Hétfő: Minden, ami a gyerekekről és szüleikről szól

CSALÁDNAP

 

Ki az, akinek valaha is eszébe jutna ezt a két dolgot szétválasztani? Hiszen ezt halljuk mindenhonnan, hogyha valakit szeretünk, akkor boldoggá kell tenni. Én először akkor kezdtem ezt a két fogalmat elkülöníteni a fejemben, amikor hallottam erről egy előadást. Ez a gyereknevelés kérdését nagyon is érinti. Hiszen vagy az van, hogy nem szeretnénk, hogy sírjon, ezért inkább engedünk nekik, vagy túlságosan be akarjuk szabályozni az életüket, mert mi jobban tudjuk, hogy nekik mi a jó, hiszen szeretjük és mi vagyunk a felelősek. Van középút? Ezen gondolkodtam azután a bizonyos előadás után. Jöjjön a sztori.

 

Nagy nap volt a tegnapi. Az egész város megmozdult, mert megrendezték a Tour de Gyömrőt. Itt többszáz bicikliversenyzőt kell Tovább olvasom →
A cikk címe: a Szeressem, vagy boldoggá tegyem?

Nyújtsa fel a kezét az, akinek gondot okoz, hogy segítséget kérjen bárkitől! Most azok tartsák fel kezüket, akiknek gondot okoz segítséget kérni Istentől! Akkor bajban vannak azok, akik pont akkor, amikor szükségük lenne rá, nem tudnak kérni? Mi ebben akkor a kegyelem, az ajándék? Milyen szeretet az, ami csak akkor avatkozik közbe, amikor valaki ezt kéri?!

 

Ősz volt és a gyerekek nagyon szerettek gesztenyét szedni. El is mentünk egy délután egy köztéri fához, hogy minél többet Tovább olvasom →
A cikk címe: a Csak akkor segít, ha kérem?

Szombat:

Minden, amit nem én írtam, de nagyon megérintheti az olvasót.

 

VENDÉGNAP

 

Ma folytatódik Gyurka Anna, Cica című novellája.

Az előző rész a hivatkozásra kattintva olvasható!

 

Éjszaka nem sokat aludtunk. Na nem azért mert sírdogált volna, hanem mert állandóan odabújt valamelyikünkhöz, és azt a dorombolást!…Aztán hajnalban üdén frissen körbeugrált minket, keresztül kasul az ágyban. Nem lehetett rá haragudni, olyan kicsi és kiszolgáltatott. Talán még szopott is az anyjától, mert néha rácuppant az ujjunkra, és kicsit cumizott.

Tovább olvasom →
A cikk címe: a Cica 2. rész

Péntek:

Látássérültek, vagy civil szervezetek lehetőségeiről a pénzszerzés témakörében.

 

PÉNZKERESŐ NAP

 

Ki az aki ne szeretné azt, hogy az általa képviselt civil szervezet üzenete a lehető legtöbb emberhez eljusson. Ráadásul ez úgy lenne jó, hogy az emberek szemlélete valóban meg is változzon és cselekvésre sarkalja őket. Én sokszor találkoztam közömbösséggel, a jó szándék mellett az értetlenséggel és el kezdtem azon gondolkodni, hogy mi lehet a baj. Ennyire nem érdekel másokat  a különböző társadalmi csoportok nehézsége? Ennyire elfajult ez a nemzedék? Nincs elég pénz és ezért nem tudjuk hallatni a hangunkat? Most keseredjünk el, hogy milyen érzéketlen a mai világ az általunk képvviselt személyek problémáira és adjuk fel? Vagy, ha nem akarjuk feladni, akkor várjunk ki tudja meddig, amíg kiírnak egy megfelelő pályázatot? Megoldás az, ha panaszkodunk arra, hogy egyre kevesebb a forrás? Milyen érzés, amikor rákényszerülünk egyfajta megalkuvásra, ami nem igazán a saját programunk? Valamiből élni kell nem igaz? Én már tapasztaltam azt is, hogy egy pályázatnál azért a kevés pénzért több esetben is olyan adminisztratív terheket kellett hordozni, elviselni, hogy egy önkéntes jótékonysági koncert megszervezése könnyebb volt ennél. Létezik olyan megoldás, amivel az üzenetünk átadásának hatékonyságát és a szervezet működéséhez szükséges forrásproblémákat egyaránt meg tudjuk oldani? Igen. Ebben a témában egy sorozatot indítanék el ma, hogy mások hasznára is Tovább olvasom →
A cikk címe: a Hatékony érdekérvényesítés 1. rész

GONDOLATÉPÍTŐ NAP

 

