány olyan tanácsot olvashatnak, amely megkönnyíti az olvasók számára az Önök által beküldött cikkek közötti eligazodást, és javítja a felolvasás hangminőségét.
Kérjük, hogy a cikkek beküldésekor mindig adják meg, melyik újság hányadik számából olvastak fel, és hogyha megoldható, jelezzék azt is, milyen témakörökbe sorolható be az adott írás. Ez a későbbi címkézés miatt jelent segítséget, hiszen az olvasók nemcsak újságok címére, hanem témakörökre is
rá tudnak majd keresni. Figyeljenek a felvétel hangminőségére és hangerősségére. Technikai problémáikkal bátran keressenek bennünket.
 
Szabad tartalom
 
Örömmel ajánljuk minden kedves olvasónk és felolvasónk figyelmébe a Lapról hangra oldalon elérhető Szabad tartalom kategóriát. Az itt külsőtalálható információk regisztráció nélkül is meghallgathatóak. Most viszont nézze meg, hogy mi minden hallgatható meg, ha regisztrál?
 
Cikkajánló

 

 1./ Hol lakott Vámbéry Khivában?
Láttató, részletgazdag leírás ez a cikk Vámbéry Ármin khivai (a mai
Üzbegisztán területén található) lakhelyéről. Aki meghallgatja, biztosan maga előtt látja néhány percen át a dervisnek öltözött, a helyi szokásokhoz teljesen alkalmazkodó utazót.

 

2. “Istennek jó humora van.” – 1. rész 
A riporter Laár András legújabb könyvéből kiindulva tesz fel kérdéseket a szerzőnek. A kérdések hol a könyvre, hol bizonyos túlélési technikákra vagy egyszerűen az élet fontos állomásaira vonatkoznak. Milyenek a válaszok?
Közhelyesek? Humorosak? Túlélési stratégiává emelik a humort, és derűvel szemlélendő tényekké a hétköznapokban meglévő szélsőségeket? Döntsék el a
beszélgetés hallgatói/olvasói.

 

3./ “Istennek jó humora van.” – 2. rész 
Laár András tovább mesél. Nemcsak jelenlegi életfelfogásáról beszél, hanem arról is, hogyan jutott el ide, és hogyan bánik hétköznapi érzéseivel, dühével, vágyaival. Ezeket tényleg csak a tudatunk teremti? Mennyire függ tőlünk, hogy boldogok tudunk-e lenni. Megszüntethetjük dühünket azzal, ha
kimondjuk azt, hogy hol és mekkorának, milyen színűnek gondoljuk? Akár kipróbáljuk Laár András tanácsait, akár a fejünket csóváljuk a már-már közhelyes leegyszerűsítések hallatán, egy meghallgatást mindenképpen megér ez a riport!

 

4./ Az illat ereje 
Mennyi illattal “találkozunk” egy nap? Milyen illatszereket használunk, mit közvetítünk mások felé az illatunkkal? Hogyan válhat az illat a marketing részévé vagy egy családi esemény, például egy esküvő egyik legfőbb kellékévé? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre ad érdekes válaszokat ez a
cikk.
 
5./ Mintha már megtörtént volna
Egyszer szinte biztosan mindenki átéli a “mintha már megtörtént volna”
érzést. Honnan ered ez az érzés? A 19. század óta keresik a kutatók a magyarázatát. Egyesek szerint a külső, elsősorban látási ingerek váltják ki, mások szerint viszont bennünk, a belső világunkban keletkezik. Bizonyos nézetek szerint a túlzott fáradtság, mások szerint éppen ennek az ellenkezője okozza.
 
6./ Gombok és gombozók
Mi az igazán magyar sport? A szektorlabda! Hogy mi is ez? Nem más, mint a gombfoci. A cikkből kiderül, kik, mióta, hogyan, milyen szabályok szerint pöckölik a gombokat, sőt az írás végén a vak emberek gombfoci taktikáiról is megtudhatunk egyet s mást.
 
7./ Viccplacc
Ki jön rá, mi a különbség a rendőrség és a bolondokháza között, mi az, ami valakinek hosszú, másnak rövid, megint másnak van, de nem használja? Egy különleges golflabdáról is hallhatunk. A végén garantáltan nevetni fog mindenki.
 
8./ Fertőrákos – 1. rész
Fertőrákos mindennapjai évszázadok óta összefonódtak a szőlővel. Az itteni borok keresettek voltak Ausztria és Csehország piacain is. A szőlőművelés hétköznapjait az időjáráson kívül a történelem is befolyásolta. A második világháború után kitelepített német lakosság helyére csallóközi magyarok kerültek, akik – ahogyan a cikkíró érzékenyen figyelmeztet rá – legalább olyan idegenül érezhették magukat új lakóhelyükön, mint a Sopronban vonatra rakott németek. Az írás végén egy németül beszélő nyugdíjas hölggyel találkozik össze az elbeszélő. Nehéz ilyenkor, a gyerekkorát kereső hazatérőtől kínosan ható tapintat nélkül kérdezősködni.
 
9./ Fertőrákos – 2. rész
Milyen is a jó vagy legalábbis a sokak számára elfogadható műemlékvédelem?
Javaslatokat vagy pontosan végrehajtandó és végrehajtható előírásokat várnak a helyiek az építészektől? Mi is történik akkor, ha a látnivalók nem látogathatók, és még a cukrozott bor is savanyú a szó szoros és átvitt értelmében?

 

10./ A nyelvemen van
Mitől függ, hogy egy ízt finomnak találunk-e? A genetikai adottságoktól és a tanulástól. A cikk részletesen elemzi az ízekhez való viszonyunk változását, a tanulási folyamatot, amely egy íz kedveléséhez vagy elutasításához vezet, de még azt is, hogyan hatnak a borok árai vagy az egyes ételekről terjesztett hírek az adott ízről kialakított véleményünkre.
 
Jó olvasgatást, érdekes beszélgetést kívánunk a cikkekről.
A Lapról hangra csapata

(hírforrás) külső

 

 

Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat!

comments