Kiemelt

Horváthné Dunaveczki Leona bemutatkozó bejegyzése

Horváthné Dunaveczki Leona képe

Bejegyzés adatai

Horváthné Dunaveczki Leona vagyok, szociológus, blogszerző, énekes.

Ez egy négy gyermekes vak édesanya honlapja ugye?

Igen, de először a szakmai oldalamról is szeretnék bemutatkozni röviden, mert így érthető meg igazán, hogy miért is létezik ez a blog, mi motiválja tevékenységeimet. Szeretném részletezni, hogy kiknek és miben tudok segíteni! Természetesen a családról is szó lesz majd. 🙂

1. Motivációs, bátorító írások a blogban

Blogbejegyzéseimmel bátorítani, motiválni szeretnék minden szülő, – énekes, – látássérült társamat, keresztény testvéreimet, hogy ezzel segítsem a hétköznapi boldogulást. Küzdelmeim tanulságait örömmel osztom meg ennek érdekében.

2. Motivációs, szemléletformáló kiadványok, műsorok

Iskolai, ifjúsági, hitbéli közösségek vezetőinek,
a lelki egészséget, az érzelmi intelligenciát is fontosnak tartó szakembereknek szeretnék segíteni abban, hogy az egymás elfogadásának készsége fejlődjön közösségeinkben, társadalmunkban.

Kulcsszavak: elfogadás, befogadás, önbecsülés, , összetartás, empátia, hálaadó életszemlélet.

Mottóm: Komoly témákról könnyedén!

A – sokszor kényes kérdéskört is érintő – témák feldolgozását a

  • a szemléletformálás lehetőségeiről szóló blogbejegyzéseim,új ablakban nyílik
  • a tartalmában általam szerkesztett hálanaplómkülső, új ablakban nyílik,
  • táborokban tartott szemléletformáló gyermekfoglalkozásaim,új ablakban nyílik
  • dalokkal fűszerezett motivációs előadásaim is segítik.
  • leonadiszkrétenszoptatjakisbabáját
    Stiller Ákos díjnyertes képe: Leona- Magyar Sajtófotó Pályázat 2016.külső, új ablakban nyílik

    Ezt kérdezik a legtöbben tőlem

    -Sokan segítenek? – érdeklődnek gyakran azok, akik az utcán odajönnek hozzám, hogy pl. átkísérjenek a zebrán.
    -Én csak azokkal találkozom, akiknek szándékukban áll, nem tudom, hogy közben hányan mennek el mellettem szó nélkül. Viszont nagyon hálás vagyok, hogy ön megkérdezte, hogy segíthet-e. Azt pedig meg tudjuk beszélni, hogy hogyan. – hangzik válaszom ilyenkor.

    Megdöbbentő eredmény

    Az egyetemen egy feladat kapcsán végeztünk egy kis terepkutatást, ami a segítségnyújtást illeti. Elmentünk egy helyre, ahol sok ember közlekedett az utcán. Én haladtam valamerre, a társaim pedig jegyzetelték, hányan jöttek oda hozzám, s milyen más reakció volt még. Számadatokra már nem emlékszem, csak az érzésre, hogy mennyire jó az, hogy nem látom, hányan kerülnek ki nagy ívben. Mindannyian nagyon megdöbbentünk.

    Ön is így van ezzel?

    A segítőim sokszor elmesélik, hogy nehéz volt nekik is a kérdés, hogy most mit csináljanak. Nem tudják mit kell mondani, mit kell tenni ahhoz, hogy jól segíthessenek, s hogy ne bántsák meg azt, akihez odamennek. A visszautasítástól is félnek. Én erre azt szoktam mondani, hogy aki nemet mond, az valószínűleg azért teszi, mert egyedül tud és vagy akar eljutni valahová. Ez ad egyfajta sikerélményt. Aki durván visszautasító, az nem azért olyan, mert vak. Egy “Segíthetek?” kérdéssel indítani a segítségnyújtást azért is célszerű, mert ilyenkor hirtelen nehéz még azt is kitalálni, hogy mit is mondjon az ember. Erre a kérdésre érkezik egy válasz, s azután el tud indulni egy rövid párbeszéd a hogyanokról.

    Mi a probléma?

    INFORMÁCIÓHIÁNY!!!

    • Miben és hogyan van szüksége a vak és gyengénlátó embereknek segítségre?
    • Mire és hogyan képesek a vak és gyengénlátó emberek?
    • Hogyan lehetnek ők is mások segítői?

    Rengeteg hiedelem lengi körül a témát. Ha valaki ezekre alapoz, máris kialakul az előítélet.

    Küldetésem

    1.
    Tevékenységeimmel szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy csökkenjenek az előítéletek és erősödjenek a pozitív társadalmi folyamatok a látó emberek és a vak, gyengénlátó személyek között.

    2.
    A környezetemben élők bátorítása is elhívásom. Továbbadni azt a reménységet és hitet, amit én is kaptam, amivel én is élek.

    Ezeket a célokat szolgálják tevékenységeim.

    ÉN IS SZERETNÉK SEGÍTENI MÁSOKNAK!

