Több ember jelezte már felém a háláját, hogy milyen jó ötlet is az, hogy felhívtam a figyelmüket arra, hogy a képek címkéjét írják meg, hogy mi, akik nem látunk, azért tudjuk azt, hogy mit ábrázol a dolog. Mi legyen a címke feliratán? Egy szó, vagy kettő, ami informatív? Vagy adhatunk át akár érzelmeket is? Egy mai döbbenetes élményem kapcsán jutottam ehhez a témához.

Tovább olvasom →
A cikk címe: az Érzésekről beszélő képek vak embereknek

Mivel ma kedd van, ezért jöjjön egy portré. Tehetség plussz ember és a kapcsolata az őt körülvevő közöségekkel. Egy ember, akit közelről kevesen ismernek, mert a kedvese sokkal feltűnőbb „látvány”. Gyömrőn él, van 3 gyermeke, egy vak felesége. Őt szeretném bemutatni közelebbről.

 

Létezik egy személy, akit nem a média fedezett fel, mégis egy csillag. Egy fénylő, ragyogó ékesség az égbolton sokak örömére. Amikor először találkoztunk, akkor az első pozitív benyomásom az Tovább olvasom →
A cikk címe: az Egy csillag az égen

Ki látott már olyan gyereket, akinek a szülei első szóra megveszik neki azt, amit kér, mégis elégedetlennek látszik? Hogy lehet ez, mi áll a háttérben? Felnőtt korra mitől válhat valaki kitartóvá az emberi kapcsolatokban is?

 

Sokan vágynak egy összetartó családra anélkül, hogy komolyan számolnának azzal, bizony az életben a nehezebb időszakokhoz kitartásra, hosszú türelemre van szükség, mire sikerül túljutni egy problémán. A nehéz pillanatokban az örülni tudás készsége elengedhetetlen. Biztosan a kedves olvasó is találkozott már azzal a jelenséggel, hogy ugyanaz a helyzet az egyik embert földbe döngöli, a másik ember vígan átlendül rajta. Az egyik oka ennek az lehet, hogy volt lehetősége kialakulni ennek a készségnek. Én nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy ez nevelhető, mert az egyik kislányunk olyan, hogyha kap egy csokit, akkor azon kesereg egy pillanat mulva, hogy miért nem kettőt kapott. Hogyan lehetne Tovább olvasom →
A cikk címe: a Boldogtalan birtoklás

Ma beküldtek nekem egy érdekes cikket külső. Ez arról szól, hogy pár nagy cég hogyan viselkedett, amikor egy lány a vakvezető kutyájával be akart menni az üzletbe. Kétféle hozzáállásról is olvashatunk. Mindenkinek ajánlanám, mert nagyon tanulságos a történet. Vajon miért gondolja úgy egy cég, hogy egyszerűbb nem felvállalni a felelősséget, hanem magyarázkodni üdvösebb? Én sosem csinálok ilyet? Mi lehet az oka és ebből van egyáltalán kiút?

 

Első gyerekkori élményem az ebben a témában, hogy kikölcsönöztem a könyvtárból egy könyvet. Aztán az valahogy elszakadt és nagyon elkezdtem félni. Ismertem a könyvtáros nénit, szigorú volt, féltem a haragjától, hogy majd kiabálni fog. El is Tovább olvasom →
A cikk címe: a Miért bújkálunk vajon?

Az létezhet, hogy az olimpia helyszínére, egy 2000 kilométeres távra készülő tandemes csapatról szóló cikk ne kapjon egy lájkot se? A válasz, hogy igen. Nem hinném, hogy azért, mert ilyen érdektelenek lennének az emberek, csak egyszerűen vagy senki, vagy nagyon kevesen olvashatták az alábbi cikkeket, vagy nem tagjai a facebook közösségnek. Én a megosztásra ésTovább olvasom →
A cikk címe: a Tandemesek készülnek az olimpia helyszínére

