Horváth Zoltán látás nélkül vezényelte le házának felújítását. Micsoda kihívás nemigaz? A téma apropóját az adta, hogy egy igen nagy meglepetés ért minket. Szombati Orsolya külső, akivel még alig több, mint egy hónapja találkoztam először, írt egy levelet az „Álomépítők” c. műsorba, hogy mi lehessünk az egyik család, akinek a házát újjá varázsolják. Micsoda kedves gesztus! Hogy jutott ilyesmi eszébe? Ez egy másik történet. Már el is kezdtünk álmodozni, hogy legyen mit felépíteni, ha minket választanak. Már maga egy ilyen levél megírása is egy olyan figyelmesség, amit nagyra értékelhetünk. Ennek az lett az eredménye, hogy a szerkesztőség holnap kijön megnézni a terepet. Nem tudom, hogy mik a szempontok, sok családhoz kimennek, mielőtt kiválasztják azt a bizonyos 8-at, akinek valóra váltják álmaikat az otthonukkal kkapcsolatosan. Egy biztos, hogy ránk férne mindennemű segítség. A férjem ezermester ugyan, de ez nem elég egy felújításhoz nemigaz? Mi kellene még hozzá? Hááááát…

 

Mindenesetre azon kezdtem el gondolkodni, hogy akinek nincs olyan ügyes férje, mint az enyém, ráadásul nem is lát, hogyan tudja eldönteni azt, hogy kiben bízzon, hogyan mer belevágni egy nagyobb felújításba? Hogyan ellenőrzi le a munkálatokat, vagy ki tud segíteni ebben? Kedves barátom és sorstársam házfelújításának alkalmával írt krónikájából szemezgetek ma.

Tovább olvasom

Ki az, aki dolgozott már kamaszokkal együtt? Az érzelmi hullámzások, gyors hangulatváltozások, hirtelen kialakuló ellentétek, erőteljes lelkesedések, hangos véleménnyilvánítások, beszédes hallgatások, őszinteség mindenek felett, csak pár tényező, amit eddig megéltem a közös dolgaink során. Szoktam segíteni fiataloknak itthon, hogy aztán közösen léphessünk fel és énekelhessünk. Nekem nagyon sokat ad az, hogy láthatom, hogy mindenki egyre ügyesebb, miközben én is sokat fejlődök az által, hogy értük nekem is haladnom kell az énektudásommal. Felemelő az érzés, amikor bármilyen kicsit is át tudok adni a magamébból nekik. Még akkor is, ha ezt amatőr szinten végzem. Megéri ez a sok szép dolog a szenvedéseket is? Például ha a tagok nem értenek egyet, azt nagyon rossz látnom. Ettől kifejezetten kikészülök, szenvedek. Ilyenkor jön elő mindig bennem a kérdés, hogy kell ez nekem? Ha ellentétek alakulnak ki, azt nagyon nehéz kezelnem, mivel ugye pedagógiát nem tanultam, csak a kicsi gyermekeimmel „kisérletezek” naponta, hogy hogyan lehetnének ők a világon a legjobb testvérek. Valami mégis hajt tovább, hogy ne adjam fel. Ezt a továbblépést pedig az élet megválaszolta és láthattam egy érdekes jelenséget, amiről a szakkönyvekben biztosan sokat írnak. Egy hirtelen érkező feladat meg tudja semmisíteni az esetleges széthúzást. Most megírom, hogy mi is történt velünk.

 

Egy jótékonysági koncertre voltunk meghívva fellépni itt Gyömrőn. Tovább olvasom

Meleg nyári este volt. 5 éves kislányommal feküdtem a sátorban, amit az udvaron vertünk fel, hogy tudjunk aludni a hőség ellenére is. Csak ketten voltunk, mert ő hamarabb álmos lett és megbeszéltük, hogy alszunk. Feküdtünk egymás mellett, én fogtam a kezét, mert így szeret elaludni. Megsimogattam hosszú hajacskáját, adtam a fejére egy puszit, aztán vártam, hogy elaludjon. Olyan érdekes, ezt már megfigyeltem, hogy amikor kettesben vagyok bármelyik gyerekemmel, akkor hirtelen előjönnek olyan témák, amire nem is számítanék. Bensőséges és mély beszélgetéseket kezdeményeznek ők maguk.

 

Valaki mondta, hogy állítólag ez az a kor, amikor a gyerekek Tovább olvasom

VENDÉGNAP

 

Bár a mult héten befejeződött Gyurka Anna Cica című novellája, az ahhoz kapcsolódó másik macsek története még folytatódik. Ez az utolsó része Mirci kalandjainak Matula tollából.

 

Egy hűvös pénteki napon érkezett el a pillanat.
Reméltem, hogy Mircike addigra már elvesztette a szűzességét.
Mert ha nem,

Szóval Ági már délután 2-kor végzett, és a gyerekek is kicsit izgatottabban siettek haza a suliból.

