Kiemelt

Hogyan segíthetek az utcán, ha látok egy sérült embert?

„Egy szó és más semmi, a vágyam csak ennyi”

Tényleg? Akkor ezt ma teljesítem!

Sok ember mesélte már nekem, hogy fél, amikor meglát egy sérült embert az utcán, mert nem tudja, hogy hogyan segítsen. Az is bizonytalanságot okoz, hogy milyen szavakat lehet használni, mi az, ami nem sértő. A médiákban van egy-két rosszul használt kifejezés, ami annyira elterjedt, hogy maguk a sérült emberek is néha következetesen rosszul alkalmazzák. 

Mit tehet mégis a kedves olvasó, ha tényleg ott a jó szándék, de úgy érzi, hogy nincs elég ismerete a segítségnyújtással kapcsolatosan? Olvassa végig ezt a bejegyzést!

Van egy jó hírem! Egyetlen szót kell csak megjegyeznie az egészből, s azzal varázsütésre megoldódhat minden probléma. A végén elárulom a megoldást, közbekiabálni nem ér!

Intim szféra

Emlékszem, volt egyszer egy rossz napom. Akkoriban tanultam az önálló közlekedést. Gondoltam, hogy elmegyek és bejárom az útvonalat, had legyen egy kis sikerélményem. Nem volt kedvem senkihez szólni, örültem, hogy magam vagyok a gondolataimmal. Megyek, megyek, azután egy helyen kicsit bizonytalanul kerestem a támpontokat (nemsokára definiálom). Közben odajött valaki és megfogta a karom és elindult velem szó nélkül. Nem tudom, hogy honnan tudta, hogy én merre szeretnék menni és hogy miért fogott meg. Miért ért hozzám anélkül, hogy bármit is mondott volna.

Támpontok

Ezek azok a dolgok, amik segítik a tájékozódást. Például egy oszlop, egy kapu, egy érdekes falfelület. A lényeg, hogy ezek olyan fix dolgok, amik jó esetben mindig ugyanott vannak és tudhatom, hogy hol járok. Ha ezeket a támpontokat megtalálom a közlekedés során, vagyis találkozom velük, akkor az jó érzéssel tölt el.

Milyen érdekes, hogy másokhoz nem merünk hozzáérni csak úgy, de vajon egy vak ember mitől másabb?

Ezen elgondolkodtam és arra jutottam, hogy talán ha valaki meglát egy embert, hogy keresgéli, hogy merre menjen, akkor úgy ítélheti meg, hogy bajban van az illető, feltétlenül segíteni kell neki. Arra tippelek, hogy sokszor az ilyen automatikus cselekedetek reflexszerűek.

Fehér bot és asszociáció

Kíváncsi lennék egy olyan kísérletre, hogy a fehér bot látványára vajon milyen gondolati minták jönnek elő az emberekben. A tippem az, hogy maga a bot egy támaszt szimbolizálhat a fejekben, nem a tapogatás fog róla eszébe jutni a többségnek.

A legtipikusabb probléma

Talán ez lehet az oka a leggyakrabban előforduló közlekedési szituációnak. A látássérült személy le akar szállni a buszról, lent áll valaki, s segítő szándékkal megemeli azt a kezét, amiben a fehér bot van. Amit a vak ember éppen a járdához tenne le, hogy érezze mekkorát kell lépnie. A vak ember, ha van nála fehér bot, addig nem mer lelépni egy lépcsőről, amíg nem tapogatta ki, hogy milyen magasan áll. Hiába van ott a segítő, aki a legnagyobb készséggel igyekszik lesegíteni. Egy zavarbaejtő kis huzavona alakul ki ilyenkor. A látássérült ember nyomja lefelé a botos kezét, hogy tapogathasson a botjával, a segítő pedig emelné fel, hogy “leemelje” őt a buszról segítségképp.

Hogyan előzhető meg egy ilyen kínos helyzet?

