Aktuális problémám és a rájuk érkező válasz egy elmélkedésen keresztül
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

 

Aki olvasta a keddi Never Give Up gospel kórus próbájának élményeit, az már tudja, hogy bizony önmagam felvállalása még egy olyan terület, ahol bátorságra van szükségem. Legalább már tudom, hogy miért imádkozzakJ! Ráadásul színpadon kell ezt majd megtennem, de az élet minden területére is igaz ez. Ezen a héten nagy dolgok lettek rám bízva, és azon is elmélkedtem, hogy hogyan is kezdjem el a munkámat. Tele vagyok energiával és úgy érzem, hogy nagyon nehéz a helyes irányban tartanom a haladást. Mintha Tovább olvasom

Huszár Gabriella látássérült nyelvtanár beszámolója
(péntek: munka/tanulás – tematikus nap)

 

A múlt héten szombaton érkezett meg álmai tanfolyamának helyszínére egyik sorstársam. Egy cipőben járunk, ő is kifogott magának egy olyan tanárt, aki rendkívüli empatikus készséggel bír. Annak ellenére, hogy még sohasem tanított vak embert, nagy ráérzéssel vezeti rá Gabót a dolgokra, amit át akar neki adni. A tanulási élményeken túl megtudhatjuk még, hogy hogyan közlekedik el az iskolához, milyen a kaja, milyen árak vannak, milyen pozitiv Tovább olvasom

Dolgokról, melyeket egy énekes sem úszhat meg, ha adni szeretne a közönségnek
 (kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

Nem mertem önmagamat odatenni. Féltem. Másnak akartam látszani, mint ami vagyok. Ismerős? Mi történik akkor, ha önmagunk felvállalását meg akarjuk úszni? Folytatódott a Never Give Up gospel kórus munkája. A legutóbbi próbán nem voltam igazi önmagam és ezért nem is tudtam annyit befogadni, mint máskor. Miért? S milyen dolgok ragadtak meg mégis ennek ellenére? Aki olvasta már a sorozat korábbi cikkeit tudja, hogy Bolyki Balázs minden alkalomra tartogat értékes gondolatokat, hasznos információkat Tovább olvasom

Egy szemléltető történet a sokféleségünk és hibáink összehangolásának művészetéről
(hétfő: egészségmegőrzés-emberi kapcsolatok – tematikus nap)

 

Egy emberi gyengeség következtében hányszor megélhetjük, hogy most már nincs esély, nincs remény. Innen már nincs visszaút, valamit teljesen elrontottunk. El sem tudjuk képzelni, hogy egy adott szituációból valami jó is kikerekedhet. Ugyan már, hiszen én csak elszúrni tudom, eddig is ez történt. Ha csak rajtunk múlna minden, akkor lehet, hogy igazunk lenne. Ha viszont egy icikét-picikét el tudjuk képzelni, hogy valaki más is szövi az életünk fonalát rajtunk kívül, akkor felcsillanhat egy kis remény, hogy hátha aza valaki egy nagyobb, és hatalmasabb és egy szerető személy, akinek sikerülhet kihozni a legdurvább helyzetből is valami jót a végén. Egy rendkívül szemléletes kis példatörténetet küldött valaki azzal kapcsolatosan, hogy hogyan lehet az életünk, hibáink ellenére is tökéletes, ha éppen a nagy Mester úgy kívánja. Mi ennek a titka? A perzsaszőnyegnek mi Tovább olvasom

Egy megható történet egy kis humorral fűszerezve bátorságról, jövőről, félelmekről
(vasárnap: a keresztény hitélet kihívásai – tematikus nap)

 

Ma megérintett egy írás. Az élet hozta a történetet, Orliczki Jánosné pedig lejegyezte. Nekem is volt hasonlóban részem. Nekem is volt egy értem aggódó és engem szerető nagymamám. Nekem is volt olyan gyerek, aki elmenekült, még csúfolt is, hogy szemüveges vagyok. Nekem is volt olyan, hogy azt hitték, nincs számomra jövő. Hogy hiábavaló az életem. Én ezt sosem akartam elhinni, hogy igaz. Álljon itt egy gyerekkori emlék egy kedves sorstársam tollából, s a végén egy idézet, amit szintén ma olvastam. Minden a reménységben fog végződni!

