Részlet Kálmán Ernő igei szolgálatából
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

 

Megerősödtem, hogy tartsak ki az utamon, s azt is megértettem még mélyebben, hogy miért van ennek jelentősége. Pénteken, az Eredményes élet előadássorozatinternetes felvételén külsőegy nagyon érdekes gondolatra lettem figyelmes. A napokban éppen olyan helyzetben voltam, hogy arról beszélgettem valakivel, hogy nem jó elbizakodottnak lenni azért, mert mások nagyon biztatónak találják a helyzetemet. Nem elégedhetek meg bizonyos eredménnyel csak azért, mert amit edig elértem a munkámban, az jó. Főleg, hogy Isten elhívására haladok, tehát a legjobbra kell törekednem az Ő dicsőségére. Most tartok éppen valahol és nem állhatok meg. Milyen nagy is lehet a kisértés adott esetben, hogyha hosszú küzdelem árán valahová elértünk az utunkon, ahol Isten vezetett szüntelen, azt mondjuk, most már elég volt, letelepedek, jó nekem itt. Ha így teszek, sohasem derül ki, hogy vajon hová vezetett volna még Isten. Pedig engem nagyon érdekel, hogy mit tartogat számomra. Nekem újdonság volt a hallott igehirdetésben, hogy az Úr először nem is Ábrahámot hívta el Kánaán földjére, hanem az apját. De mi történt? Ő miért nem jutott el? Isten terve kinek az életében valósult meg igazán? Íme a Tovább olvasom

Vállalkozóvá válásom kínjai és örömei
(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)

 

Két hét telt el a legutóbbi bejegyzésem óta. Elkezdtem egy tanfolyamot, aminek a végére képes lehetek egy működőképes ötlettel egy működőképes vállalkozást elindítani online eszközök segítségével. Közben különféle hatások értek, jöjjenek az események!

 

Elvetélt, ötlet

 

A legmegrázóbb és legfelemelőbb összhatás tegnap ért. Egy barátom levelét olvastam. Látom, hogy tehetséges, és azt is látom, hogy mennyire vágyik arra, hogy munkája olyan tevékenység köré épüljön, amiben tényleg ügyes. Azt is Tovább olvasom

Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Parara Gospel Kórusban
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

A legutóbbi próba nem csak azért volt érdekes, mert ismét hallhattunk új dolgokat pl. hangképzéssel kapcsolatosan, hanem azért is, mert az alkalmat megelőző beszélgetések is nagyon „színesek” voltak. Azt tapasztaltam, hogy sokan kérdeznek látó emberként arról, hogy a vak emberek mit tudnak kezdeni a színekkel, s mivel éppen ilyesmikről is beszélgettünk az énekestársakkal a folyosón, erről is írok!

 

Ki látta?

 

Sajnos a film címére nem emlékszem, de egy jelenetre, igen. Egy látó fiú szerelmes lett egy vak lányba, s ahogy udvarolt próbálta neki elmagyarázni, hogy milyenek a színek. A pirosra azt mondta, hogy olyan, mint a forró víz. A kéket Tovább olvasom

Sorozat a döntésképesség kialakulásának, fejlesztésének lehetőségeiről
(hétfő: egészségmegőrzés–emberi kapcsolatok – tematikus nap)

 

Bosszantotta már önt, ha egy döntést nehezen hozott meg és sokáig tartott? Történt már olyan, hogy emiatt esetleg lemaradt valamilyen nagyszerű lehetőségről, vagy elveszített valakit? Érezte már magát kellemetlenül amiatt, hogy várta valakitől, hogy döntést hozzon, ehelyett csak hárított az illető, mert nem akarta felvállalni a felelősséget? Vajon mik azok a tényezők, amik segítenek bennünket abban, hogy könnyen és jól hozzunk döntéseket? Mik azok, amik gátolják ezt? Tehetünk valamit a felnövekvő generációért, vagy akár magunkért is, hogy ők, illetve mi magunk, könnyebben boldoguljunk ezen a területen? Uzsalyné Dr. Pécsi Rita neveléskutatóval készült műsor a Rádió Aktívban. A „Sulióra” keretében történő beszélgetés jegyzetét olvashatja majd ebben a sorozatban. A teljes műsor linkje a cikk végén lesz megtalálható!

 

Saját példám a kislányunkkal

 

A középső lányunk első osztályos. Néha nagyon nehezen lehet felébreszteni. Egy alkalommal az történt, hogy megbeszéltük, hogy elkezd öltözködni, ennek ellenére Tovább olvasom

Vállalkozóvá válásom kínjai és örömei
(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)

 

Eseménydús volt az elmúlt hét. Sok motiváló hatás ért, s megérkezett az első olyan email is, melyben egy előzetes árajánlatkérés után közölték, hogy számítanak rám. Sokat tanultam is, láttam érdekes híreket. Menjünk végig a történteken!

