Sikeres látássérült emberek 2. rész

„Daloljon a zongora a kezed alatt”
(csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap)

 

Mi az, hogy siker? Én abban az értelemben fogom ezt a fogalmat használni, hogy az, amikor egy ember az életének valamely területén megtalálja önmagát és saját helyét. Ez lehet szakmai, vagy magánéleti terület, a lényeg az, hogy az adott élethelyzet bátorításul szolgálhasson másoknak, akiknek éppen bizonytalansággal, nehézséggel kell megküzdeniük, vagy csak egyszerűen inspirációra várnak, hogy még erőteljesebben haladjanak saját útjukon. Menyhárt András mutatja be a következő hírességet, de a sorozatban fognak majd szerepelni hétköznapi hősök is.

 

                        U N G Á R   I M R E

 

   Szerencsés az ember, akinek játék a munkaeszköz.
Még szerencsésebb az, akinek kisgyerekkori játéka lett egész élete játéka,
észrevétlenül igazi munkaeszköze!
Aki nevessen vagy sírjon bár, mindig örülve teheti.
Ungár Imre átélte Isten különös kegyelmét, hiszen nem is ő, hanem nővére unszolására szerzett a család zongorát.
A kisöccs pedig leült mellé…………..és utána fel sem kelt onnan.
Hét évesen már csodásan, vidáman játszik, jóllehet már négy éve elvesztette a látását.
Talán innen a játék-vágy még nagyobb ereje.
Mondhatjuk-e pusztán szerencsés véletlennek, hogy a Vakok Intézetében egy kitűnő vak zongoratanár foglalkozik vele, Rózenfeld Izsó?
Tizenegy éves korától már muszáj, hogy muzsikáját mások is hallják, hogy Isten még jobban mosolyoghasson az általa adott talentum gyümölcse miatt.
Ungár Imre elkezd koncertezni.
Közben „megvillan” és 1926-ban versenyt nyer az I. Országos tehetségvédő kongresszuson.
Pár évvel később pedig egy lengyelországi Chopin-fesztiválon ér el fényes sikert.
Valószínű innen a vágyódása vissza, éveken át is mindig visszatérni Varsóba.
1935: meghódítja Amerikát –zenéjével.
A háború idején Hollandia lett az a hely, ahol nem kellett hallgatnia, később pedig már itthon sem.
Azt mondhatnánk: könnyű volt neki, hisz olyan tanárok tanították, mint Thomán István, aki legendás Liszt tanítványként már Bartók Bélát is tanította. De nem mondhatjuk.
Fischer Annie és más igaz barát segítsége nélkül sokkal nehezebben boldogult volna 1943. után.
1949-től végre teljes a megbecsültsége; Kossuth-díjjal tűntették ki, és kinevezték a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanárává.
1956: Érdemes művész.
1962: Liszt-díjas.
Kimondható: vaksága nem akadályozta nevelőmunkájában; sőt, leendő kiváló tanítványok –zenészek, zenetanárok, intézetvezető professzorok repültek ki a szárnyai alól.
„A tanár úr derűs nyugalmat árasztó lénye felszabadított minket az elfogultság és szorongás alól. Kedvenc mondása volt: „Daloljon a zongora a kezed alatt!”- meséli egy volt tanítvány.
1953-tól haláláig töltötte be a Vakok Szövetségének alelnöki tisztét.
   Istennek nagy hála, hogy Ungár Imre volt és van, gazdagíthatott és gazdagít ma is mindannyiunkat kizongorázott talentumával.

Gyümölcsei beépülnek és lesznek kincsek, lelki tartóoszlopok.

 

Interjú a művésszel itt hallgatható meg:http://sikerul.com/wp-content/uploads/2013/05/Ungár-Imre-interjú.wma

 

 

 

 

A sorozat bejegyzései az alábbi linkeken elérhetőek:

 

Sikeres látássérült emberek 1. rész (Érdi Tamás)Sikeres látássérült emberek 2. rész (Ungár Imre)Sikeres látássérült emberek 3. rész (Csokonai Vitéz Gizella)Sikeres látássérült emberek 4. rész (Wesselényi Miklós)

Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat!

comments