Tovább olvasom

Utazás repülővel, vakon, egyedül
(szombat: akadálymentes pihenés – tematikus nap)

 

Ma a repülés témáját hozom elő, mert két kedves barátom is repülőre ül, ült a napokban. Egyikük sem lát. Utukat nem csak a látás hiánya nehezíti, hanem például az is, hogy az egyikük idegen nyelven sem beszél. Hogy mer elindulni valaki ilyen körülmények között? Milyen előkészületek és technikai nehézségek várnak rájuk? Milyen London egy látássérült ember szemével? A felhők felett mindig kék az ég?

 

A lélek hajtóműve

 

Mindkét embert csodás dolgok motiválnak. Egyikük unokázni megy Ausztráliába, másikuk pedig egy intenzív tanfolyamra, ahol angol Tovább olvasom

A mozgástanulás és mozgástanítás kihívásai a látássérült embereknél
(szerda: akadálymentes hétköznapok – tematikus nap)

 

Folytatódott a Never Give Up gospel kórus próbája. Tegnap megint tanultam valami újat a saját állapotommal kapcsolatosan. Kiderült, hogy nem csak az lehet egy mozgásnál probléma számomra, hogy merev vagyok, esetleg görcsös, hanem a tér, látás nélküli érzékelése is befolyásolhatja lépéseim minőségét, ha például táncolni kell éneklés közben. Soha nem értettem, hogy miért akarok néha úgymond felborulni, miért esek ki az egyensúlyomból. Mi lehet a gond? Van erre megoldás? Egy mozdulat szemléltetése mekkora kihívás egy látó embernek, aki meg akarja mutatni egy vak ember számára a mozdulat lényegi részét? Lehet köze a vakon születésnek és a később történő megvakulásnak ahhoz, hogy ki mit hogyan tud Tovább olvasom

Napsugár Anna, a jeltáncművészet alapítója
(kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

„A zene mindenkié”-ismerhetjük Kodály Zoltán híres gondolatát. De azért valljuk be, elég nehéz elképzelni, hogy ezt valóban minden emberre érvényesnek lássuk. Mi a helyzet például azokkal, akik egyáltalán nem hallanak semmit? Hogyan lehet a zene az övék is?

Ma egy olyan emberre szeretném felhívni a kedves olvasó figyelmét, akinek személyisége erőt sugárzik. Számomra példakép. Talán azért, mert egy olyan dologba vágott bele, ami lehetetlennek tűnik. Talán azért, mert annak ellenére, hogy vannak, akik nem értik és ezért nem fogadják el tevékenységének létjogosultságát, viszi tovább azt, ami az elhívása. Mindezt azért, hogy a művészi kifejezés gyógyító hatását továbbadhassa. Ha még eddig el sem tudta képzelni, hogy hogyan lehetséges átadni egy hallássérült embernek a zenei világból bármit, Tovább olvasom

 

Viccek a munka világából
 (péntek: munka/tanulás – tematikus nap)

 

Nagyon fárasztó hetem volt és önnek? Még nincs vége, de már majdnem. Gondoltam egy kis lazítás ránkfér, szemezgettem egy viccoldalról. Alább a saját kezű válogatásom, érdemes felnézni szerintem a vicclap.hu külsőoldalra, legalábbis a munkahelyi viccek közül sok jót találtam. Azokból válogattam ide párat. Jó szórakozást!

 

1. Szabadság

 

– Drágám, már évek óta nem voltunk nyaralni. Miért nem veszel ki végre két hét szabadságot?
– Nem akarok olyan sokat távol lenni a munkahelyemről.
– Miért? Nélküled nem boldogulnának?
– De, igen, és nem akarom, hogy erre rájöjjenek.

“A TANÍTÓ TANÍTÁSA”
(csütörtök: pozitiv látásmód – tematikus nap)

 

Most láttam megosztani ezt a történetet, a mai naphoz remekül illik. Én megkönnyeztem.

“Sok évvel ezelőtt Éva néni ötödikes osztálya előtt állt, és azt a hazugságot mondta a gyerekeknek, hogy mindegyiket egyformán szereti. De ez lehetetlen volt, mert az első sorban Horváth Peti olyan rendetlen és figyelmetlen kisfiú volt, hogy Éva néni valójában élvezettel írt a feladataira vastag piros ceruzával nagy X jeleket, és a Tovább olvasom