Egy dalszöveg és rövid gondolat a szárnyalásról

(csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap)

 

Ön szereti Zorán előadásában a “Már a galambok se repülnek” című számot? Itt a szöveg, aztán egy kis gondolat hozzá, majd egy gyönyörű természeti jelenségre fogom felhívni a figyelmet, ami szintén kapcsolatban van a szárnyakkal.

 

Nekem azt mondtad, felnőni szép
S csak menni az álmainkért
Azt is mondtad, tiéd az ég
S nincs messze az a csillagkép
Tovább olvasom

Hogyan adhatjuk át úgy ajándékunkat, hogy azt még a vak is lássa?

(szerda: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

 

Ma van a szegénységellenes világnap. Ha szegénység, akkor adomány. Ha adomány, akkor sok esetben ruhák érkeznek. Amikor a Vakok Állami intézetében laktam egy tanfolyam végett, többször is volt alkalmunk ruhák között válogatni, amit adományként küldött oda valaki. Most itthon is több esetben történt már, hogy ruhákat kaptunk, de egyáltalán nem mindegy, hogy amikor valaki hoz valamit, azt hogyan adja át. Egy apró megoldás arra, hogyha esetleg ajándékot, vagy bármi mást vinni szeretnénk egy látássérült embernek, hogyan adjuk oda. Nem is hitte volna, hogy ezzel lehet probléma? Pedig igen, de van rá egy nagyon logikus és egyszerű megoldás és nem baj, ha eddig véletlenül ez Tovább olvasom

Vállalkozó nők fogtak össze a látássérült emberekért

(hétfő: egészségmegőrzés – emberi kapcsolatok – tematikus nap)

 

Valamelyik este a napokban benne leszek az Aktív című műsorban a televízióban, de mégsem ezért lett a fő címe ennek a bejegyzésnek, hogy aktívizálódtunk. Persze azért ez egy jó aprópója a dolgoknak. Amit most kiemelnék, amiről boldogan számolok be, hogy van egy csodás közösség, aminek a tagja lehetek. Ez megtiszteltetés számomra. Olyan nők a tagjai, akik most kezdték vállalkozásukat, illetve már egy ideje kisvállalkozók. Egymást segítjük, bátorítjuk. Például most az történt, hogy megemlítettem nekik, hogy ma van a fehérbot nemzetközi világnapja. Elindult egy párbeszéd és ötletelés, hogy hogyan tudnánk felhívni az olvasóink figyelmét a társadalom ezen csoportjára minél hatékonyabban. Ennek lett a végeredménye az, hogy blogbejegyzések születtek. Mindenki a saját témáját közelítette meg a látássérült emberek szemszögéből. Nagyon sokszínű és érdekes cikkek jelentek meg weboldalaikon. Valaki Tovább olvasom

 

Interjú Szabó Gábor motivációs trénerrel

(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)

 

Ki ő? Hogyan boldogul vállalkozásában? Mire büszke? Mit is csinál konkrétan? Mióta és miért nem lát? Ez miben gátolja és miben nem? Az alábbiakból kiderül.

 

Gyömrő csendes utcáján járunk, tartunk hazafelé az óvodából. Előttem futkosnak érdekes alakok, milyenek? Fogalmam sincs, mert nem látom az arcukat, viszont egy furcsa dologra lettem figyelmes irányukból. Valami csipogott! Kiderült, hogy az Aktív televíziós műsor stábjának operatőre a ludas a dologban. A telefonjának üzenetjelzője volt ilyen csipogó hangra állítva. Különleges volt, vicces, jópofa. Sosem fogom elfelejteni, ahogy Tovább olvasom

Egy kedves levélben gondolt rám valaki és ezt a verset küldte el nekem sok szeretettel. Úgyhogy én továbbadom, mert sokat kaptam belőle, hátha ad a kedves olvasónak is egy kis bátorítást. Nekem erre most nagy szükségem van.

 

Váci Mihály: Még nem elég

Nem elég megborzongni,
De lelkesedni kell!
Nem elég fellobogni,
De mindig égni kell!
És nem elég csak égni:
Fagyot is bírni kell,
Ki acél akar lenni,
Suhogni élivel.