Ha szeretnénk pl. valakit lesegíteni a buszról, a legcélszerűbb az, hogy azt a kezét, amiben nincs bot, az ajtóhoz tartozó kapaszkodóra tesszük rá, ha kéri az illető a segítséget, s ő így teljes biztonsággal le tud egyedül szállni.

A segítségnyújtás és szabályok

Elmondhatnék ezerféle szituációt és ezerféle módszert, de kivételek akkor is volnának. Mégis, ha valakit tényleg érdekel, hogy hogyan tud segíteni, akkor álljon itt a szó, amit ha nem felejt el, minden rendben lehet.

Eljött a pillanat! A varázsszó pedig a következő: -Segíthetek?

Amikor iskolákba megyek osztályfőnöki óra keretében beszélgetni a gyerekekkel, fiatalokkal, akkor az óra végén mindig el szoktam mondani, hogyha az egész idő alatti játékból, ismeretekből csak ez az egy marad meg, akkor is teljesen elégedett leszek. Miért? Talán az a szemlélet segít megérteni, ami azt mondja, hogy ahány ember, annyi féle. Tehát a vak emberek sem egyformák. Éppen annyira különböznek egymástól, mint általában egy ember egy másik embertől. Mindenkinek lehetnek sajátos igényei, lelkiállapota éppen, másak a képességeink stb., olyan útmutatást adni, ami mindenkire igaz, nem lehet. Persze van egy-két támpont, de ezzel az egy szóval még ezeket sem kell feltétlenül megjegyezni.

Kicsit részletesebben a találkozás szituációjáról

A “segíthetek?” kérdés előtt azért nyilván nem árt köszönni. Ha látássérült az illető, akkor érdemes közvetlen közelről tenni ezt, hogy érzékelhesse, hogy hozzá beszélnek, neki köszönnek, tőle kérdeznek. Ha a kérdés után jön egy válasz, akkor már oldottabbá válik a helyzet, hiszen kialakult egy párbeszéd.

A visszautasításról

Ha „nem” a felelet, akkor is tekintsen magára úgy az olvasó, hogy megtette a lehető legtöbbet azért, hogy segítsen. Az is pozitív dolog, ha az embert néha magára hagyják és nem szólnak hozzá. Azért írtam le fentebb a saját esetemet. Van, amikor nincs kedvem senkivel sem beszélni és épp sikerélményt akarok szerezni a közlekedéssel és nem örülnék, ha valaki segítene és nem derülne ki számomra, hogy most el tudtam volna menni arra a helyre, vagy nem. Tehát minden ember ember, egyedi és megismételhetetlen. Ha a “nem” válasz durva hangsúlyban hangzik el, azt tekintse a vak ember emberi jellemhibájának, sokan hálásan fogadjuk mások segítő szándékát!

Hogyan tovább az igen után?

Ha igen a válasz, akkor a hogyan segíthetek a következő kérdés. Az illető ilyenkor elmondja és aztán biztos lehet benne a kedves olvasó, hogy a lehető legjobbat hozta ki a helyzetből és sokat segített. Pont úgy, ahogy arra szükség volt.

Helyes szóhasználat

Megadok majd egy linket, ahonnan letölthető egy táblázat, hogy a sérült emberekkel kapcsolatos kifejezéseket hogyan javasolt használni.

Mi látássérült emberek egyébként ugyanúgy használjuk a látással kapcsolatos kifejezéseket, mint mindenki más. Televíziót nézünk, láttuk a filmet, viszont látásra stb. . A világtalan szó kerülendő, a helyes kifejezések egyik lényege, hogy a “vak” szó pl. az egy jelző és a személy, vagy az ember szót tegyük ki mellé. Tehát vak emberek, látássérült emberek.

most már tényleg itt a link a részletesebb szóhasználatról, ha a különféle sérülésű embercsoportokról írna, vagy beszélne. Ez jó támpontot adhat:

Fogyatékossággal kapcsolatos elnevezések külső

 

 

Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat!

comments