Erő-feszítés, lendület, avagy az éneklés sportja
(kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

Gondoltam egy dalra. Az énekes szépen énekel. Tiszta a hangja, minden a helyén a ritmusban is. Mégsem leszek tőle erősebb, mégsem érint meg. Miért? Van ennek köze a fizikához, vagy csak üres a lelke az előadónak? Mitől lesz ereje valaminek? Mi köze a fizikai teljesítménynek ahhoz, hogy van-e erő az éneklésünkben? Sok érdekességet hallhattunk tegnap ebben a témában, plusz, amikor elkezdtük alkalmazni a hallottak alapján az éneklésben a dolgokat, meglepő volt az eredmény is. Kíváncsi?

 

Erő-feszítés

 

Folytatódott a Never Give Up gospel kórus próbája. Ahogy már megszokhatta a kedves olvasó, igyekszem a lehető leggyorsabban feljegyezni azokat a dolgokat, amiket ott hallunk és tapasztalunk, mert rendkívül értékesnek tartom. Nem szeretném, hogy a Tovább olvasom

Én, blog, közösség

 (hétfő: egészségmegőrzés – emberi kapcsolatok – tematikus nap)

 

Három gyerek mellett nincs jobb dolgom, mint blogot írni? Ennyire ráérek? A „grafománia” kiélése mellett még milyen haszna lehet ennek? Mit adott nekem, mit adhat az olvasónak, ha velem tart a jövőben? Mi motivál és miért csinálom? Ha tovább olvassa, minden kiderül és megtudhatja, hogy érdemes-e velem tartani vajon a továbbiakban is!

 

Vállalkozni indultam, blogszerző lettem

 

Tavaly ilyenkor nagy volt a tét. Ha nyerek, akkor egy olyan szolgáltatást nyerek, amit nem tudnék megfizetni. Vida Ági külsőelkészíti a weboldalamat és közben egy tanácsadás keretében megbeszélhetem, hogy mit kezdjek azzal. Nagyon sok vállalkozási ötletet Tovább olvasom

Gondolatok a Helen Keller életéről szóló film ajánlása kapcsán
(csütörtök: pozitiv látásmód – tematikus nap)

 

“Én azt akarom, hogy ez a gyerek lásson!” Micsoda? Hogyan mondhat egy tanárnő ilyet egy olyan gyerekről, akit az orvosok nem tudnak meggyógyítani? Ráadásul nem is hall Tovább olvasom

Folytatódott a Never Give Up gospel kórus próbájának folyamata
(kedd: tehetség plussz ember – tematikus nap)

 

Mivel többen jelezték, hogy szívesen olvasnának még arról, hogy én hogy is élem meg a próbákat, miket kapunk stb., ezért bátran folytatom akkor az események rögzítését. Ezek ismét gondolati képek jegyzetei lesznek, hiszen mindent úgy sem lehet szavakban rögzíteni.

 

Tökéletes vagyok, vagy tökéletlen?

 

Harmadik választás nincs véletlenül? Ezt csak azért kérdezem, mert a tökéletesség olyan elérhetetlen, a tökéletlenségeimet pedig szeretem Tovább olvasom

Egy tanulságos tapasztalat, amikor féltjük az apukát, plussz az ehető hóember receptje

 (hétfő: egészségmegőrzés – emberi kapcsolatok tematikus nap)

 

Érkezett hozzám egy nagyon hasznos tapasztalat, már alig várom, hogy megoszthassam. Milyen az, amikor mi magunk vagyunk akadályai annak, hogy a családfők betöltsék apai mivoltukat? Egyáltalán előfordulhat ilyesmi? Hogyan sérülhet ebben az apa és a gyerek egyaránt? Nem kell megijedni, nem szakmai anyag lesz, hanem egy kedves anyuka nagyonis húsbavágó tapasztalata. Aztán egy hóember receptet adnék közre, amit egy családapa talált ki és valósított meg lányaival. Ma és tegnap is nagy hó esett, éppen ez illik Tovább olvasom

 

Szabóné Kávási Viktória tanítási módszere, hogy vakon hogyan képes korrrepetálni látó diákjait
(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)

 

Honnan lehet megtudni azt hogy valóban megbecsülnek minket a munkánkban? Mi az a tény, ami szavak nélkül is beszédes? Ez a bejegyzés végére kiderül, mert előtte szeretnék valakit bemutatni a munkáján keresztül. Először csak annyit, hogy nem lát, mégis matematikából korrepetál, nem kis eredménnyel. Hogyan tudja ezt kivitelezni? Milyen technikai megoldásai vannak? S aztán jön az elsőként felvetett kérdésre is a gondolat.

