Nesze kártya, fogd meg jól!

Braille írás, játék és ajándék
(szombat: akadálymentes pihenés – tematikus nap)

Egy ötlet, érdekesség arra, hogy hogyan adhatjuk át játékos formában ajándékunkat egy rendezvényen úgy, hogy abban szerepeljen a szemléletformálás szándéka is egy adott témával kapcsolatosan. Az esetleges közömbösségből érdeklődés lesz az eredmény!

„A mi problémánk senkit nem érdekel”

Hogyan hívjuk fel a figyelmet egy olyan társadalmi csoport élethelyzetére hatékonyan, akikből látszólag kevesen vannak, és úgy érzékeljük, hogy éppen ezért kevés embert lehet megszólítani a témában? Az én elhívásom, hogy a vak és gyengénlátó emberekre hívjam fel a figyelmet, a példám alapján viszont el lehet majd gondolkodni, hogy hogyan lehetne ezt a történetet átültetni más embercsoportok helyzetére.

Hol kezdjem?

Az információ befogadásához nyitottságra van szükség, viszont egy rendezvényen nem tudhatjuk sok esetben, hogy milyen beállítottságú emberek érkeznek. Hogyan viszonyulnak ahhoz a szemlélethez, amit mi közvetíteni szeretnénk. Ezért az a legbiztosabb, ha van egy olyan eset, ahol megtapasztalhat valamit a kívánt témával kapcsolatosan, ami elindíthatja a gondolatait, érzéseit, s ennek kapcsán akár egy beszélgetést, vagy későbbi tájékozódást. Ezért én első lépésként mindig azon gondolkodom el, hogy az adott keretek között mivel érhetnék el nyitottságot minden embernél. Olyanoknál is, akik a legkisebb mértékben sem találkoztak a kívánt szemlélettel.

Hogyan érik ezt el mások?

Ebből a célból szervez sok civil szervezet úgynevezett érzékenyítő tréningeket, ahol a legtöbb esetben drámapedagógiai módszerekkel dolgoznak. Ha valaki belehelyezkedik egy adott ember helyzetébe, sokmindent átélhet, ami elgondolkodtatja, s ez elindítja a kívánt szemlélet kialakulását.

Egy másik mód

Van amikor egy jellegzetes, az adott témára, vagy társadalmi csoportra jellemző ajándéktárgyat készítenek. Vak emberekkel kapcsolatosan például gyakori a braille feliratú ajándék, pl. névjegykártya, amit ott előtte ír meg valaki az írógéppel, s az hazavihető. Én a múlt héten kipróbáltam egy harmadik változatot. Az ajándék átadását álmodtam meg úgy, hogy abban legyen az az elem, ami a vak emberek életéről szól.

Mit csináltam?

Játékos formában megtapasztalni valamit, ez a hatékony tanulás egyik formája. Tudtam, hogy sok felnőtt is szeret játszani. Ha saját magunk szerezzük be a szükséges információkat, akkor az méginkább beépül, úgyhogy a következő feladata volt a résztvevőknek.

A játék

Mindenki érkezéskor kapott egy braille feliratú kártyát, amire egy színnek a neve volt felírva. Sárga, kék, zöld, piros. Szóltunk, hogy erre nagyon vigyázzanak, mert fontos szerepe lesz. Az esemény végén mindenkinek elmondtuk, hogy ki van tűzve két helyen is a braille abc. Fejtsék meg, hogy melyik szín van ráírva a kártyájukra, s abból a színű dobozból húzzanak egy kártyát. Ez volt az „igazi”, nekik szánt ajándék, amit hazavihettek.

Mit kaptak?

Aki látogatja rendszeresen ezt az oldalt, tudja, hogy minden nap frissül a napi hálaadás oldal. Hiszem, hogyha úgy kezdjük a napot, hogy átgondoljuk konkrétan, hogy miért is lehetünk hálásak, már nagyon sokat tettünk a lelki egészségünkért. Erre szeretek bátorítani mindenkit. Ezekből a „hálaadó falatokból” készítettünk kártyákat, amiket nagy örömmel vittek haza az emberek! Sokan odajöttek hozzám, hogy milyen fantasztikus, mert éppen nekik szólt az általuk húzott gondolat! Köszönet Szabó Katalinnak külsőa megvalósítással kapcsolatos együttgondolkodásért, a gyors és megbízható kivitelezésért!

Tulajdonképpen a látássérült emberekkel kapcsolatosan is sikerült elgondolkodtatni az embereket, s az általam képviselt pozitív életszemlélettel is találkozhattak.


Küldhetek önnek értesítő levelet, ha írásaim megjelennek valamilyen kiadványban?
Kérem adja meg e-mail címét és nevét!

Kérjük, ezt a mezőt is legyen szíves kitölteni!

Kérjük, ezt a mezőt is legyen szíves kitölteni!

Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat!

comments