Ki az, aki könnyen felismeri az utcán, ha egy vak ember közlekedik? Szerintem most magában mindenki igennel válaszolt, mert vagy egy fehér bottal kezükben, vagy egy vakvezető kutya társaságában közlekednek, vagy mindkettő jelen van, a tény az, hogy könnyen beazonosíthatók. Mi van azokkal, akiknek szintén jól jönne a segítség, vagy csak egyszerűen a türelem, de ehelyett durva szavakat kapnak, mert rajtuk nem látszik az, hogy rosszul látnak? Kik ők és miért lassúak például?

 

Eddig csak azokról esett szó, akiknek látásuk teljes hiánya miatt vannak speciális nehézségeik. Szeretnék olyan emberekről is írni, akiknek ugyan nincs teljes látásvesztésük, de igen nehezen olvasnak el apróbb méretű betűket, akik gyengénlátók. Ők sokkal többen lehetnek, elég, ha idős embertársainkra gondolunk, de látásprobléma sajnos minden korban előjöhet. Nekik a legnagyobb gondjuk abból fakad, hogy rajtuk nem látszik a probléma. Biztosan könnyebb lenne türelmesebbnek lenni velük, ha nem a Tovább olvasom

Kedd: minden, ami a tehetségről szól

TEHETSÉGNAP

Ki az aki látta már az életéről szóló filmet? Én valamelyik nap néztem meg borsopucolás közben. Azon gondolkodtam el utána, ami a címben is van. Miért is akart Celine híres lenni? Egyáltalán ezt akarta? Erre vágyott? A végén sikerült neki eljutnia oda? Ez egyáltalán nem olyan egyértelmű kérdés, de ez csak akkor válhat világossá bárkinek is, ha megnézi a filmet, vagy ismeri az énekesnő életét. A bejegyzésem végén megosztok majd egy linket, ahonnan megnézhető.

 

Beszéljünk egy kicsit a saját álmainkról. Sokan úgy képzelik el a vágyaik beteljesülését, hogy nagy stadionban, többezer ember Tovább olvasom

Ki az, aki emlékszik rá, hogy a gyermekének miért azt a nevet adta éppen, ahogy hívják? Vannak, akik tudatosan választják ki gyermekük nevét, mert hisznek abban, hogy a név kötelez, vagy mert szeretnék olyannak tudni a gyermeküket, amit az jelent. Van egy kedves levelezőlistás barátom, aki egy éven keresztül minden tag névnapján beküldte nem csak azt, hogy mit jelent, hanem egy személyleírást is, hogy azokra az emberekre mi jellemző. Emlékszem, ez sokaknak tetszett. S most miért ezt a témát választottam? Attila neve azt jelenti, hogy atyácska. Kirándulni voltam vele és a többi ovissal mult hét csütörtökön és ez az atyáskodó jellem végigkísért a majdnem 7 éves fiam személyében. Milyen az, amikor a gyerek akar vigyázni az anyukájára? Akkor most következzen egy kis élménybeszámoló, az atyácskás történet.

 

„Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi.” Aztán bepakoltunk a Tovább olvasom

Ugye mindenki ismeri azt a jelenséget, amikor egy kisgyermek ragaszkodik egy-egy játékához,  anélkül nem is élet az élet. Kis, azaz nagy fiamnak, aki 7 éves lesz nemsokára, van egy kis báránykája, amit folyton magával visz. Ez engem annyira megérint. S hogy miért?

 

Régen mindig olyan büszke voltam arra, hogy lám, a mi gyerekeink nem ragaszkodnak semmilyen játékhoz, biztosan jó anya vagyok és nem érzik, hogy pótlásra lenne szükség. Ugye, hogy az emberi büszkeség határtalan is tud lenni? Pár hónapja kaptunk néhány állatkát ajándékba. Közöttük volt egy kis bárányka. Tovább olvasom

Cica 1. rész

Cica 2. rész

 

 

El kellett kezdeni a kiszoktatást. Persze csak egy kis séta, futkosás, levegőzés céljából. Azt reméltem, hogy egyéb macskákhoz hasonlóan  mindig kicsit nagyobb területet felfedezve, lassan kijelöl majd magának egy területet, és amikor kicsavarogta magát akkor hazajön. Haladt is szépen ezen az úton. A Párom kiment ilyenkor vele, és figyelte. Aztán kicsit messzebb vitte, de annyira, hogy lássa merre kell visszajönnie a lakásba. Egyik ilyen  kinttartózkodása a szilvafánkon végződött. Fogalmunk sem volt hová lett, hiába szólongattuk, kerestük, a macska sehol. Egyszer csak azt látja a párom a szoba ablakából, hogy a Tovább olvasom

Egyre több emberre jellemző, hogyha van egy problémája, amit gyorsan meg akar oldani, beírja a google-be és nézi a találatok listáját. Milyen jó lenne, ha bennünket láthatna először ugye? S miért? Egyre többen ismernének meg, egyre nagyobb bizalmat élvezhetne szervezetünk, a többit már szerintem felesleges részleteznem, hogy ezekből mi következhet.

Ugye milyen sokat szoktunk mi beszélni a szemléletváltás szükségességéről? Van egy jó hírem, van egy terület, ahol nekünk is szabad elgondolkodni a megszokott sémákon kívül. Ez azért jó hír, mert az a reménységem, hogy aki ezeket az anyagokat olvasni fogja, új és sokkal több lehetőséget fog látni a saját szervezetének életére nézve. A mult heti bevezető írásomban már szó volt arról, hogy az Internet egyre gyakoribb használata rengeteg lehetőséget rejt a civileknek, de magánszemélyeknek is. Másfél évvel ezelőtt jutott hozzám egy ingyenes oktatóanyag, melynek az volt a célja, hogy szemléltesse és feltárja ezeket. Mivel engem is ezek az anyagok motiváltak arra, hogy komolyabban elmélyedjek ebben szakmailag, ezért most ennek feldolgozásával kezdem az összefoglalásokat.

