Napsugár Anna, a jeltáncművészet alapítója
(kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

„A zene mindenkié”-ismerhetjük Kodály Zoltán híres gondolatát. De azért valljuk be, elég nehéz elképzelni, hogy ezt valóban minden emberre érvényesnek lássuk. Mi a helyzet például azokkal, akik egyáltalán nem hallanak semmit? Hogyan lehet a zene az övék is?

Ma egy olyan emberre szeretném felhívni a kedves olvasó figyelmét, akinek személyisége erőt sugárzik. Számomra példakép. Talán azért, mert egy olyan dologba vágott bele, ami lehetetlennek tűnik. Talán azért, mert annak ellenére, hogy vannak, akik nem értik és ezért nem fogadják el tevékenységének létjogosultságát, viszi tovább azt, ami az elhívása. Mindezt azért, hogy a művészi kifejezés gyógyító hatását továbbadhassa. Ha még eddig el sem tudta képzelni, hogy hogyan lehetséges átadni egy hallássérült embernek a zenei világból bármit, Tovább olvasom →
A cikk címe: az A zene lehet a siket…

 

Viccek a munka világából
 (péntek: munka/tanulás – tematikus nap)

 

Nagyon fárasztó hetem volt és önnek? Még nincs vége, de már majdnem. Gondoltam egy kis lazítás ránkfér, szemezgettem egy viccoldalról. Alább a saját kezű válogatásom, érdemes felnézni szerintem a vicclap.hu külsőoldalra, legalábbis a munkahelyi viccek közül sok jót találtam. Azokból válogattam ide párat. Jó szórakozást!

 

1. Szabadság

 

– Drágám, már évek óta nem voltunk nyaralni. Miért nem veszel ki végre két hét szabadságot?
– Nem akarok olyan sokat távol lenni a munkahelyemről.
– Miért? Nélküled nem boldogulnának?
– De, igen, és nem akarom, hogy erre rájöjjenek.

“A TANÍTÓ TANÍTÁSA”
(csütörtök: pozitiv látásmód – tematikus nap)

 

Most láttam megosztani ezt a történetet, a mai naphoz remekül illik. Én megkönnyeztem.

“Sok évvel ezelőtt Éva néni ötödikes osztálya előtt állt, és azt a hazugságot mondta a gyerekeknek, hogy mindegyiket egyformán szereti. De ez lehetetlen volt, mert az első sorban Horváth Peti olyan rendetlen és figyelmetlen kisfiú volt, hogy Éva néni valójában élvezettel írt a feladataira vastag piros ceruzával nagy X jeleket, és a Tovább olvasom →
A cikk címe: az Életet adhatunk, ha hiszünk és…

Erő-feszítés, lendület, avagy az éneklés sportja
(kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

Gondoltam egy dalra. Az énekes szépen énekel. Tiszta a hangja, minden a helyén a ritmusban is. Mégsem leszek tőle erősebb, mégsem érint meg. Miért? Van ennek köze a fizikához, vagy csak üres a lelke az előadónak? Mitől lesz ereje valaminek? Mi köze a fizikai teljesítménynek ahhoz, hogy van-e erő az éneklésünkben? Sok érdekességet hallhattunk tegnap ebben a témában, plusz, amikor elkezdtük alkalmazni a hallottak alapján az éneklésben a dolgokat, meglepő volt az eredmény is. Kíváncsi?

 

Erő-feszítés

 

Folytatódott a Never Give Up gospel kórus próbája. Ahogy már megszokhatta a kedves olvasó, igyekszem a lehető leggyorsabban feljegyezni azokat a dolgokat, amiket ott hallunk és tapasztalunk, mert rendkívül értékesnek tartom. Nem szeretném, hogy a Tovább olvasom →
A cikk címe: az Az izzadtság édes illata

Én, blog, közösség

 (hétfő: egészségmegőrzés – emberi kapcsolatok – tematikus nap)

 

Három gyerek mellett nincs jobb dolgom, mint blogot írni? Ennyire ráérek? A „grafománia” kiélése mellett még milyen haszna lehet ennek? Mit adott nekem, mit adhat az olvasónak, ha velem tart a jövőben? Mi motivál és miért csinálom? Ha tovább olvassa, minden kiderül és megtudhatja, hogy érdemes-e velem tartani vajon a továbbiakban is!

