Magánügy?

Énekpróba Bolyki Balázzsal
(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

Ahogyan már a múlt héten említettem, szombaton találkozhat velünk a közönség. Szeptember 28-án 17.00-18.30 között fellép a Bolyki Soul&Gospel Kórus, s velük együtt mi is fogunk énekelni majd a koncertbe bekapcsolódva. Várunk mindenkit szeretettel az óbudai Fő téren! Tegnap erre az alkalomra készültünk többek között. Ismét kaptunk bátorító szavakat, és pár énektechnikai útmutatást is. Majd a bejegyzés végén megosztom a kedves olvasóval egyik dilemmámat: létezik őszinteség lelki megnyílás nélkül?

Ami ránk vár

 

Sok-sok munka. Konfortzónából ki, és vajon hová érkezünk majd? Olyan jó volt hallgatni a próba elején Balázs bátorítását. Olyan jó volt ismét megerősödni abban, hogy céllal vagyunk ott. Olyan jó volt látni, hogy ismét lendületet veszünk, és nekifeszülhetünk majd az előttünk lévő feladatoknak. Én nagyon szeretem a kihívásokat, de csak akkor, ha van, aki bátorít abban, hogy meg fogom tudni ugrani a lécet. Ha nem kapok segítséget, akkor egy-egy megmérettetés számomra félelmek sokaságát jelenti, s végül fel is adom. Most az általános iskolai technika órák jutottak eszembe. Számomra elég nagy kihívást jelentett, amikor valamit fűrészelni, ragasztani, szerelni, vagy csak simán hajtogatni kellett. Sokszor az lett a vége, hogy valamelyik ügyesebb osztálytársam fejezte be helyettem  a munkadarabot.

 

Ének-technika

 

Különleges volt az instrukció: énekeljünk úgy, mintha valamit nagyon kérnénk! Ilyen módon kellett egyszerre lággyá és dinamikussá varázsolni az adott énekszakaszt. Balázs ismét felhívta a figyelmünket arra is, hogy lassú daloknál igencsak könnyen előfordulhat, hogy elhúzzuk az éneket, mint a rétestésztát. A tempóra figyelni kell, a fegyelem ilyenkor elengedhetetlen. A folyamatos mosolygásra még mindig gyúrnunk kell, sajnos nem sikerül természetes reflexből így énekelnünk többségünknek. Ismét szembesülnöm kellett azzal is, hogy arra koncentrálok, hogy a hangok jól kijöjjenek, az érzésekről pedig megfelejtkezem. Lendület, dinamika, olyan sokszor elhangzik, mégis fel kell rá hívnia Balázsnak a figyelmemet újra meg újra. Hogy én milyen feledékeny vagyok!:) Még meg kell szoknom a helyzetet, hogy angol nyelvű szöveghez társítsak érzelmeket, de már kaptam segítséget a szöveg megértéséhez. Az ásításhoz történő hasonlítás is érdekes volt, a lényeg, hogy hangjaink nyitottak legyenek.

 

Őszinteség egyenlő nyitottság?

 

Balázs énektanítása a lelkünk megnyitásáról szól, s arról is, hogy vállaljuk fel őszintén azt, akik vagyunk. Vajon tud az ember őszinte lenni úgy, hogy közben zárkózott marad? Ez számomra azért fontos kérdés, mert megfigyeltem, hogy sok dologról, életem súlyosnak látszó tragédiáiról is tudok simán őszintén beszélni, közben pedig fáj a tudat, hogy ez csak a felszín, nem a lényeget mondom, pedig annyira akarnám azt. Őszintén beszélek, minden igaz, de nem “szívből”. Számomra itt válik ketté a dolog. Milyen jó is az, amikor képes vagyok megnyílni és őszintén arról szólni, írni, ami a lelkemben kiált!

 

Nézzünk egy konkrét példát

 

A vakság témája számomra egyáltalán nem megrázó dolog. Erről bármikor bárki bármit kérdezhet. Mindenre őszintén képes vagyok válaszolni anélkül, hogy ez számomra fájdalmas lenne. Úgy érzem, ehhez nem kell különösebben megnyílnom, bár kétségtelen, hogy az a tapasztalatom, hogy aki hallgatja a válaszaimat, azt gondolja, hogy én most micsoda bizalmas dolgokat osztottam meg vele. Most nem célom taglalni, hogy ennek a jelenségnek mi az oka, de van erről a lelki mehanizmusról elképzelésem. S hogy mi az a terület, amiről senkivel nem szoktam beszélni, mert az őszinteséghez valódi nyitottságra lenne szükség? Valaki egyszer azt mondta, hogy az ember lelke olyan, mint egy kisgyerek, aki azért szeret elbújni, mert arra vágyik, hogy valaki megtalálja. Az énekléssel kapcsolatosan egy a bibi: nem úszható meg a valódi nyitottsággal történő kiállás, mert csak valódiért kaphatunk valódit!

 

Vallomás

 

Tegnap olyan jól esett őszinte örömmel énekelnem. Tegnap olyan jólesett őszinte fájdalommal sírnom. Tegnap olyan jólesett őszinte szeretettel kimondani valakinek, nem akarok haragudni, miután nyíltan és őszintén kimondtam, amit gondoltam. Tegnap olyan jólesett megtapasztalni, hogy a közösen megélt viharok és elcsendesedések közelebb hozhatnak két embert egymáshoz, vagy akár több embert is. S hogy mi történt? Volt olyan illető, akinek mindenáron el akartam mondani minél hamarabb,, annyira kikívánkozott belőlem a dolog. Azt hiszem, hogy az a hevület, amit ekkor éreztem, az kellene akkor is, amikor énekelek. Szenvedéllyel, érzelmekkel telve, mindenáron közölni. Mert mi történt velem? Mi a gospel üzenete? Ez garantáltan nem magánügy számomra. Igen, Jézus szeret engem… 🙂

 

“Talent” konferencia, koncertfelhívás

 

Holnap egy olyan eseményen veszek részt, mely tehetségkutatásról, tehetséggondozásról fog szólni. Mentorokkal és tehetséges fiatalokkal találkozhatunk majd. Szó lesz az esélyegyenlőség szempontjából is arról, hogy milyen lehetőségek állnak a hátrányos helyzetben lévő magyar emberek előtt, akik tehetségesek. Tervezek beszámolni az ott hallottakról. Még egyszer hadd hívjam fel a kedves olvasó figyelmét a szombati találkozás lehetőségére! Óbuda, Fő tér, 17.00-18.30 között mi is ott leszünk, és énekelünk majd a Bolyki Soul&Gospel Kórushoz csatlakozva a koncertjükbe bekapcsolódva. Remélem, találkozunk!

 

 

Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat!

comments