Már nagyon izgulok

Technikai és egyéb érdekességek egy fellépésre készülve
(szombat: akadálymentes pihenés – tematikus nap)

 

Jövő héten Magyarországra érkezik Nick Vujicic, a kéz és láb nélkül született ember. Sokaknak ad bátorítást a világon, sok videója közismert. A Nem Adom Fel Alapítvány külsőgondolata volt, hogy eljöjjön Magyarországra is ez a fiatalember. Az előadások bevétele, sérült embereknek épülő lakóotthon megvalósulását szolgálja. Az a gondolat is az alapítvány vezetőségének a fejében  született meg, hogy alakuljon egy gospel kórus, melyben sérült emberek énekelnek. A felkészülés alatti élményekről rendszeresen olvashatott eddig, ha figyelemmel kísérte a keddi bejegyzéseket. De vajon milyen apró részletekre kell odafigyelni a finisben? Amikor már csak egy nap van hátra az énekegyüttes legelső bemutatkozásáig? Milyen apróságokra kell odafigyelni, ha sérült emberek színpadi megjelenését is meg kell szervezni? Milyen egy „akadálymentesített fellépés”? Ennek milyen színterei vannak?

 

Fizikai akadályokról

 

Én nagyot néztem, amikor kiderült, hogy a MOM Kulturális központban komoly „beavatkozásokat” kell majd végezni, hogy a kerekesszékes kórustagok feljuthassanak a színpadra. Ha ezeket megcsinálják, s vége lesz a koncertnek, vissza kell építeni mindent úgy, ahogy eredetileg volt. Ez olyan furcsa érzéssel töltött el, amikor meghallottam. Izgalmas lesz majd a hangosítás is, mert lesz olyan dal, ahol százan leszünk a színpadon. Ha túl sok a mikrofon, könnyen gerjed. Úgyhogy a technikai készletnek is elég komolynak kell lenni, s a felkészülésnek is ebből a szempontból. A fellépő ruháink egységesek lesznek, fekete nadrág, vagy szoknya és fehér blúz, plussz fekete nyaksál. Önkéntesek is fogják segíteni a sérült fellépők ruháinak rendbentartását. A jövő héten egymás után három napon keresztül több alkalommal is fellépünk majd, szükség lesz akár több garnitúra öltözékre is. Tegnap már vettem egy-két kiegészítőt a ruháimhoz és kértem segítséget ehhez. A fellépésekre történő eljutás is sok szervezést igényel. A legkülönfélébb sérüléssel élő emberek a legkülönfélébb közlekedési képességekkel rendelkeznek. Ráadásul bizonyos tömegközlekedési eszközök, melyek pl. a mozgássérült tagok akadálymentes közlekedését tudnák biztosítani, egy bizonyos időpont után már nem közlekedik. Vannak, akik vidékről érkeznek Pestre. Szóval sok az apró részlet, amire igen csak oda kell majd figyelni. Minden elismerésem azoknak, akik meg fogják szervezni az érkezésünket, a helyszíneken történő életünket. Hiszen az átöltözés, eljutás pl. a mosdóba, vagy ahová még szükséges, könnyen akadályokba ütközhet nálunk.

 

Lelki akadályok

 

Remélem, hogy azok a koncertre teljesen el fognak tűnni. A legutóbbi próbán éreztem először azt, hogy erre van esély. Ugyanakkor sokkal többre lesz szüksége mindannyiunknak, mintsem hogy ne akadályozzon minket semmi. A belső szándék erőteljes megélése azt hiszem az, ami túl tud mutatni egy szimpla „gátfutáson”. Nem csak hogy átugorhatjuk, vagy felszámolhatjuk az akadályokat, hanem építhetünk is, alkothatunk is a meglévő értékeinkkel, amik bennünk vannak.

 

Kihívások a felkészülésben

 

Voltak, akik úgy érezték, hogy a próbákon kívül még sokat segítene nekik az, ha lenne még plusz egy közös gyakorlás legalább. Ezt a problémát úgy sikerült áthidalni, hogy segítséget kértünk és kaptunk. A gyakorlásokhoz ingyen biztosított termet a Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskola. Ők elkötelezettek a sérült emberek életének segítésével kapcsolatosan. Az intézményben integrált oktatás folyik. Itt a blog nyilvánossága előtt is szeretnék köszönetet mondani az iskola igazgatójának, Fenyvessy Gábornak, és a programot segítő tanárkollégáinak, Dr. Veresné Murányi Mariannak, Kiss Csillának,  hogy megadták nekünk a lehetőséget.

 

Akadálymentesség a fejekben

 

Azt nem tudhatom, hogy ki hogyan fog ránk tekinteni. Bolyki Balázs munkájának célja velünk, sérült emberekkel is ugyanaz volt, mint a többi énekegyüttesével. A zenei produkció minősége legyen meghatározó, és semmi egyéb. Tegnap egy rövid beszélgetést készítettem egy fiatal gyömrői lánnyal, aki szintén színpadon lesz holnap este velünk. Csak ő a Bolyki Soul&Gospel Kórus junior tagozatának tagjaként. Többek között arról is beszél röviden, hogy neki milyen érzés az, hogy sérült emberekkel is fog együtt énekelni. Bár azért ő bizonyos szempontból előnyben van, ami a tapasztalatszerzést illeti, hiszen már két éve ismerjük egymást és több alkalommal léptünk már fel együtt Gyömrőn, Budapesten. Legyünk büszkék azért mindennek ellenére egy olyan fiatalra, aki nem csak tehetséges, hanem a hozzáállása, szemlélete is olyan, amit az egész társadalomnak kívánhatnánk. A pár perces beszélgetést Dobossy Veronikával Kaizer András külsőkészítette. Köszönet azért, hogy a sok elfoglaltsága mellett segített nekem, hogy Verát bemutathassam ismét a közönségnek, s hogy a gyömrőiek ismét büszkék lehessenek egy helybéli fiatalra.

 

Remélem, hogy minél több gyömrőivel is fogunk találkozni holnap este, a MOM Kulturális Központban a 19.00 órai kezdéssel rendezett gospel koncerten! Nekem nagyon különleges érzés az, hogy két különböző csapat tagjaként fogok Verával énekelni. Nagyon büszke vagyok rá, hogy a múlt héten felvételt nyert a kórusba és már jön is fellépni! Ez aztán a sebesség! Gratulálok! A szegedi Talent Tehetségkutató Énekstúdió külsőis gratulál!

 

A beszélgetés megnézéséhez ide kell kattintani:

https://www.facebook.com/photo.php?v=3118428855350&set=vb.106370602742138&type=2&theater külső

 

Szintén gyömrőiek azok, akik készítettek ehhez a koncerthez egy egy perces beharangozó videót. Köszönöm Lovas Katinak és Fiers Marcinak, akik egyébként építészek, hogy kreativitásukat nem hagyták szunnyadni a paplan alattJ! Minden az ő ötletük volt! Nekem potyogtak a könnyeim, mikor a szöveget meghallottam, főleg a közepét, de nem a meghatottságtól, hanem a röhögéstől! Nem is tudom, hogy mikor nevettem ekkorát utoljára. Szóval köszönöm, hogy odatettétek magatokat teljesen.

 

Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat!

comments