Nem elég álmodozni!
Tovább olvasom

A sérült emberek boldogulásának támogatási lehetőségeiről pár példával

(csütörtök: pozitív látásmód – tematikus nap)

 

Bizonyára tapasztalta már a kedves olvasó is, hogy nem feltétlenül a segítőszándék hiányzik az emberekből, s még csak nem is a pénz hiány a probléma, mert találhat az ember mindig olyan megoldást, ami nem ettől függ. Viszont ahhoz, hogy a lehető legpraktikusabb segítségi formára találjon rá valaki, ahhoz elkél az információ. Véleményem szerint ez szokott hiányozni a legjobban. Ismerni a másik fél élethelyzetét, körülményeit. Ezekhez az információkhoz ráadásul nem mindig könnyű hozzájutni. Mit tehet az ember, ha segítene szívesen valakinek a boldogulásban, de nincs erre pluszban pénze? Olvassa tovább ezt a bejegyzést!

 

Sikeresség támogatása „tudatos kikapcsolódással”

 

Mostanában egyre többet hallani arról az étteremről, melyben fogyatékossággal élő emberek dolgoznak. EU-s támogatással Tovább olvasom

Ajándékvásárlás, ékszervásárlás vakon 

(szerda: akadálymentes hétköznap – tematikus nap)

 

Ki az, akinek már volt szerencséje egy hercegkisasszonyhoz? Akkor inkább úgy kérdezem, hogy egy óvodás korú kislányhoz? Bár láttam már kivételt a szabály alól, de általában ezek a leánykák nagyon szeretik a csillogó-villogó dolgokat. Ékszerekből sosem elég, de jöhet a táska, vagy minden más, ami rózsaszín. Egy olyan jó megoldást találtam az interneten, ami nekem, vak édesanyának, aki régebben láttam, lehetővé teszi, hogy válogathassak ékszerek között, ha épp ajándékozni szeretnék kislányomnak egyet. Miért érdekes ez, és hogyan oldódott meg a problémám?

 

Eleve ott kezdődik a helyzet, hogy maga az ajándékvásárlás gondolata is első körben nem mindig lelkesít. Azért, mert akkor azt is ki kell találnom, hogy kivel menjek el vásárolni. Miért nem mindegy? Első “ránézésre” lehet, hogy egyszerűnek néz ki a dolog. Valaki Tovább olvasom

http://tv2.hu/naplo/video/egy-par-borcipot-oriz-a-karok-es-labak-nelkul-elo-ferfi külső

Az érzelmi intelligencia és a kitartásra való készség kapcsolata, plusz hír egy irodalmi pályázatról  

(tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

Vasárnap a Napló című televízióműsorban volt látható az a riport, ami a kéz és láb nélkül élő fiatalemberről szól. Egy magyarországi mozgássérült is kiutazott a stábbal a találkozóra, mert az ő élete ad neki erőt a kitartáshoz, hogy balesete után is teljes élet megélésére törekedhessen. Miért van az, hogy valakinek kevés fizikai adottsága van, mégis sokkal többet ki tud hozni belőle, mint akinek több van? Erre nem misztikus a válasz. Az érzelmi intelligencia fejlettségében keresendő. Jó, de ez mi is? Miben segíthet bennünket a hétköznapokban?

 

A lélek “izeg-mozog”, él 

 

A veleszületett adottságaink csak húsz százalékban határozzák meg személyiségünk alkalmasságát az életre. Amikor először hallottam erről Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutatótól, külsőnagy kő esett le a szívemről. Hiszen akkor nem kell elkönyvelnem Tovább olvasom

Szemrehányás helyett együttérzés, egyenlő boldog pillanat

( hétfő: egészségmegőrzés – emberi kapcsolatok – tematikus nap )

 

Egy történet arról, amikor sikerült felülemelkednem saját berögzött „rendteremtő” hozzáállásomon, és megértéssel tudtam odafordulni 7 éves kisfiamhoz. Nekem ez nagy csoda, mert azt gondolom, hogy az ilyen pillanatok ajándékok az élettől. S ha megadatnak, azok segítenek, hogy ezután tudatosan is ilyen irányban cselekedjek. Mi történt pontosan?

 

Már hónapok óta mondogatta a fiúnk, aki 7 éves, hogy mozog az egyik foga. Még egy sem Tovább olvasom