 

Kapát vettem a kezembe

 

Én magam is alig akartam elhinni, hogy sikerült! Ha ön már ellátogatott a Jó hírek című aloldalra, akkor láthatta az eredményt. De mit? Korábban is fel lehetett iratkozni a Sikerül Magazinra. De úgy láttam jónak, hogy szolgáltató céget váltok. Ehhez viszont arra volt szükség, hogy az adatokat lementsem a gépemre, majd feltöltsem a másik cég Tovább olvasom

Sikeres látássérült emberek 7. rész
(csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap)

 

A sorozat folytatódik, amelyben olyan embereket szeretnék bemutatni, akik látássérültként aktívan hozzájárultak, vagy hozzájárulnak ahhoz, hogy a környezetükben élőknek szebb, vagy könnyebb legyen az élete. Vannak, akikre felfigyelt már a világ, vannak, akikről alig tud pár ember. Menyhárt András írásából többek között kiderülaz is, hogy a most bemutatott világhírű énekes megszületéséhez édesanyjának átlagon felüli bátorságra volt szüksége. Anyák napja közeledtével a cikk emiatt is hordoz aktualitást.

 

Andrea Bocelli   / 1958-

 

Több nagy olvasottságú újság címlapján is olvasható volt a következő írás: “Blind tenor Andrea Bocelli praises mother for rejecting doctor’s advice to have abortion because he might be disabled.” ( Andrea Bocelli, a vak tenorista hálás édesanyjának azért, mert annak idején megtagadta a doktor azon tanácsát, hogy vetesse el gyermekét annak vélhető fogyatékossága miatt. ) Ha Tovább olvasom

Vállalkozóvá válásom kínjai és örömei
(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)

 

Szabályszerűen rosszul lettem az örömtől csütörtökön. Le kellett egy fél órára feküdnöm, olyan szívdobogást kaptam. S hogy mitől? Na ez az! Láttam kikelni egy magot. Kibújt egy kis levélke. Ki és mikor ültette el ezt a növényt? Hová? S mi köze ennek a vállalkozáshoz?

 

Nehézségeimről

 

Ennek az egész esetnek a kitartáshoz, a célokhoz, és hivatásunk értelméhez van köze. Két éve gyakorlatilag azt élem meg, hogy csak vetek, vetek, aratás még sehol. Sokszor Tovább olvasom

 

Énekpróbák Bolyki Balázzsal a Para-ra Gospel Kórusban
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

Sötétség, majd egyfajta tolóerő, világosság és sírás! Így érkezünk erre a világra. A biológiai értelemben vett megszületésem emléke nem él bennem, de lelkiekben többször átmentem már újra és újra ilyenen. Sötétségben vagyok, de nem zavar, megszokott biztonságos a környezet, meleg és táplálék is van, körbezár a burok. Nem vágyom rá, eszembe sem jut „kiszabadulni”. Majd egyszer csak elemi erővel kilök az Élet a világosságra. Ez fájdalmas, mégis az élet első jele, hogy felsírok. Magzati pózba Tovább olvasom

részlet Bruno Ferrero A sivatag negyven meséje c. könyvéből
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

 

Az édesapa csendesen figyelte gyermekét, aki azzal bajlódott, hogy egy nagyon nehéz virágcserepet odább húzzon. Az apró emberke nagyogat nyögött, dühösen csapkodott és mérgelődött, de a nagy erölködés ellenére nem sikerült a hatalmas Tovább olvasom

Sikeres látássérült emberek 6. rész
(csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap)

 

A sorozat folytatódik, amelyben olyan embereket szeretnék bemutatni, akik látássérültként aktívan hozzájárultak, vagy hozzájárulnak ahhoz, hogy a környezetükben élőknek szebb, vagy könnyebb legyen az élete. Vannak, akikre felfigyelt már a világ, vannak, akikről alig tud pár ember. Húsvét közeledtével egy lelkészt ismerhet meg. Nyolcvanas éveinek derekán jár az a felnőtt korában megvakult ember, akit ma bemutatunk. Töretlen lendülettel szolgálja környezetét. Hogyan, mivel? Ifj. Menyhárt András írása.

 

C Z I R J Á K    L Á S Z L Ó

Cáfolandó a rossz konvenciót, miszerint embert méltatni igazán csak annak halála után szokás, ezúttal olyan valakit próbálok bemutatni, aki nem csak, hogy él, de egyfolytában szolgál, bátran mondhatni: Isten eszközeként létezik.
Amióta ismerem, lehet, életének jéghegy-csúcsát látom csak, de haj, az is milyen nagy !  1996-ban egy mosolygó lelkű, vak bácsit láttam, amikor segítőként el-eljártam a Kálvin tér 8-ba. Ott közölték velem: ő Czirják László. Nem ismertem Tovább olvasom