Ilyen programról még nem is hallottam

Néha olyan elérhetetlennek tűnik, hogy bár együtt vagyunk, mindenki bent van a házban, senki sem dolgozik, már csak az lenne hátra a napból, hogy tartalmasan eltöltsük egymással az időt és mégsem így történik. Pedig milyen jól esne az önfeledt együttlét. Azért van nálunk egy dolog, ami mindig beválik ilyenkor.

 

Ha úgy érzik a gyerekek, hogy most lazítani kellene, megkérdezik, hogy bulizhatnak-e. Az abból áll, hogy bekapcsolják a szintetizátor demó funkcióján a zenéket, felgyorsítják és bohóckodnak. Másképp is szokott azért ez történni. A legnagyobb gyermekünknek nagyon jó ritmusérzéke van és valamin dobol, közben a középső lánykánk énekel egy általa kitalált szövegű és dallamú éneket és a legkisebb is velük van és hozzátesz valamit vagy az egyikhez, vagy a másikhoz. Van olyan is, hogy a két ovis este együtt mondja el a közösen ismert versikét és ezt élvezik. Mivel nálunk az egész család zeneszerető, ezért egy héten egyszer páran össze szoktunk jönni és énekelünk. A férjem gitározik, énekel, én énekelek inkább, de néha furulyázok is. Van egy dobolni szerető kedves barátunk és még pár másik barát, akik, ha idejük engedi, eljönnek és közösen muzsikálunk. Volt az év elején egy olyan elhatározásom, hogy a fiúnknak minden héten megtanítok egy új dalt. Nagyon gyorsan tanul és nem felejti el azokat sem, amiket korábban elsajátított. Ami a csúcs az az, hogy már be tud szálni a „zenekarunkba”. Ha véletlenül valahol eltéveszti, ott tudja folytatni, ahol kell, nem zavarodik össze. Ez nekem mindig olyan hihetetlen, mindig rácsodálkozok erre, hogy milyen ügyes. S hogy azoknak is mondjak valamit, akik nem művelik, hanem inkább csak hallgatni szeretik a zenét, nos van olyan is, hogy szól egy dal. Van egy székünk itthon, ami forgatható, két kicsi gyerek is belefér és pörgetjük őket. Aztán egyszer csak azt találtuk ki, hogy a zene ritmusára jobbra balra elfordítjuk, így olyan, mintha a szék táncolna, a gyerekek pedig kacagnak közben. Ezt képesek lennének a szülők végkimerüléséig élvezni. Ilyenkor hihetetlen mértékben fel tudunk szabadulni és megáll az idő. S hogy miért erről írtam most? Egyszerűen ez a sztori ugrott be egy nagyon különös programajánlót olvasva. Bár Pécsen lesz ez a dolog, mégis nagyon különlegesnek találtam, szerintem egy önfeledt kikapcsolódás élményét fogja nyújtani minden résztvevőnek. Az érdekesség végett ide másolom a programajánlót. Közben azt kívánom mindannyiunknak, hogy minél többször éljük át azt, hogy megállt az idő közöttünk.

 

Babakocsi tánc a Zsolnay Kulturális Negyedben

 

Babakocsi táncot próbálnak a kisgyermekes szülők április 21-én 10 órától a Zsolnay Kulturális Negyedben. A különleges performansz koreográfiáját a Bóbita Bábszínház művészei tanítják be a Pirogránit udvarban, amit nyilvános főpróba is követ.

 

A szombaton begyakorolt produkció április 30-án az I. Zsolnay Fesztivál programjait gazdagítja majd. A szervező Zsolnay Kulturális Negyed, Kanga Egyesület/Zsebibaba magazin és Pécsimami Közhasznú Egyesület az előadásra nem csak babakocsis szülőket vár: hordozott babával is jelentkezhetnek az anyukák és apukák. A szombat délelőtti eseményen a szülők és (még) babakocsiba, hordozókendőbe bújt babák az egyszerű mozdulatsort megtanulva bizonyítják, hogy már ilyen fiatal korban is öröm a közös tánc.

 

A főpróbával egybekötött tánctanulás szombaton 10 órától kezdődik a Zsolnay Kulturális Negyed Pirogránit udvarán, és kb. egy órát vesz igénybe. A tanulás után következik a főpróba, kb. 10.30-kor. A produkcióban fellépőként résztvevő kisbabák, anyukák és apukák április 30-án ingyenesen látogathatják majd az I. Zsolnay Fesztivál szabadtéri gyermekprogramjait.

 

Esőhelyszín: Zsolnay Kulturális Negyed – E78

 

Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat!

comments