 

Tovább olvasom

Vajon tudnak teniszezni azok, akik egyáltalán nem látnak? Nemrég egy érdekes cikket olvastam ezzel kapcsolatosan, amit majd a bejegyzés végén be is fogok linkelni. Tegyünk fel még további kérdéseket is. Focizni, úszni, biciklizni, futni? Mi a helyzet a küzdősportokkal? Hogyan boldogulhat valaki látás nélkül a jégen? Falmászás? Van még ezeken kívül olyan sporttevékenység, amiről beszélhetünk a látássérültek esetében?

13 éves koromig vastag szemüveggel ugyan, de láttam valamennyit. Bot nélkül tudtam közlekedni. Sokat bicikliztem, játék Tovább olvasom

Csütörtök: Beszéljünk mindenről, ami a problémáink kezeléséhez jól jöhet!

GONDOLATÉPÍTŐ NAP

Csak maga a döntés fontos az életben, vagy az sem mindegy, hogy milyen irányban történik az. Lehet, hogy első hallásra evidens, de ez nem ilyen egyszerű. Találkoztam egy olyan véleménnyel nemrég, hogy mindegy, hogy hogy döntünk, maga a döntés ténye a fontos, hogy meglegyen. Miért tartom ezt ilyen lényeges dolognak, hogy kiderüljön a válasz?

Ha tudhatjuk, hogy nem számítanak a döntések, akkor végre megszabadulhatunk a nyomástól, hogy megoldásokat keressünk problémáinkra. Az élet tengerére ráfeküdhetünk és hagyhatjuk, hogy vigyen a víz, amerre jónak látja, vagy mondjuk nevezzük sorsnak. Ha viszont az derül ki, hogy létezik jó és rossz döntés, akkor pedig reménységet kaphatunk, hogy érdemes kikutatni a problémáinkra a megoldást, mert egy megfelelő döntésnek a következménye is kifizetődő lesz és nem kell beletörődnünk Tovább olvasom

A Minap egy esetről hallottam. Van egy fiatal vak pár, akiknél nemrég született egy kisbaba. Az egy hetes pici gyermekkel elindultak segítség nélkül babakocsival a császáros anyuka varratszedésére. Nem volt aki elkísérje őket, vagy úgy gondolták, hogy ez menni fog? Ez bátorság volt részükről, vagy vakmerőség? Angliában élő egyik kedves ismerősöm pedig arról számolt beTovább olvasom

Ért már valakit olyan kritika, hogy csak azért szeret énekelni, mert akkor róla szól minden és ez egy hiú dicsőségvágy? Mit lehet erre mondani ilyenkor annak az embernek? Vajon elhiszi, hogy nem? S miért nem hisz nekünk? Ezeken gondolkodtam mostanában, mert épp egy ilyen dolog történt velem és talán ez a probléma nem csak nekem lehet fontos téma.

 

Most képzeljük el a kedvenc énekesünket. Kiáll a színpadra és látszik rajta, hogy szenved. Valami baja van. Olyan kelletlenül áll ki elénk, mintha valaki kényszerítené, hogy ott legyen. El lehet ezek után képzelni, hogy egy szuper koncert elé nézünk? Én nem tudnám, hiszen az a legszebb az egészben, hogy amikor kiáll valaki a közönség elé, maga is élvezi a dolgot. A felszabadultság a legjobb dolog a szakmai tudás mellett, amivel igazán ízt lehet adni egy előadásnak. Ez személyes vélemény. S ha már valaki élvezi is azt, amit csinál, az mitől van? Azért, hogy tapsot kapjon? Tovább olvasom

Hogy tudod ezt megtenni három gyerek mellett, hogy minden nap írsz?-kérdezték többen már. A minap volt egy kedves baráti beszélgetésem, melyből kiderült számomra, hogy nehéz elképzelni azt, hogy az ember eleget foglalkozik a gyerekeivel, ha épp eközben még blogot is ír. Emlékszem olyan szituációra is a családban, hogy mi a nyaralásunkat tervezgettük és haragudott ránk valaki, mert hogy micsoda dolog ez. Ők régen még munka után is dolgoztak, nem volt idejük ilyesmire és ráadásul úgysincs sok pénzünk, akkor azt a keveset is miért erre költjük, nemhogy dolgoznánk mégtöbbet, hogy legyen. De ha csak saját magamba nézek, velem is előfordult már, hogy berzenkedtem mások életstílusa felett, hamáskor nem, hát akkor, amikor épp engem kritizáltak.

 

Ki a tökéletes anya? Ki tudja a valódi mércét? Kinek és milyen módon van joga és kötelessége erre figyelmeztetni másokat, ha ettől eltér?

Tovább olvasom

Szombat: Válogatás mások szívmelengető írásaiból.

 

VENDÉGNAP

 

A család már elvesztette első macskáját, akit csak úgy találtak. Pedig még a legkeményebb férfiúi szívet is képes volt meglágyítani. Hozzájuk keveredett egy másik vendég, de aztán őt is elveszítették, mert hazatalált eredeti otthonába. Vajon hogyan végződik ez a megtörtént eset?

 

Gyurka Anna: Cica

(novellasorozat, befejező rész)

 

Hazaérve a párom szó nélkül összeszedte az összes macskának való dolgot. A tálakat, az almot, a kaparófát, és a játékokat. Mindent elpakolt szem elől.  Egy kicsit elvesztettük Tovább olvasom