Hallott már a kedves olvasó az ufó szindrómáról? Ha még nem, akkor csak annyit erről, hogy ez az a jelenség, amikor a környezetünk egyáltalán nem érti, hogy miről beszélünk, mit miért csinálunk, miben miért hiszünk. Biztosan mindenkivel előfordult már az, hogy egy általunk jónak vélt ötlettel segíteni szerettünk volna valakinek, de az illető nem fogadta meg a tanácsunkat. Ilyenkor lehet azt csinálni, hogy ráhaggyuk a másikra, vagy próbálkozunk még százszor, hátha egyszer majd rájön. Mennyire működnek ezek? Ha úgyhagyom a dolgot, akkor nem változik semmi. Ha erőszakoskodom, akkor sem változik semmi, maximum megutál a másik a piszkálásért és mégzárkózottabb lesz. Én viszont egy velem történt esettel szeretnék megmutatni valamit, amire én is utólag ébredtem rá. Nem kell, hogy végletekbe essünk. Találtam egy utat, ha valóban segíteni szeretnénk a Tovább olvasom →
A cikk címe: a Mit tegyek, ha nem hisznek…

Gondolkozott már azon a kedves olvasó, hogy aki nem lát, hogyan tud bevásárolni? Megismeri a pénzt? Nem csapják be? Nekem ezeket a kérdéseket tették már fel többen is. A leggyakoribb az, hogy szoktuk-e érezni a papírbankjegyen, az elvileg vakoknak nyomott tapintható részt. Szívesen írok akkor most pár dolgot a vásárlással kapcsolatosan. Azok is találhatnak majd hasznos információt, akik eladni szoktak.

 

Nagy nap volt a tegnapi. A fiúnkat megbíztuk, hogy menjen el pelenkát venni. Először nem akart, aztán mégis azt mondta, hogy Tovább olvasom →
A cikk címe: az Én elmentem a vásárba

Ki az, aki az iskolás éveiben menzán nőtt fel? Én emlékszem, hogy nálunk Debrecenben, a Kettesyben, minden pénteken sütemény volt a második. Biztosan azért, hogy akik hazamentek, legyen a hosszú útra elvihető étel a vonatra, buszra. Kórházban, vagy más intézményekben is megfigyeltem, hogy vannak bizonyos ételfajtákra kijelölt napok. Miért? Fogalmam sincs, de ez jutott az eszembe, amikor azon gondolkodtam, hogy hogyan lehetne rendszerezni az írásaimat a blogon, hogy mindenki könnyebben eligazodhasson és tudhassa, hogy melyik nap körülbelül milyen téma jön elő. Így lehet előre akár készülni is, hogy most épp érdekes lesz, vagy nem. Nem tudom, hogy ez segít-e bárkinek, nekem biztosan könnyebb lesz a gondolataimat kicsit jobban rendszerezni és ez a tartalomnak szerintem jót fog tenni. S ha ez így van, akkor az olvasó is jobban jár. Meglátjuk, próbáljuk ki. A tervem ez:

Tovább olvasom →
A cikk címe: a Melyik nap mit együnk?

A vakvezető kutyusokról sokan szeretnek hallani, olvasni. Milyenek a hétköznapok akkor, ha az élet kihívásainak leküzdésében kapunk egy ilyen segítő társat? Teljesen megváltozik az ember élete, mint amikor egy kisgyermek születik. Reményik László egy egész könyvet szentelt a témának:

Kicsivel könnyebb külső

Sorozat indul ma ismét, Fóris norbertről és leendő társáról, aki nemsokára az otthonába költözik. Mit érez most? Hogyan készül erre a napra? Hogyan dől el, hogy valaki megkaphatja a kutyát? Mi ennek az útja? Alább a részletek saját szavaival.

 Tovább olvasom →
A cikk címe: a Kicsivel könnyebb

Ki az, akinek egy házikedvenc ragaszkodása sokat jelent? Azoknak biztosan fog tetszeni a most induló 7 részes sorozat. Hogyan lehet egy kemény férfi szívét meglágyítani? A mai részből ez is kiderül. Ki hinné, hogy a macsekoktól is van mit tanulni!

Asszonyok, nők, jól figyeljenek! Férfiak, vigyázat!

 Tovább olvasom →
A cikk címe: a Cica 1. rész

Ugye milyen jó érzés, amikor valaki érdeklődik életünk dolgai felöl? Egy ilyen élményben volt részem, egy anyatársam keresett meg, hogy beszéljek neki a babaöltöztetéssel kapcsolatos dolgokról. Mit hogyan oldok meg? Földi-Szilvási Kata, a

www.mammba.hu külső

oldal szerkesztőjének bevezetője, kérdései és az én válaszaim olvashatók az alábbiakban. Ezek a praktikussági szempontok mindenkinek jól jöhetnek, akik babát öltöztetnek, vagy csak egyszerűen ajándékozni szeretnének valamikor egy aranyos ruhácskát.

Tovább olvasom →
A cikk címe: a Babaöltöztetés csukott szemmel