Példa-kép-mutatás

Titkár nevű cicánk anya lett!
Anyamacska a négy újszülött cicájával. Cirmosak és egyiknek, másiknak van kis fehér mellénykéje.

Gondolataim és egy szívmelengető történet húsvét kapcsán
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

 

„…légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben,
szeretetben, hitben, tisztaságban.”
(1Tim. 4:12)
Példamutatás? Á, inkább szépen elvegyülök a többiek között, hiszen akkor még azt gondolnák rólam, hogy milyen képmutató vagyok. Meg hogy azt hiszem, hogy én vagyok a valaki és a tökéletes. Elbújok, így biztosan nem bánt senki, bár az is igaz, hogy nem is történik akkor velem semmi. Ismerős gondolat? ismerős érzés, hogy nem akarjuk, hogy szent fazéknak kiáltsanak ki a többiek? De akkor vajon miért írja az ige, hogy mutassunk példát testvéreinknek? Kinek jó az? Mire jó az? Figyelje meg, hogy az alábbi történet hatására mi történik az ön lelkében. Milyen volt átélni az egészet? Keletkezett valamilyen lelki vágyódás önben a történet olvasása közben? Mire jó az, ha egyáltalán vágyak keletkeznek? Sóvárgásra vagyunk ítélve, vagy akár be is teljesedhetnek ezek a dolgok az életünkbe? Húsvét üzenete számomra az, hogy mivel Jézus feltámadt, ezért tudhatom, hogy Isten él, s kérhetek, kapok. Kereshetek, s találok. Az alábbi történet kiscicákról szól, de miért ne szólhatna rólunk? Miért ne szólhatna családunkról, közösségeinkről, aminek tagjai vagyunk? Csak kérnünk kell! Ennyi! Ez az örömüzenete az ünnepnek!

A nagybácsik

Évekkel ezelőtt volt egy Pamacs
nevű kandúr macskánk. Kölyökkorában
olyan volt, mint valami nagy,
bolyhos gombóc, amelyből két hos.szú
– a füléből kinövő – szőrpamacs
állt ki, innen a neve. Macskáink között
ő volt a vezérhím – persze önjelölt
vezér. Ez gyakorlatilag azt jelentette,
hogy boldog lett volna, ha
Szürkepöttyös nevű bátyja ismeretlen
helyre távozik és soha többé nem
tér vissza. A ranggal felelősség is
járt, amit Pamacs nagyon komolyan
vett: ügyelni kellett az összes fiatalabb
macskára, és foglalkozni velük.

Az egész azzal kezdődött, hogy
Cicamama, a bájos, fiatal kóbor
macska úgy döntött, hogy a tárolónk
alatti védett hely tökéletesen megfelel
születendő porontyai számára. A
macskáink olyan szívélyesen fogadták
Cicamamát, mintha világéletében
közöttük élt volna. Hamarosan
bemutatta nekünk három újszülött
kölykét: Gyömbért, Kékszeműt és
Tigrist. A kiscicák imádtak a „nagybátyjaikkal”,
Szürkepöttyössel és –
legfőképpen – Pamaccsal játszani,
aki boldogan viháncolt velük. Mind
az öt macska – a kölykök és bácsikáik
– együtt aludt a tároló alatti
kényelmes fészekben, legalábbis
addig, amíg a két nagybácsi rá nem
döbbent, hogy tulajdonképpen ők
ki nem állhatják egymást. Onnantól
kezdve soha többé nem láttuk a
kiscicákat egynél több nagybácsival
egyszerre.

Azután egy napon – a kölykök
körülbelül négy hónaposak lehettek
– Tigris hirtelen megbetegedett.
Kétnapi folyamatos hányás és
hasmenés után annyira kiszáradt,
hogy azt hittem, elpusztul. Az ös.szes
macska nyugtalan volt, Pamacs
a leginkább. Tigrisnek természetesen
orvosra lett volna szüksége, de
az anyja nem engedett a közelébe.
Pedig folyadék nélkül a kiscicának
befellegzett. Amikor összeesett az
udvaron, messze a vizestáltól, úgy
látszott, nincs remény.

Bementem, hogy valami zacskót
keressek, amelyben majd eltemetem.
Közben kinéztem az ablakon
és megdöbbentem azon, amit láttam.
Pamacs a vizesedény felé igyekezett,
és ugyanezt tette Szürkepöttyös is.
A két esküdt ellenség feltűnően lassan,
egymás mellett haladt előre!

Azután megláttam az okát. A két
felnőtt macska között ott volt a kicsi
Tigris, akit a testükkel támogattak!
Centiméterről centiméterre, a beteg
kiscicát kettejük között hordozva araszoltak
előre, amíg oda nem értek a
vizestálhoz. Pamacs és Szürkepöttyös
addig tartotta a kölyköt, míg eleget
nem ivott az életet adó folyadékból.

Attól kezdve Pamacs nem tágított
Tigris mellől, amíg a kiscica teljesen
fel nem épült. Sajnos, ennek az lett a
következménye, hogy ő is elkapta a
bajt, ami kis barátját megbetegítette.
Pamacs végül meggyógyult, de soha
nem nyerte teljesen vissza az erejét.

Abban az évben hamar megérkezett
az eső, úgy zuhogott, mintha
dézsából öntötték volna. A rohamosan
fejlődő kiscicák mellé már
csak az egyik felnőtt macska fért
be a biztonságos, száraz fészekbe.
Pamacs ragaszkodott hozzá, hogy
Szürkepöttyös aludjon odabent a
kicsikkel. Ő maga kint maradt mellettük
a szakadó esőben, és nem is
engedte hogy bevigyem. A betegségtől
legyengült tüdején gyorsan
elhatalmasodott a tüdőgyulladás, és
hamarosan elpusztult.

Azóta sem tudom, miképpen vette
rá Pamacs Szürkepöttyöst, hogy közösen
segítsenek Tigrisnek – talán
Szürkepöttyös önként jelentkezett.
A többiek Pamacs pompás bundájára
emlékeznek, én viszont példátlan
együttérző képessége, önfeláldozása
és feltétel nélküli szeretete miatt
zártam a szívembe.

(Bonnie Compton Hanson írása a
Szerelmetes macskáim c. könyvből)

 

Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat!

comments