 

Vállalkozni indultam, blogszerző lettem

 

Tavaly ilyenkor nagy volt a tét. Ha nyerek, akkor egy olyan szolgáltatást nyerek, amit nem tudnék megfizetni. Vida Ági külsőelkészíti a weboldalamat és közben egy tanácsadás keretében megbeszélhetem, hogy mit kezdjek azzal. Nagyon sok vállalkozási ötletet Tovább olvasom →
A cikk címe: az Érdemes energiát feccölnöm a blogírásba?

Folytatódott a Never Give Up gospel kórus próbájának folyamata
(kedd: tehetség plussz ember – tematikus nap)

 

Mivel többen jelezték, hogy szívesen olvasnának még arról, hogy én hogy is élem meg a próbákat, miket kapunk stb., ezért bátran folytatom akkor az események rögzítését. Ezek ismét gondolati képek jegyzetei lesznek, hiszen mindent úgy sem lehet szavakban rögzíteni.

 

Tökéletes vagyok, vagy tökéletlen?

 

Harmadik választás nincs véletlenül? Ezt csak azért kérdezem, mert a tökéletesség olyan elérhetetlen, a tökéletlenségeimet pedig szeretem Tovább olvasom →
A cikk címe: a Zene és önismeret

Egy tanulságos tapasztalat, amikor féltjük az apukát, plussz az ehető hóember receptje

 (hétfő: egészségmegőrzés – emberi kapcsolatok tematikus nap)

 

Érkezett hozzám egy nagyon hasznos tapasztalat, már alig várom, hogy megoszthassam. Milyen az, amikor mi magunk vagyunk akadályai annak, hogy a családfők betöltsék apai mivoltukat? Egyáltalán előfordulhat ilyesmi? Hogyan sérülhet ebben az apa és a gyerek egyaránt? Nem kell megijedni, nem szakmai anyag lesz, hanem egy kedves anyuka nagyonis húsbavágó tapasztalata. Aztán egy hóember receptet adnék közre, amit egy családapa talált ki és valósított meg lányaival. Ma és tegnap is nagy hó esett, éppen ez illik Tovább olvasom →
A cikk címe: az Egy rablógyilkos kímélet képében

 

Szabóné Kávási Viktória tanítási módszere, hogy vakon hogyan képes korrrepetálni látó diákjait
(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)

 

Honnan lehet megtudni azt hogy valóban megbecsülnek minket a munkánkban? Mi az a tény, ami szavak nélkül is beszédes? Ez a bejegyzés végére kiderül, mert előtte szeretnék valakit bemutatni a munkáján keresztül. Először csak annyit, hogy nem lát, mégis matematikából korrepetál, nem kis eredménnyel. Hogyan tudja ezt kivitelezni? Milyen technikai megoldásai vannak? S aztán jön az elsőként felvetett kérdésre is a gondolat.

 

Egy baráti levelezőlistáról ismerem Vicát. Egy alkalommal szóba került a matematika a levelezésekben. Voltak, akik diákkori élményeiket osztották meg és ezekből egyet kiválasztottam akkoriban és ebben a bejegyzésben el is olvasható, hogy vakon hogyan lehet tanulni matekot. Viszont arról még nem volt szó, hogy tanítani hogyan lehet. Beidézem a levélből azt a részt, ami erről szól.

 

„Természetesen azért a körülmények megváltoztak. (felnőtt korában veszítette el a látását – a szerk. megjegyzése) Sajnos, mindenkit már nem tudnék tanítani. az első, hogy a gyerek akarjon tanulni, alkalmazkodjon az én vakságomhoz, szóval legyen meg az, amire azt szokták mondani, hogy együttműködés.

Tovább olvasom →
A cikk címe: a Még egy matekimádó