Légszobrász műhely

Énekpróbák Bolyki Balázzsal
(szerda: tehetség plusz ember tematikus nap)

 

A tegnapi próba egy igen erős alapozással telt el. Kitértünk a rekeszizom használatára elég részletesen. Kaptunk feladatokat, hogy begyakorolhassuk az éneklés legalapvetőbb technikai részét. Úgyhogy most leírom, hogy miket hallhattunk, illetve megpróbálom felsorolni a gyakorlatokat is, talán még emlékszem mindegyikre, de ha most nem írom le, elfelejtem…J

 

  1. gyakorlat

 

Az volt a feladatunk, hogy csak magánhangzókkal énekeljük el a dalt. Erre azért volt szükség, mint utólag megtudtuk, hogy láthassuk, milyen az, amikor a levegő szabadon áramlik kifelé. A mássalhangzók nem állják útját. Ha otthon, amikor gyakorlunk egy dalt, és így is elénekeljük, és sikerül csak ott levegőt venni, ahol az instrukcióban van, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a rendes szöveggel énekelve is fog menni a dolog. Balázs feltette a kérdést nekünk, hogy szerintünk a belégzés, vagy a kilégzés lehet lényeges az éneklésnél. Hazafelé mondtam a többieknek, hogy én akkor azért tudtam a választ, mert ezt még a próbák legelején említette nekünk, én meg lejegyeztem ide a blogba. Úgyhogy most már ezeknek a beszámolóknak ilyen hasznát is megtapasztalhattam tegnap. Ha minden levegőt kifújunk, akkor egy bennünk lévő természetes reflex a levegővételnél azonnal teletölti a tüdőt. Az úszóknak a víz alatt kell minden levegőt kipréselni, hogy amikor felemelik a fejüket, a szervezetbe automatikusan betódulhasson a lehető legtöbb levegő.

 

Színes hangok

 

Olyan érdekes volt, amikor Balázs azt ecsetelte, hogy minden szóhoz tartozik egy bizonyos levegőmennyiség, ami ahhoz kell, hogy megszólaltathassuk azt, de egy szín is, forma is. Mi tulajdonképpen légszobrászok vagyunk. A rekeszből kell irányítani a dolgokat. Azt, hogy mikor és mennyi levegőt adunk ki. Balázs elmesélte, hogy ő annak idején hogyan ment el kaszálni a nagyapjával. Ez már csak azért is tetszett, mert a férjem szokott kijárni kaszálni, gondoltam, majd elmesélem neki is a sztoritJ. Annak kapcsán került szóba a történet, hogy a rekeszizom, egy dal éneklésénél olyan, mint egy éles szerszám. A levegő az alapanyag, amivel dolgozunk. Azt formáljuk, alakítjuk. Nagyon érdekesnek találtam, ahogy behozta Balázs a vizualitást és a kézművességet a hangok világába. A dalok tanulása közben én is tapasztalok átjárhatóságot. Aztán az is eszembe jutott, amikor még a próbafolyamatok legelején ötleteltünk páran. Hogyan is lehetne egy dal dinamikáját például lejegyezhetővé tenni a látássérült emberek számára. Ekkor került szóba a pufi filctoll. Amivel tapinthatóvá válik bármi, amit azzal rajzol valaki. Dalok esetében például a hangsúlyosabb részek lehetnének vastagabb vonallal jelezve, majd pl. vékonyodhat, ahogyan éppen a folyamatot kívánjuk. Én, amikor magam előtt látom a dalt a fejemben, a hangsúlyos részeket mindig világosabbnak látom, és amikor halkulni kell, akkor sötétedik a dal vonala. S mindig ezeket az „ábrákat” látom magam előtt, és így rögzítem is a próbákon hallott instrukciókat, tulajdonképpen lerajzolom az adott dalt magamnak, és ezt nézem vissza itthon a gyakorlásnál. Ahol levegőt kell venni, ott fekete a rész. A többi szakasznál a barna árnyalatai vannak előttem. Még mielőtt megkérdezné az olvasó, hogy hogyan lehetséges, hogy színt képzelek el, elmondom, hogy én 13 éves koromig láttam. Nem tökéletesen, de annyira igen, hogy tudjak olvasni, vagy fehér bot nélkül közlekedni. Rajzolni is nagyon szerettem, imádtam a színeket, és néha napján nagyon érzem, hogy hiányzik, hogy lássam azokat.

