A legjobb barátaim egyike lesz , akinek elsőként fogják operálni a szemét, hogy újra láthasson. Milyen műtét ez? Mik az esélyek? Itt külsőlehet a témában olvasni egy rövid és közérthető cikket. Had írjak most arról, hogy ki is ő valójában, milyen ember, aki erre a napra vár.

 

Emlékszem, születésnapomat ünnepeltük 2000-ben, amikor először találkoztam Bokros Lacival a Vakok elemi Rehabilitációs csoportjában. Mi ez a hely? Tudta az olvasó, hogy létezik olyan segítségnyújtás, ami a felnőtt korukban megvakult embereket Tovább olvasom →
A cikk címe: a Remény, hogy újra láthat

Egy szívmelengető történet lesz alább olvasható, de van egy apróság, amit én másképp csináltam volna. Pedig első olvasatra szerintem mindenki tökéletes példának látná arra, hogy milyen is az igazi szeretet. Olvassuk csak!

 

A férfi végül úgy döntött, hogy fizetésemelést kér. Mielőtt elindult munkába, elmondta ezt a feleségének. Az asszony egész nap Tovább olvasom →
A cikk címe: az Az asszony megmondta előre

Erre a kérdésre kíváncsiak a legtöbben, bármiről is legyen szó. Talán ezért is ért engem az a megtiszteltetés, hogy részt vehettem pénteken az „Üzletanyu” konferencián. Egy kerekasztal nélküli kerekasztalbeszélgetésen négyünktől kérdezhettek az időgazdálkodás témában. Érdekes téma, hogy három gyermek nyüsgése mellett, látássérültként hogyan lehet mindent kézben tartani? Egyáltalán meg tud ez valósulni?

 

A napokban cseréltem le az oldalon a „Őszinte szavak, igaz történetek az élhetőbb hétköznapokért” című mondatomat. Ennek ellenére az őszinteséghez szeretnék ragaszkodni. Nagyon Tovább olvasom →
A cikk címe: a Hogy csinálod?

Tegnap hazafelé menet az óvodából egy anyukával beszélgettem. Ekkor jött fel az a téma, hogy milyen az, amikor a gyermekeinkkel vendégségbe megyünk. Hogyan oldjuk meg például azt, amikor a vendégeink gyermekére legszívesebben rá szólnánk, de tiszteletből nem merjük. Mikor muszáj tényleg beavatkozni? Hogyan?

 

Mint minden felmerülő problémára, erre is van történetem, hiszen én is találkoztam már ezzel a szituációval. Nem csak olyan Tovább olvasom →
A cikk címe: az A jó vendég

Ki emlékszik a „Kaland a nagy városban” című bejegyzésre? Ez az, amikor egyedül mentem be Budapestre a kislányommal és leírtam a közlekedési élményünket. Akkor is voltak bennem apró kis félelmek, tegnap is, amikor az óvodás kirándulásra indultam vele. S milyen volt? Mitől féltem? Mit kaptam?

 

Tavaly már az egész családdal jártunk a Gödöllő melletti lovas parkban. Akkor együtt volt apa, anya és a három gyerek, plussz az óvodai csoport. Jó volt közösségben lenni, de az ilyen kirándulások azért is jók, mert külső hatásra kikapcsolódunk. Nem tudom, hogy kik mennyire küzdenek azzal, hogy nehezen mozdulnak ki otthonról, de azt tudom, hogy nálunk jelenség az Tovább olvasom →
A cikk címe: a Kaland a kis városban

A mai sztori szerzője egy vak barátom, akinek pár hónapja az egyik lábát is le kellett vágni. Így, ha el akar jutni valahová a házon kívül, kerekes székben ülve tolják őt oda, ahová menni szeretne. Ne ijedjen meg senki, nnem fog fájni, ha csak nincs valakinek bordatörése, vagy híján van a humorérzéknek. Most szóljon a történet az ő tollából, Horváth Zoltán írását olvashatják.

 

Már megint sikerült felkavarnom a Láp nyugodt falusi tespedését, még a szezon előtt. Tegnap kora délután, mondjuk úgy 2 óra felé Tovább olvasom →
A cikk címe: a Hatásvadász történet

Tegnap voltam az utolsó szülői értekezleten az óvodában a fiúnk csoportjában. Mitha csak tegnap lett volna, hogy beirattuk. Persze az igazgatónő megmondta előre, hogy figyeljük meg, hogy milyen hamar elfut az idő, de ezt sosem hisszük el. Nehéz érzések telepedtek a szívemre. Annyira megszoktam már… Mit is?

 

Ati két éven keresztül egyedül volt ovis a családban, úgyhogy a közös sétáink anya-fia együttlétté alakultak, ilyenkor nagyon jókat beszélgettünk. Vele próbáltam meg életemben először gyerekkel közlekedni egyedül. Tudtam, hogy ő nem olyan, hogy kiszaladna a Tovább olvasom →
A cikk címe: a Rohan az idő