Minden nap egyforma?

Bejegyzés adatai

Van, akiknek nyűg, ha valamilyen ünnep közeledik. Szinte belerokkannak az előkészületekbe. Vannak, akik azt várják, hogy majd magától kialakul az adott nap, nem gondolják, hogy befolyásolhatják is bármivel. A véletlenre bízzák az emelkedett érzést. Aztán az elmarad és úgy gondolják, hogy lám, semmi értelme az ünnepeknek, ez a nap is ugyanolyan, mint a többi. Mit tehetünk, ha szeretnénk a hétköznapjainkat néha ünnepivé varázsolni úgy, hogy az ne teher legyen?

 

Miért van az, hogy csak panaszkodunk a karácsonyi rohanásra, de nem állunk meg? Miért van az, hogy a húsvéti szokások is egyre inkább kiüresednek, pedig régen szerettek együtt ünnepelni az emberek, jobban szerettek egymáshoz átjárni. Ma inkább menekülésre fogjuk és aki teheti, hosszú hétvégi programokon vesz részt más városban. Mindegy, csak ne kelljen otthon lenni. Félre ne értsen senki, ez nem kárhoztatásképp írom, csak egyszerűen megfigyeltem, hogy merre mennek a folyamatok és egy kérdőjel keletkezett bennem. Azt hiszem, hogy túl fáradtak vagyunk. Ha van egy kis szabadidőnk, akkor örülünk, ha nem kell kimozdulni, vagy ha kimozdulunk, akkor annak már nagyon olyan dolognak kell lenni, hogy megérje. Itt jön akkor a következő kérdés. Mi az, amiért megéri kimozdulni? Mi az, ami megéri a fáradtságot, akár az otthoni készülődést?

 

Nekem az ünneplésekhez való viszonyom folyamatos változáson megy keresztül. Gyerekként megszoktam, hogy együtt van a család és mi gyerekek sokat játszottunk közösen,  megszerveztük magunknak a szórakozást. Az előkészületekről semmi fogalmunk nem volt, mindent készen megkaptunk, megettünk, még azért sem kellett tenni semmit, hogy együtt legyünk, hiszen az olyan természetes volt. Az emelkedett hangulat mindig jellemezte ezeket az alkalmakat, de kicsiként azt gondoltam, hogy ez a születésnap varázsa és valahogy eszembe sem jutott, hogy ez nem mindig így lesz. Hogyan is gondoltam volna másképp, hiszen azt tapasztaltam, hogyha születésnap, akkor jó hangulat, ezek párosultak, ráadásul meg is kaptam minden törekvés nélkül. Aztán ahogy kezdtem felnőni, akkor szembesültem azzal, hogy minden nap egyforma. Voltak olyan születésnapjaim, ami csak úgy éreztem, kényszerből volt megtartva és keserű volt a valóság, hogy semmi extra nincs benne. Ugyanúgy reggel van és este, ünnepelünk, mert így illik, vagy mert így szoktuk, de hiába vártam azt a hatást a naptól, amit kicsiként megéltünk a családban. Úgy éreztem, hogy erre semmi szükségem sincs. Minek fáradjak bármivel is, ha egyformák a napok?

 

Jelenleg a családban rákészülünk a nagyobb ünnepekre, de nem szeretünk fél úton belehalni, mert azt tapasztaltuk, hogy a hullafáradt szülőkre semmi szüksége a gyerekeknek. Igazán együtt lenni csak jó hangulatban érdemes, de ha nem vagyunk kipihentek, akkor sokkal hamarabb válunk türelmetlenné és egy pillanat alatt szét lehet zúzni a legszentebb együttlétet is. A férjem és én is látjuk, hogy szükséges az ünnepre való rákészülés, de a spontanaitásnak is hagyunk helyet. Nem csak az előkészületeknél. Sok hétköznapból így válik ünnepnap.

 

Mivel kertes házban lakunk, ezért nagyon egyszerű azt mondani a családnak, hogy gyerekek, ma kint vacsorázunk. Kivisszük az ételt, van egy petróleumlámpánk, egy kis zene és máris ott a hangulat. Most kaptam ajándékba egyébként egy olyan kis lámpát, aminek a lángját ha meggyújtjuk, illatot is érezhetünk. Nagyon örültem, mert egy újabb egyszerű ünnepi kiegészítőnk lett. Egy másik példa, nyáron a nagy hősében beleülünk a felfújható medencébe. Hűsülünk és közben iszogatjuk a kávénkat. Ilyenkor mindig azt érzem, hogy én vagyok az egyik leggazdagabb ember, a világon.  A férjem ügyes ezekben a spontán ünnepek kitalálásában, ő szokta kezdeményezni ezeket általában.

 

Ha néha úgy érezzük, hogy elegünk van a gépies életből, biztos vagyok benne, hogy a környezetünk hangulatán dob, ha meglepetésszerű, mindenki számára élvezetes és egyszerűen kivitelezhető dolgot találunk ki. Ez nekem olyan érzés szokott lenni, mintha lelki masszázst kapnék. Egy ilyen felfrissülés mindenkinek jót tesz. Ha nincs hangulatunk semmihez, akkor nehéz kezdeményezni ilyesmit, az tény. Mégis érdemes megerősíteni a hitünket abban, hogy ahhoz, hogy bizonyos dolgok másképp legyenek, lehet tenni és szükséges is. Különben semmi nem változik. Érdemes átgondolni azt, hogy aki szeret minket, az nem a teljesítményünk miatt szeret, néha a kevesebb több, szokták mondani. Viszont valahogyan közvetíteni a mási emberrel azt, hogy nekünk ő fontos, nem árt. Lehet, hogy tudjuk egymásról, azért biztosan tapasztaltuk, hogy jól esik, ha valaki kinyilvánítja a megfelelő formában az érzéseit. Ebben az egész témában a legfontosabb elv, hogy nem mi vagyunk az ünnep szolgái, hanem ezek az alkalmak szolgálnak arra, hogy koncentrált adagban feltöltődjünk együtt másokkal. Erre az egy szempontra érdemes odafigyelni. Akár valamelyik munkatársunk napjába is csempészhetünk ma valami mást, amit jó kedvvel fogadhat és szebb lesz a napja.

 

 

Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat!

comments