Mit kezdjek a tüskéimmel?

Ha leszedtük a fát karácsonykor, söpörjük össze a lepergett tűleveleket. Ha belement a körmünk alá, piszkáljuk ki. Ha véletlenül belenyúltak a gyermekeink egy kaktuszba, sajnos nem sokat tehetünk. A sok ici-pici apró tüskécskére várni kell, amíg kidolgozza a szervezet a bőrük alol. Legalábbis mi így jártunk.

 

Sok évvel ezelőtt egyszer elmentem egy megbeszélésre egy egyetemi tanárhoz. Osztozott lelkesedésemben és ellátott pár jó tanáccsal. Nekem nagy dolog volt ez. Megbeszéltünk egy következő időpontot is. Valahogy úgy alakult, hogy nem tudtam elmenni, de nem tudtam értesíteni időben ezt az embert, hogy ne várjon, mert nem megyek. Nagyon nagy lelkiismeretfurdalásom volt. Annyira szégyeltem magam, hogy nem mertem felhívni az illetőt, hogy bocsásson meg, hogy nem voltam ott és hogy nem szóltam. Minél több idő telt el, annál nehezebb volt emiatt a lelkem. Az emberek rosszallásától való félelmem sokáig kergetett és sokszor is,ilyen helyzetekbe. Ez az eset egyre nagyobb és nagyobb hibává nőtte ki magát előttem. Úgy éreztem, ha valaha össze fogok futni ezzel a komoly tanár úrral, meg sem állhatok előtte. Megérdemlem, ha bármilyen számonkéréssel, vagy megvetéssel fog rám nézni. Egy ilyen találkozásra senki nem vágyik, úgyhogy reméltem, hogy soha nem fog eljönni az az alkalom. Próbáltam elnyomni magamban a történteket, hogy ne legyen olyan rossz érzésem ezzel kapcsolatosan. Nyugtatgattam magam, ha néha fel akart törni a felszínre ez az eset az emlékeimben. Közben sajnáltam is, hogy elveszítettem egy ilyen remek ember jóindulatát, legalábbis ezt véltem. Azután egy konferencián, pár év mulva, találkoztunk. Odajött és csak ennyit mondott:

-Bennem nem maradt semmilyen tüske.

Annyira elszégyeltem magam, hogy zavaromban csak arra voltam képes, hogy letagadjam az eseményeket, hogy én nem is csináltam semmit… Hihetetlen, hogy az emberi lélek, mely félelemmel van telve, mennyire képtelen a normális reakcióra. Csak védekezésre voltam képes, annyira rettegtem, hogy bántást kapok. Milyen érdekes, hogy mennyire tapasztalt volt ez az ember és mennyire látta, hogy én kerülni próbálom a helyzetet. Persze az után a mondatom után elment mellőlem, nem beszéltünk, de biztos vagyok benne, hogy ő értette a helyzetet és betudta viselkedésemet egy éretlen reakciónak. Ma már mosolygok magamon és ha egyszer találkoznék vele, már nem félnék. Már megtanultam, hogy megéri felvállalni a tetteimért a felelősséget és őszintén bevallani magamnak és másoknak is, ha hibáztam, attól még nem fog összedőlni a világ, hiszen ki az, aki elmondhatná magáról, hogy tökéletes? Ugyanakkor találkoztam már azzal a felfogással is, hogy én olyan vagyok, amilyen, mindenki fogadjon el így és kész. Ez a legjobb megoldás? Én azt látom működni, hogy bátran tegyük azt, ami tőlünk telik és a környezet majd reagál, ha épp nem sikerült az, amit szerettünk volna elérni. Az ilyen visszajelzéseknek mindig lehet örülni, mert többet tudunk meg ezek által a közösséghez való alkalmazkodásról és az együttélés gördülékenyebb lesz. Nem vagyunk egyedül, de ez jó hír is lehet, pláne, ha összefogásra van szükség. S miért éppen erről írtam ma? Egy kedves levelezőtársam küldött be egy listára pár sort, ami engem nagyon megérintett. A szerző kilétét nem ismerem, ha majd ő megírja, akor ide is beírom.

 

Sündisznó érzés

 

Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.

 

Végül jöjjön egy dal, ami nagyon illik a témához. Ez egyébként az április 1-i „Barkaág” koncerten is el fog hangozni.

 

 

Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat!

comments