 

Rekesz a lelke mindennek

 

Ha sikerül jól használnunk a rekeszizmunkat, akkor hatalmas energiákat nyerhetünk ez által, ráadásul nem fogunk kimerülni az éneklésben, és nem megy tönkre a hangszálunk az erölködéstől. Jó, jó, de hogyan lehet így énekelni? Több oldalról is megközelítette Balázs a dolgot, hogy érezhessük, hogy hogyan kell csinálni.

 

Először az volt a feladat, hogy üljünk a széken úgy, hogy nagy terpeszt csinálunk a lábunkkal. A talpunk úgy van a földön, hogy a térd alatti rész merőleges legyen a térd fölötti részre. Aztán előre kellett hajolni egyenes háttal annyira, amennyire csak lehetett. Majd így kellett levegőt venni. Közben megfogtuk a rekeszizmunknál a testünket, hogy érezzük, hogy ez egy körkörös levegőtelítettség. Tehát nem előre megy a levegő a hasba, nem is a mellkasba, hanem éppen oda megy, ahová kell. Így könnyen érzékelhettük, hogy mikor vesszük jó helyre a levegőt.

 

A másik gyakorlat az az volt, hogy el kellett képzelni, hogy egy iszonyú hosszú spagetti tésztát kell beszívni a szánkba. Erről már a próbafolyamatok elején is hallhattunk Balázstól, de most nem csak említette, hanem csináltuk is.

 

Házi feladatok

 

A levegő beosztásához például azt lehet gyakorolni, hogy az sz hangot kiejtve, „sziszegve” fújjuk ki a levegőt olyan lassan, ahogy csak bírjuk. Az első kísérlet idejét meg lehet duplázni, ez lehet a cél.

 

A spagetti tészta beszívását konkrétan is kipróbálhatjuk, főzzünk ilyet magunknak!J Vagy ugyanezt az érzetet úgy is megtapasztalhatjuk, hogy egy szívószálon keresztül próbáljuk beszívni a levegőt. Közben, mondjuk a felénél, összeszorítjuk az ujjunkkal, hogy csak kis mennyiségű levegő jusson el hozzánk egyszerre.

 

Volt szó még a próbán a nevetésről. Ha valaki úgy tud felnevetni, hogy az egyfajta egyenletes hangzású, akkor szintén biztos lehet abban, hogy rekeszből jön a dolog. Ezt irányítani is lehet. Próbálni kell először hármat, majd ötöt, hatot, és így tovább, nevetni. Ha ez sikerült, akkor innen már csak egy lépés a vibrátó. Ezt leírni nehéz, mert ezt hangban lehetne szemléltetni. Balázs úgy mondta, hogy a nevetésnél a hangok szaggatottan jönnek egymás után, ha ezt összekötjük, akkor jön létre a kívánt eredmény.

 

Kipróbálhatjuk, hogy az adott dalt csak magánhangzókkal énekeljük el. Ahogy ezt az elején is írtam már, ha ez sikerül, biztosak lehetünk benne, hogy lesz elég levegőnk azokra a szakaszokra, amit egy levegővel kell énekelni. Pluszban így egy dal ívét is könnyen kigyakorolhatjuk.

 

Az évek során megfigyeltem, hogyha elakadtam valahol az éneklésben, de visszanyúltam az alapokhoz, mindig sikerült továbblépni. Tegnap is azt tapasztaltam, hogy nagyon hasznos volt arra koncentrálni, hogy a rekeszből irányítsam a dolgokat. Nem is értem, hogy erről miért is felejtkezem meg, akár csak pár másodpercre is, vagy néha teljesen.

Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat!

comments