 

  1. Milyen elvárásunk lehet a megfelelő internetes megjelenés és kommunikációt illetően?

 

A napokban találtam rá a Tengerecki Alapítványra, külsőakiknek már Tovább olvasom

Előfordult  már a kedves olvasóval olyan, Hogy valakivel szerette volna megosztani az aggályait, félelmeit, bosszúságait, de azzal fogadták, hogy ne panaszkodjon? Egyre népszerűbb az a gondolkodásmód, hogy legyünk pozitívak. Ha valakinek ez sikerül, az dícséretre számíthat minden közösségben. Felmerült bennem egy kérdés egyszer, amikor a nagyon pozitív emberek beszélgetését hallottam, hogy ki az, aki törődik az általuk negatívnak titulált emberekkel? Ők nem, mert elkerülésüket javasolják egymásnak. Biztos, hogy ezt érdemes tenni? Hiszen épp a „pozitív” emberek azok, akik változtathatnának a másik helyzetén. Vagy nem? Ki, mikor és mit tehet a másik emberért, aki éppen panaszkodni akar?

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország, annak egy királya, királynéja és volt nekik egy lányuk, aki folyton Tovább olvasom

Ki az, aki el tudja képzelni, hogy látás nélkül is lehet szépen rendben tartani körmeinket? Nehéz ezt elhinni, hogy sikerülhet? Miért jó valakinek, hogy ezt egyedül meg tudja tenni? Nos, mindenki életében eljön az az idő, amikor már cikinek érzi, hogy anyukája, apukája vágja le a körmét. A szülőkben is ott bújkálhat egy pici aggodalom, hogy később, ha ők már nem lesznek, hogy lesz ez a dolog is megoldva. Aztán jöhet a gondolat, hogy majd elmegy a manikűröshöz, pedikűröshöz, nem nagy ügy. Ja, persze, azért oda is el kell találni, de ezen nem morfondírozik tovább. Majd lesz valahogy. Mindent meg lehet oldani, csak szervezés kérdése. Reméli, hogy ez tényleg így is van. A fiatalban is ott maradhat a kiszolgáltatottság érzése, még mindig van egy terület, ahol mások segítségét kell kérni. Valóban lehetetlen megtanulni körmöt vágni látás nélkül? Miért jó egyáltalán, ha minél több dolgot tud valaki önállóan?

 

Had közelítsem meg ezt a témát az önállóság, mint életérzés szempontjából. Milyen érdekes, amikor a kisgyerek valamit már egyedül is meg tud tenni, mindenki mosolyog és tapsol. Vajon mit Tovább olvasom

A kedves olvasó ismerettségében van olyan ember, aki azért dolgozik, hogy a fiatalok ne elkallódjanak, hanem értelmesen töltség el az idejüket? Ismernek olyan embert, aki az éneklés szeretetét és a tehetségesek felfedezését, gondozását önként végzi nagy szeretettel és szakértelemmel? Azoknak nem ér válaszolni, akik találkoztak már Györkey Lászlóval. Hányszor lehet olvasni, hogy a nagy tehetségkutató műsorok után, vagy bármilyen nyilvános pár hónapig tartó egyéb szereplés után a média háttértámogatása megszűnik és nem egy esetben előbb-utóbb lelkileg összeomlanak azok az emberek, akik azelőtt fel voltak emelve. Ha valaki arra vágyik, hogy végre felfedezzék, akkor elsősorban az ugrik be, hogy majd jelentkezik egyik-másik műsorba és akkor végre teljesül az álma. Biztos, hogy csak ez az egy út vezet ahhoz, hogy énekelhessen valaki közönség előtt? Hogy megismerhessék őt az emberek? Lehet azért tenni is valamit ahelyett, hogy várnánk, hogy a médiában felfedezzenek? Mit szólna az olvasó, ha én azt állítanám, hogy bár a felfedezés szükségét nem tagadom, de bárkiből lehet tehetségkutató.

 

Az egyetem épületéhez közeledtem. Odajött hozzám egy járókelő és megkérdezte, hogy segíthet-e. Én mondtam, hogy igen és útközben pár szót váltottunk. Csillagásznak tanult az illető és Tovább olvasom

Hétfő: Minden, ami a gyerekekről és szüleikről szól

CSALÁDNAP

 

Ki az, akinek valaha is eszébe jutna ezt a két dolgot szétválasztani? Hiszen ezt halljuk mindenhonnan, hogyha valakit szeretünk, akkor boldoggá kell tenni. Én először akkor kezdtem ezt a két fogalmat elkülöníteni a fejemben, amikor hallottam erről egy előadást. Ez a gyereknevelés kérdését nagyon is érinti. Hiszen vagy az van, hogy nem szeretnénk, hogy sírjon, ezért inkább engedünk nekik, vagy túlságosan be akarjuk szabályozni az életüket, mert mi jobban tudjuk, hogy nekik mi a jó, hiszen szeretjük és mi vagyunk a felelősek. Van középút? Ezen gondolkodtam azután a bizonyos előadás után. Jöjjön a sztori.

 

Nagy nap volt a tegnapi. Az egész város megmozdult, mert megrendezték a Tour de Gyömrőt. Itt többszáz bicikliversenyzőt kell Tovább olvasom