A cél ízesíti az eszközt, avagy a belátható idő motiváló ereje

Bejegyzés adatai

Énektanulás a Kádek-módszer segítségével 8. rész

(Kedd: tehetség plusz ember – tematikus nap)

Szokták mondani, hogy sok terhet el tud hordozni az ember, ha látja a célt, amiért el kell szenvedni a dolgokat. Én azzal egészíteném ki, hogy a megvalósulás belátható ideje is számít. legalábbis nekem biztosan. Erre mostanában ébredtem rá. Bár csinálok csomó olyan dolgot is, aminek nem látom még, hogy mikor lesz eredménye, de tudom, hogy van értelme és hiszem, hogy nem hiába teszem őket. Most hogy jön ez ide? Elkezdtem gondolkodni azon, hogy miért is szakadtak meg korábbi énektanulmányaim, és most miért élvezem azokat a gyakorlatokat, amiket azelőtt unalmasnak tartottam. Szerintem érdekes kérdés, hogy kit mi bír kitartásra!

Tartalom:

egyszeméretleneper

Amiért énektanárhoz fordultam először

Egy koncertünkön a Cédrus együttessel az egyik dal közepénél, ahol nekem kellett énekelni a szólót, elcsuklott a hangom, és elkezdett szúrni a torkom. A többiek ismerték és tudták, így ők fejezték be helyettem. A közönség nagyon elnéző volt, de akkor kiderült számomra, hogy valószínű rosszul képzem a hangom és eröltetem. Ezért történhetett ez meg velem. Ez nekem volt annyira ciki, hogy ne folytassam az ösztönszerű éneklést tovább. Kaptam egy ajánlást, hogy kihez forduljak segítségért. Alig voltam húsz évesnél több. És nem értettem. Lélegzünk, skálázunk, de mikor fogunk már dalt is énekelni? Jártam fél évig, és még akkor is csak skáláztunk. Úgy érzem, hogy túl fiatal voltam ahhoz, hogy elfogadjam és megértsem ezt a „lassú” tempót. Nem gyakoroltam eleget sem, ezért mindig izgultam, hogy mi lesz az órán. Szóval amolyan kisiskolás módján viszonyultam az énektanuláshoz. Ez a „nem nekem tanulsz, magadnak tanulsz” szójárás nem működött nálam. Pedig volt célom. El akartam kerülni, hogy megismétlődjön a fenti történet. Lehet, hogy ez kevés volt? Ugyanis egy idő után már nem jártam énekelni tanulni. Ahogy most a miérteken gondolkodom, arra jutok, hogy talán azért, mert azt éreztem, hogy sosem fogunk továbblépni a skálákon. Pedig lehet, hogyha erről beszélgetek az egyébként nagyon kedves tanárommal, akkor elmondta volna a dolgok mikéntjét. De valószínű ez is egyfajta éretlenség volt részemről. Lehet, hogy még nem is voltam annyira eltökélt, amennyire kell?

Újabb nekifutás

Eltelt több mint tíz év, mire újra énektanárhoz kerültem. Ott szinte csak dalokon keresztül tanultam el különféle fogásokat. Az elején nagyon élveztem, de aztán megkörnyékezett egyfajta hiányérzet. Hangképző gyakorlatokkal nem foglalkoztunk szinte semmit. Bár nem ezt hiányoltam, érdekes. Ki akarna magának unalmas gyakorlatokat?! Nehéz megfogalmazni mit is éreztem. Talán az eszköztáram tapasztaltam kevésnek. Hiába voltak fantasztikus élményeim: lelkem megnyílása, érzelmek átadásának különféle feladatai, a mozgásom felszabadulása, valahogy még mindig nem volt kerek az a hangzás teljesen, és nem láttam a végét itt sem. A „sohasem érek el odáig” érzésem köszönt vissza újra. De ekkor már nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy nincs megoldás a haladásra! Úgy látszik már érettebbé váltam a hosszú évek alatt, és az akaraterőm is több lett. Így találtam rá Henyre. No de ő is hogyan kezdte a tanítást? Mondthatnám azt is, hogy nem haladunk „gyorsabban”, mint a húsz évvel ezelőtti első tanárommal. Most idézem gondolatait, hogy mindenki láthassa, miről is beszélek. És ezért lesz érdekes utána, hogy én mégis miért tartok ki azóta is mellette!

