Tegnap voltam az utolsó szülői értekezleten az óvodában a fiúnk csoportjában. Mitha csak tegnap lett volna, hogy beirattuk. Persze az igazgatónő megmondta előre, hogy figyeljük meg, hogy milyen hamar elfut az idő, de ezt sosem hisszük el. Nehéz érzések telepedtek a szívemre. Annyira megszoktam már… Mit is?

 

Ati két éven keresztül egyedül volt ovis a családban, úgyhogy a közös sétáink anya-fia együttlétté alakultak, ilyenkor nagyon jókat beszélgettünk. Vele próbáltam meg életemben először gyerekkel közlekedni egyedül. Tudtam, hogy ő nem olyan, hogy kiszaladna a Tovább olvasom →
A cikk címe: a Rohan az idő

Mi a haszna annak, ha egy cső egyszer csak megadja magát és rossz helyen ereszti tovább a vizet? Például az, hogy egy ötlettel gazdagabb lettem a munkámat illetően. Más valami?

 

Mostanában két területen is kezdtek feltornyosulni a dolgok. Az egyik az a háztartás. Egyre nagyobb és nagyobb kezdett lenni a rendetlenség, amin azért megpróbáltam uralkodni, de valahogy nem sikerült teljesen legyőzni. A másik pedig az, hogy tele vagyok ötlettel, de nem tudom, hogy melyiket vegyem előre és melyiket Tovább olvasom →
A cikk címe: az A konyha úszott helyettem

Reményik László könyvének a címe ez. Hogy lehet ilyen szempontból megvilágítani a látásukat elveszített emberek helyzetét? Nekem ez akkor jött le igazán, amikor az éjszaka közepén csak én voltam képes megnézni, hogy hány óra van. Sokan nem tudják elképzelni, hogy pár hétköznapi tárgyat  hogyan használunk látássérültként, úgyhogy ezekről is szó lesz.

Tovább olvasom →
A cikk címe: a “Akik a sötétben is látnak”

Ebben a bejegyzésben lesz szó, hang és egy nekem küldött nagyon könnyű recept, amit akár meg is csinálhatnék a kedves családomnak, hogy aztán megkérdezhessék a gyerekek: – Anyu! Ezt mihez kellett volna enni?

 

Nem rég osztott meg velem valaki egy szép gondolatot, de szerzője ismeretlen.

„Ha gyerek születik egy családba, a szülőknek elkezd a testükön kívül dobogni egy új szívük, ami életük végéig együtt zakatol a sajátjukkal.”

Tovább olvasom →
A cikk címe: az Anyák napi saláta

Közeledik az anyák napja és most szeretném, ha azokra is gondolnánk, akik életünkben anyánk helyett anyáink voltak, vagy gondoljunk olyan szituációkra, amikor nekünk adatott meg, hogy azzá váljunk más gyermekek számára, ha csak egy pár percre is, vagy akár egy egész tanévre. Természetesen az apukákra is vonatkozik ez. A bejegyzés végén egy aranyos játékra is szeretném felhívni a figyelmet!

Tovább olvasom →
A cikk címe: az Anya csak egy van?

Tegnap nagyon sűrű napom volt. Voltunk énekelni fiatalokkal a Vakok Idősek Otthonában Budapesten, aztán rohantunk haza, mert itthon az oviban is aznap volt az anyák napi ünnepség. Két külön csoportban is jelen voltam és nagyon érdekes volt megfigyelnem egy-két dolgot. A fiatal énekeslányoknak üzenem, hogy a kalandos utunkról holnap fogok írni!

Tovább olvasom →
A cikk címe: az Anyai füllel

Nekem most derékig érő hajam van. Sokan kérdezik, hogy mióta növesztem és az évek száma mellé mindig egy történetet is elmesélek, mert bizony ennek jelentőssége van számomra. Egy új élethelyzet kezdetét jelzi. Jó, de mi lehet ebben olyan érdekes?

 

Nekünk sérülteknek az önállóságért talán jobban meg kell küzdeni. Hogyan jutottam el a „Nem növesztheted meg a hajad” helyzetből odáig, hogy saját családom lett? Egyébként kamasz korában Tovább olvasom →
A cikk címe: a Hajmeresztő történet