 

Egy baráti levelezőlistáról ismerem Vicát. Egy alkalommal szóba került a matematika a levelezésekben. Voltak, akik diákkori élményeiket osztották meg és ezekből egyet kiválasztottam akkoriban és ebben a bejegyzésben el is olvasható, hogy vakon hogyan lehet tanulni matekot. Viszont arról még nem volt szó, hogy tanítani hogyan lehet. Beidézem a levélből azt a részt, ami erről szól.

 

„Természetesen azért a körülmények megváltoztak. (felnőtt korában veszítette el a látását – a szerk. megjegyzése) Sajnos, mindenkit már nem tudnék tanítani. az első, hogy a gyerek akarjon tanulni, alkalmazkodjon az én vakságomhoz, szóval legyen meg az, amire azt szokták mondani, hogy együttműködés.

Tovább olvasom

Bolyki Balázs bemutatása a Never Give Up gospel kórus első próbájának élményein keresztül
 (kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

Úgy érzem, ha ezeket az élményeket nem rögzítem azonnal, megkopnak és szűrődnek az idő rostáján, de nem szeretném, hogy a most bennem élő dolgok, emlékek bármilyen pici részlete is elvesszen. Bolyki Balázsról sokan sokmindent tudnak, életrajz, zenei pálya, úgyhogy arra gondoltam, hogy a nekünk átadott gondolatain, ajándékain keresztül mutatnám be, amit tegnap vehettünk át egy próba keretében első alkalommal.

 

Akarat, izomláz

 

A próba előtt még folytak meghallgatások annak érdekében, hogy bővüljön a csapat. Majd 17 óra után nemsokkal elkezdődött. S hogy hogyan? Mit gondol? Beénekeltünk? Tovább olvasom

Könyvekről, cikkekről, hangosan és csendben
(szombat: akadálymentes pihenés, vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus napok)

 

Tudta ön, hogy 470 ember tagja egy felolvasó közösségnek? S azt tudta-e, hogy akik őket hallgatják, több mint háromszázan vannak? A bejegyzésben szó lesz a csatlakozási lehetőségekről is. Az olvasáshoz való kötődésemről, a látássérült emberek olvasási szokásairól és a Lapról hangra kezdeményezésről. Kedvcsinálóval zárom majd a bejegyzést, érdekesebbnél érdekesebb cikkek ajánlását tettem közzé.

 

Az olvasás illata

 

Mikor vett a kezébe utoljára egy új könyvet? Szereti a friss Tovább olvasom

Rácsodálkozás a bennem is élő kategorizálásra
 (szerda: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

 

Mitől nehéz az élet? Attól, hogy túl sok az akadály, amit állandóan le kell győzni és már elfáradtunk? Saját magunk hozzáállása áll a könnyebb boldogulás útjában? Netán van egy olyan harmadik dolog, amit itt nem említettem?

 

Tegnap szembesültem egy olyan gondolkodásmóddal saját magamban, ami meglepett, hogy eddig nem tűnt fel nekem. Itt már több alkalommal elővettük a hogyan segíthetek témakört, de miért csak ebben gondolkodtam idáig? Miért fontos az együttműködés, a partnerség számomra? Hiszen szoktam ezt gyakorolni a hétköznapokban, de a sérült emberekkel kapcsolatosan mégis a segítségnyújtás az első dolog, amivel példálózom. Vajon mi azért vagyunk a világon, hogy legyen kinek segíteni? Hogy megtanuljon Tovább olvasom