Nem a hang a lényeg!

A tanulás első időszakában végképp nem foglalkozunk a hang minőségével.
A hangadás mint testérzet minőségével foglalkozunk, vagyis megtanuljuk azt, hogy felszabadultan, lazán, torkunkból, testünkből, lelkünkből dolgozva megszólalnak a bármilyen hangjaink. Teljesen mindegy, milyenek, lefele és fölfele. Illetve a gyakorlat azt mutatja, hogy azon a három oktávon végigmegyünk, és akkor a növendék döbbenten szokta tapasztalni, hogy egy háromvonalas C meg se kottyant neki.
Nem erőlködött, mivel jók, speciálisak a gyakorlatok, persze hogy jó helyen, jól szól a hang, és akkor ezt meg tudjuk figyelni, de első körben a testérzetet figyeljük, miközben ez megtörténik, ugyanis az van, hogy a hangunk a gyakorlás során ebben a fejlődésben ugyanúgy érik, fejlődik, dinamikusabb, erőteljesebb lesz hangzásában is, kerekebbé, teltebbé, fényesebbé, csillogóbbá válik. És akkor, amikor eljutunk erre a pontra, fel szoktam hívni a figyelmet, hogy most már érdemes a hangot is megfigyelni, hogy egyértelműen összekössük a jó működés érzetét a jó hangzással.

Mitől lettek élvezetesek számomra a hangképző gyakorlatok?

Mondhatnánk, hogy Henyvel sem lehet túl gyorsan haladni.  De nézzük meg, hogy miről is van szó! Nagyon érdekes volt, amit megfigyeltem magamon. Légzőgyakorlatokkal kezdtünk és rekeszizom-gyakorlatokkal. Heny azt mondta nekem, ha jó a légzés, akkor már hetven százalékban jól énekelek. Ahogyan a rekesztartásra is egyre jobban sikerült figyelnem, sorba kaptam az egyre pozitívabb visszajelzéseket az énekhangommal kapcsolatosan. Testemben is azt éltem meg, hogy sokkal lazább vagyok, egyáltalán nem erölködik a hangom valóban, ha tudok koncentrálni. Mert még kell az elején. Tudom, hogy idővel ez már magától működni fog!

ebersbergpanorámája

Már nagyon várom! És ami még érdekes, hogy egyáltalán nem vágytam arra sokáig, hogy dalt gyakoroljunk. Úgy éreztem, hogy a hangképző gyakorlatok olyan jó hatással vannak az éneklésemre, hogy nekem csak ezek kellenek! Mert ez kihat minden dalra. És egyszerűen elkezdtem élvezni, és örülni annak, hogy gyakorlatozhatok. Már egyáltalán nem gondolom unalmasnak az ilyesféle dolgokat, mert a végeredményre gondolok, arra a célra, ami már most is látszik, hogy egy szép nap elérkezik! Lehet, hogy ez a kulcsa a motiváltságomnak, hogy belátható az idő, és már vannak apró jelek, hogy jó felé megyek? Már a harmadik hónap után hallható volt a változás, nem akartam elhinni!

Mikor leszek „kész”?

1,5-2,5 év közötti időtartamban nyílik a hang, ami azt jelenti, hogy onnantól számítva kezdődik az átidegzés, illetve folyamatosan zajlik, de ott már érezhető.
Onnantól kezdve ez nem elfelejthető, ez megint egy működési minőség, mint az úszás vagy a biciklizés, át- vagy beidegződik, és már azzal a hanggal megyünk tovább.

(Kádek Heny)

Számomra nagyon bátorító, hogy van egy belátható időtávlat a módszerben. És az is, hogy a jó beidegződés biztosítja azt nekem majd, hogy tartós maradjon az énektudásom!

Nagyon várom a hozzászólásokat a like gomb alatt!

A sorozat korábbi részei:

1. Jól akarod csinálni? Ne!2. A kádek módszer története3. Döbbenetes: sokan gondolkodnak úgy, hogy legyalázással lehet igazi eredményt elérni!4. Énektechnika? Keresem az igazit! 5. „Példahang”6. “A módszer akkor is felszabadít, ha nem akarod!”7. “Ha nem társam a növendék, mit tudok neki adni?”

Privát üzenet küldéseFeliratkozás blogértesítőreTémajavaslat küldése

Kapcsolatfelvétel