Nem minden sikerül

Erről a témáról nem így szokás beszélni. Mit akarok ezzel elérni? Figyelemfelhívás, vagy lehet, hogy ez az igazság?

 

Előfordult már olyan a kedves olvasóval, hogy valaki azzal próbálta bátorítani, hogy meglátod sikerülni fog, mert sikerülnie kell? Ilyenkor fel szokta tenni azt a kérdést, hogy mitől? Természetesen én is mindig nagyra értékelem azokat az embereket, akik lelkesíteni akarnak és szeretetüket ezekkel a mondatokkal fejezik ki. Ugyanakkor az én felelősségem az, hogy utána járjak, hogyha sikerülni is fog, mitől. A barátok támogatása adhat érzelmi töltést, de ez nem szabad, hogy elég legyen nekünk. Sokszor viszont az információk hiányában nincs esélyünk felnőtt módon eldönteni, hogy valóban értelmes-e a tevékenységünk, ötletünk, vagy egy vakmerő gondolat, ami az álmainkban jeleníthető csak meg. Milyen érdekes, hogy azok, akik azt hangoztatják, hogy nincs lehetetlen, ők is végeznek piackutatást például, mert megtanulták, hogy amire nincs kereslet, abból nem lehet pénzt szerezni nulla tőkével. Persze erre is lehetne megoldást találni, raboljunk bankot, de nem hinném, hogy ebben szoktak gondolkodni általában az emberek. Mindenki szeret igazodni a törvényszerűségekhez, ami működteti a világot. Ha összefüggésekről tanulunk, egyre közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy rátalálhassunk, hogy a lehetetlennek látszó ötleteinkből melyeket van lehetőségünk megvalósítani. Én azt mondom, hogy merjünk nagyokat álmodni és boncoljuk szét. Hogyan?

 

Nem tudom elképzelni, hogy sikerülhet nekem vállalkozni vakon-mondhatnám. Mégis eljött a pillanat, hogy a helyzetem megkívánta, hogy megoldást keressek. Én is gyerekekkel vagyok itthon és látássérültként nehéz elhelyezkednem. Ráadásul amilyen munkalehetőségeket kínáltak, azokat nem tudtam volna szívvel-lélekkel csinálni és távmunkával sem volt lehetőségem pénzt keresni. Márpedig a családnak szüksége lenne több pénzre. Az is megfogalmazódott bennem, hogy férjem munkáját is szívesen segíteném a saját foglalkozásommal. Túl igényes vagyok? Ilyen körülmények között találtam rá egy olyan előadássorozatra, mely az internetes értékesítés lehetőségeit taglalta és ekkor jött a felismerés, hogy ha ez igaz, akkor rendkívüli lehetőségek állnak, nem csak előttem, de sorstársaim előtt is. Elkezdtem magamba szívni a lehető legtöbb tudásanyagot, amit csak el lehetett érni Közben találtam egy pályázati lehetőséget egy riport elkészítéséhez és kaptam az alkalmon, körbejártam a témát. Nem sikerült nyernem, de lett egy anyagom, ami a mai napig az egyetlen, a témában készült riport tudomásom szerint. Az összeállításban megszólal majd egy sikeres vállalkozó, egy képzési program fejlesztője és látássérült  emberek is beszélnek, hogy a megvakulásuk előtt és után hogyan alakult az életük. Vida Ágival egyébként ennek a riportnak a kapcsán ismerkedtem meg, nagyon nyitott volt a témára, ő is szerepel az anyagban, a

blogjába külső

pedig fel is tette. Fel is iratkoztam a hírlevelére azon nyomban, mert azt gondoltam, hogy végre valaki, aki érteni látszott ezt a problémakört. Kerestem más neves marketing szakértőket, de csak titkárnőn keresztül kommunikáltak és nem értékelték a nyilatkozási lehetőséget nagyra, nem tartották a témát említésre méltónak, rosszul itélték meg ennek a dolognak a súlyát. Pedig az ő anyagaik inspiráltak legelőször a lehetőségeim felkutatására. Ekkor láttam meg, hogy egy egyszerű nyitottság olyan dolgokat hozhat az életünkben, amit még mi sem hittünk volna. Vida Ági sem ismerte jobban a helyzetünket, mint mások, de készen állt, hogy meghallgasson és együtt gondolkozzunk, beszélgessünk. Ő elsősorban kisgyermekes anyukáknak segít, hogy vállalkozást tudjanak indítani, mert nehéz gyerekek mellett visszamenni egy munkahelyre, megváltoznak az életkörülmények és bizony néha meg is szűnik a régi cég, vagy csak egyszerűen átértékelődnek a dolgok a nők fejében és otthonról szeretnének dolgozni. Nekünk látássérülteknek is a munkaerőpiacon való részvétel alkalmazottként, elég nehéz. Hiszem, hogy van olyan réteg, akiknek megoldást jelentene az önfoglalkoztatás. Ezért kezdtem el körbejárni a témát.

 

Egy év után olvastam az „Áttörés” játékról Vida Ági hírlevelében és valóban valósággá vált az áttörés. Nyertem és így jöhetett létre ez az oldal. Közben azt a tényt is figyelembe vettem a kutakodásom során, hogy léteznek már látássérült vállalkozók. Az után is elkezdtem utána járni, hogy mennyire van különbség látó és nem látó vállalkozó között. Mik azok, amit nekünk másképp kell csinálni, mi az, amit nem tudunk megoldani, van-e lehetőségünk segítséget kérni abban, milyen feltételekkel? Így van esély, hogy kiderül számomra egyre inkább, hogy nem lehetetlen. Még keresem az utat, de ami megtanulható, azt meg akarom tanulni.

 

Ha szembejön egy meredeknek tűnő ötlet, de tetszik, akkor ne ijedjünk meg, boncoljuk szét a lehetőségek szintjén és minden apró részlet után nyomozzuk ki, hogy miért igen, vagy miért nem, ne higgyük el azonnal, hogy képtelenség valami. A hiteles források felkutatása a leglényegesebb ebben a folyamatban, mert nem mindegy, hogy ki állítja azt, hogy valami pl. technikailag nem megoldható. Ha mindenki csak ingatja a fejét, bennünk mégis ott motoszkál az érzés, hogy nem lehetetlen, akkor haladjunk a megérzéseink irányába, mert sosem bocsájtanánk meg magunknak, hogy meghátráltunk. Ha viszont elindulunk, elképzelhető, hogy szembetalálkozunk egy új, addig még nem vizsgált szemponttal, ami révén mégis csak kiderül, hogy nekünk volt igazunk és nem lehetetlen. Az is kiderülhet természetesen, hogy hiába próbálkoztunk, de ezt semszabad sajnálni, mert ez is egy tanulási folyamat része, ki kell tapintanunk a határainkat és ez hozzásegít ahhoz, hogy a lehető legszélesebb térben mozoghassunk.

 

A riport

itt külső Hallgatható meg.

 

Készült a Hobby Rádió külsőközreműködésével

 

Ez egy fél órás adás, én mosogatás közben szoktam ilyesmit hallgatni.

 

Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat!

comments