Kincspotyogtatásról szó sem lehet!!!

Énekpróbák Bolyki Balázzsal

(szerda: tehetség plusz ember – tematikus nap)

 

Először azt a címet akartam adni ennek a bejegyzésnek, hogy “mindent bele”. S hogy miért? Mert olyan volt a tegnapi próba, mint egy kaja, amibe sokféle finomságot beletesznek, de úgy, hogy harmóniában legyenek a dolgok. Régebbi és újabb dalok gyakorlása, új gondolatok, lelkesítés és instrukciók, sebesség és megnyugvás egyszerre. Igyekszem ismét úgy leírni az élményeimet, hogy a lehető legtöbbet átadhassak azokból a gondolatokból, amit kaphattunk, abból a hangulatból, amilyenben részünk lehetett.

 

Szórjunk, vagy potyogtassunk?

 

Egy lendületes dallal indítottunk. Az első éneklés után Balázs valamiért, nem is tudom, hogy miért,:) úgy érezte, hogy kell hogy beszéljen nekünk arról, hogy mit is csinálunk olyankor, amikor éneklünk. A feladat az, hogy a kincseket, amik bennünk vannak, szét kell szórni. De nem úgy, hogy szinte senki ne vegye észre. Ekkor fogalmazódott meg bennem a “szórás” kifejezés ellentéteképpen a “potyogtatás”. Amikor mondjuk valaki nem törődik azzal, ami benne van, csak véletlenül, ahogy esik úgy puffan alapon elpotyogtatja az úton az értékeit, amerre jár. Ismét abban erősödhettünk meg, hogy szükséges a szándék a dalok mögé. Elengedhetetlen, hogy arra gondoljunk, mi van bennünk, és hogy ezt meg kell osztanunk, át kell adnunk. S hogy mi van bennünk? Ez minden próbán egyre inkább kiderül, ahogy fejlődünk, ahogy haladunk az úton. Egy izgalmas felfedező túra, amibe meghívást kaptunk.

 

Hang-színek és bátorság

 

Több hangot is hallhattunk külön-külön is, amikor Balázs ismét kiosztott egy-két mikrofont a daloknál. Ezt a gesztust nagyon szeretjük egyébként, mert egy kóruspróbán mások hangját egyenként nem is lenne esély meghallgatni. Én szeretem felfedezni, hogy kik is vagyunk, milyen a hangja a többieknek, hol tartanak. Élvezem a sokszínűséget! Azért nem szeretnék állszerény sem lenni, a saját hangomat is szeretem megmutatni és visszahallani, hogy egyáltalán hogy szól, mert amikor mikrofon nélkül énekelek, akkor nagy a kísértés, hogy kiabálva énekeljek, s ne a lendületből merítsek erőt. Bár ahhoz képest, hogy ezt írom, azért a bátorság faktor még mindig nem elég erős. Megmutatni ugyan szeretem a hangom, de igazán kiereszteni még félek. Talán mert szokatlan, talán mert… nem tudom…

 

Amit még felfedeztem magamban tegnap

 

Megtudtam, hogy milyen érzés úgy jelen lenni, hogy fizikailag és lelkileg is egyszerre, nehéz körülmények vesznek körül. Nehéz döntést kellett meghoznom a próba előtt. Közvetlenül az induláskor derült ki, hogy valaki meghalt a rokonságunkban. Ilyenkor hol a helyem? Kinek és mi ad többet? Ha otthon maradok és szavak nélkül a jelenlétemmel támogatom a családot, vagy elmegyek énekelni Istent dicsérni, s hazaviszem a megtöbbszörözött erőt és vigasztalást? Nem hiszek a receptekben, ez egyéni és személyes döntés kell, hogy legyen. A saját utam nyilvánvaló, hiszen írok az élményekről. Az események segítettek abban is, hogy az élet valódi kérdéseiről gondolkodjam, és mélyebb szinten éljek meg érzéseket éneklés közben, mint általában máskor. Egyébként fáradt is voltam, csak négy órát aludtam előtte, de ez most valahogy nem gátolt semmiben.

 

Mikrofon és mozgás

 

Tegnap fedeztem fel azt is, hogy amikor mikrofon van a kezemben, már nem annyira gátol, mint korábban. Eddig az volt, hogy olyankor teljesen lemerevedtem, mert csak arra tudtam figyelni, hogy elég közel tartsam a számhoz és zavart mindig, hogy nem tudok úgy mozogni, ahogy mikrofon nélkül. Tegnap valahogy az volt a jó, hogy nem törődtem direktben a mozgással, hanem arra tudtam figyelni, hogy a dalra mozduljak rá, hogy úgy jöjjenek ki a hangok, ahogyan a lehető legjobban ki tudnak jönni belőlem. Tehát nem a “táncikálással” voltam elfoglalva, hanem végre azt hiszem a lényeggel, hogy minél dinamikusabban énekelhessek. Hiszen Balázs az elején rámszólt ismét, hogy dinamikusan!:) Örültem, hogy volt mire fókuszálni a figyelmemet.

 

Programajánló

 

Pénteken a Művészetek Palotájában este 8 órai kezdettel fellép többek között a Bolyki Soul&Gospel Kórus is. Lerch István zeneszerző dalai hangoznak el abból az alkalomból, hogy ő 60 éves. Sok dalt írt pl. Horváth Charlie-nak, de más előadótól is sok szerzeményét ismerhetjük. Részleteket ebből a cikkből tudhat meg minden érdeklődő:http://www.zene.hu/20130924_megszakitottam_magammal_a_kapcsolatot külső

 

 

Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat!

comments