Ki az, aki meg tudná mondani, hogy hány kilométeren át tologatta a babakocsit? Ki az, aki össze tudná számolni az összes befőttesüveget, amit már elhasznált élete során a befőző időszakban lekvárokhoz, gyümölcsökhöz, uborkához stb. ? A bejegyzés végén olvashat majd mindenki egy ilyen humoros összegzést, előtte pedig szóljon pár gondolat arról, hogy milyen jó azoknak, akik otthon dolgozhatnak. Mert hát igazából ők mindig ráérnek. Milyen jó is lenne, nem másoknak és máshol dolgozni…

 

Igen, biztos rossz lehet sok esetben a zötykölődés, a nem megfelelő munkakörülmény és az emberek is olykor elviselhetetlenek gondolom. A férjem is ingázott be Pestre, már az Tovább olvasom →
A cikk címe: a Könnyű, mert otthon dolgozik

Mit tehet az, aki úgy érzi, hogy ő képtelen bárkit is bátorítani, pedig milyen jó lenne, ha képes lenne rá? Mi az az egy dolog, amit bárki megtehet? Választ találhatunk az alábbi tanmesében, amit ide fogok most beidézni. Pécsi Rita külsőegyik könyvében található, ő gyűjtötte ki ezt a kis történetet. Engem nagyon megfogott. Fogadja szeretettel a kedves olvasó.

 

Két kisfiú egy befagyott tavacska jegén korcsolyázott. Felhős és Tovább olvasom →
A cikk címe: a Bízni jó

Ki az, aki azt gondolja, hogyha valaki nem lát, az már önmagában is elég? Persze én teljes mértékben azt tartom, hogy mindenkinek a saját problémája a legnehezebb. Mindig azt szoktam mondani, hogyha valakinek fáj a foga éppen, akkor nem gondol az éhezőkre. Mivel a szerdai napokon a látássérültek hétköznapi boldogulásának bemutatása a téma, ezért most előhoznék egy sajnos egyre jellemzőbb dolgot. Legalábbis nekem több ismerősöm is van, aki nem csak hogy nem lát, elveszítette a lábát is. A cukorbetegség következményeképp egy kedves barátom is így járt. Van egy barátnőm is, akinek más betegségből kifolyólag olyan a helyzete, hogy igen nehezen mozog. Ne ijedjen meg a kedves olvasó, nem akarom, hogy tragédiába fulladjon a mai bejegyzés. Inkább komédiába!  Folytassa bátran az olvasást! Többen ismerhetik az írásai kapcsán barátomat, mert sok alkalommal hozzá szokott szólni a témákhoz és mindig olyan Tovább olvasom →
A cikk címe: a Vakvezető szánhúzó kutya létezik?

Hallott már a kedves olvasó engem énekelni valahol? Esetleg felvételről? Ha igen, akkor is újdonság lehet talán az az aloldal, amit mára készítettem el. A felvételek linkjei köré egy kis párbeszédet képzeltem el, ebből kiderülhet pár érdekesség. Ez akkor is fontos lehet önnek, ha esetleg van olyan barátja, ismerőse, akiről azt gondolja, hogy az ő értékeinek bemutatása is megérne egy ugyanilyen párbeszédet, mint amit rólam olvashat itt.

 

1. Kérem, ha ismer olyan személyt, akiről azt gondolja, hogy Tovább olvasom →
A cikk címe: a Dallal mondom el

A legkisebb gyermekünk, aki alig több, mint 2 éves, a földre borított egy egész zacskó rágcsálnivalót. Pici, apró, fincsin összetaposható csokis falatok. Melyik anya az, aki arra vágyik, hogy összeszedje a földről és közben felidegesítse magát. Bevallom őszintén, nálam az a gyakorlat volt beidegződve idáig, hogy ilyenkor hangosan jajgassak és felszólítsam a nagyobbakat, hogy szedjék össze, mert ők hagyták olyan helyen azt a zacskót, hogy a kicsi elérje, tehát ők tehetnek róla. Ez most is átfutott az agyamon, de aztán feltettem a kérdést. Lehet ebből a helyzetből valamilyen „örömös tevékenységet” készíteni magunk számára? Vajon hogyan hozhatok ki ebből valami jót, ami ugyanakkor neveli is őket?

 

Az örömös tevékenységek kifejezést nem véletlenül használtam, Tovább olvasom →
A cikk címe: a Most kiabáljak?