    Élet-szem-L-élet

    Horváthné Dunaveczki Leona tevékenységeinek hivatalos logoképe melyen a szem-l-élet felirat szerepel

    A hasznos információkon túl azt az életszemléletet is szeretem átadni, ami nekem sokat segít a hétköznapi terhek hordozásában, a felesleges terhektől való megszabadulásban. Hiszek a hálaadásban elrejtett erőben. Abban, hogy nem mindegy, mire figyelek, min gondolkodom, mivel van telve a szívem. Nem a rossz és fájdalmas dolgokban keresem a jót, hanem azok mellett. Mert ez is, az is jelen van, de …

    • Melyikre nézünk?
    • Kire nézünk?
    • Kiben bízunk?

    Pár évvel ezelőtt volt ezen az oldalon egy napi hálaadás rovat, melyekből szemezgetve szerkesztettem meg a hálanaplót. külső, új ablakban nyílikEbbe feljegyzetelhetjük hálaadásainkat, s ahogy a jövőben visszaolvassuk őket, nem csupán szép emlékként szolgálhatnak, de lehet, hogy éppen erőt is meríthetünk belőlük. Ezzel gondoltam segíteni mások lelki egészségét.

    Vakon “festettem”

    Szeretem megtudni, hol vannak azok a határok, ahol szabad a mozgásterem, éppen ezért próbáltam meg pl. vakon elkészíteni ezt a képet. Zsírkrétával csináltam, mert a besatírozott felületet ki tudtam tapintani. A színeket emlékezetből idéztem fel.

    naplementésképem

    Vakságomról

    Látásomat 13 éves koromban veszítettem el véglegesen, bár előtte sem volt tökéletes a szemem, mert szürkehályoggal születtem. 19 évesen volt lehetőségem a Vakok Elemi Rehabilitációs tanfolyamán részt vennem, ahol megtanítottak önállóan közlekedni, a számítógépet használni, önmagamat ellátni. Ekkor tanultam meg méhviaszból gyertyát készíteni is.

    leonaháromgyertyávalakezében

    Tanulmányok

    Ez után szereztem meg diplomámat (ELTE szociológia szak). S egy képesítést a Nemzeti Fogyatékosságügyi- és Szociálpolitikai Központ Közhasznú Nonprofit Kft.külső, új ablakban nyílikszervezésében. Itt arra képeztek bennünket, hogy hogyan közvetítsük a befogadó társadalom alapértékeit és szemléletét a fogyatékos személyekkel kapcsolatosan, kiemelten a munkaszervezésre és vezetői kompetenciákra tekintettel. 10 évig aktívan tevékenykedtem a De juRe Alapítvány kuratóriumi tagjaként, konferenciákat, tréningeket szerveztünk.

    Éneklés

    Ezzel a tevékenységgel teljesen másképp lehet megszólítani az embereket.

    Szóló énekléssel közreműködöm ünnepségeken. Férjemmel is szoktunk együtt énekelni, aki gitáron játszik közben. Szemléletformáló műsorokhoz is használok könnyűzenei dalokat. Folyamatosan képzem magam a Kádek Akadémián, külső, új ablakban nyílikahol Kádek Henriett előadóművész szakmai vezetésével hangképzésben, daltanulásban kapok fejlődési lehetőséget. Az élet örömüzenetének átadása a célom az énekléssel!

    Család

    Férjhez mentem, s most már van négy gyermekünk. Attila 14, Anna 12, Szilvia 9 és Erika 4 éves. A kép nem friss,mindenki “fiatalabb” rajta! 🙂 Gyömrőn élünk családi házunkban. Nagy családosként sem unatkozom soha! 🙂

    Leonaférjévelésnégygyermekével

    A gyerekekről az alábbi blogbejegyzésekben írtam:

    Anyai szemmel 1. részúj ablakban nyílikAnyai szemmel 2. részúj ablakban nyílikAnyai szemmel 3. részúj ablakban nyílikMinket kitartásra neveltek?új ablakban nyílik

    Díjak, elismerések

    Az alábbi linkeken találhatók azok a blogbejegyzéseim, melyekben részletesen is szó esik ezekről.

    Horváthné Dunaveczki Leona éppen átveszi a kitüntetést
    Magyar Arany Érdemkereszt (2018)új ablakban nyílik

    “Közéleti munkájáért” emlékérem (2017)új ablakban nyílik
    Horváthné Dunaveczki Leona emlékéremmel és oklevéllel a kezében

    Az alábbi linkre kattintva pedig egy rádióműsor hallgatható meg. Rehab a tortán magazin, Tilos Rádió. A díj kapcsán kaptam meghívást, de az élet minden területéről szó esik. Anyaságról, de a már elkészült zenés szemléletformáló műsorról is (Kutyák és kütyük világa)
    Műsor meghallgatásakülső, új ablakban nyílik

    Vegyük fel a kapcsolatot!

    Tel: 06 20 775 37 90
    Üzenet küldésekülső, új ablakban nyílik

    Kép a Horváthné Dunaveczki Leona bemutatkozó bejegyzése cikkhez.