Hogy teszed tisztába?

A leggyakoribb kérdések egyike, amit nekem feltesznek. Én meg azt nem értem, hogy miért tűnik ez a tevékenység a legnagyobb problémának a látó ember szemében. Sebaj, ha már probléma, akkor legyen, most egy olyan esetet hozok elő, ami tényleg nehézséget okoz.

 

A legkisebb gyermekünk nemsokára 2 éves lesz. Nagyon nyugis baba, sokan azt mondják, hogy biztosan azért, mert tudja, hogy ő a harmadik. Akárhogyan is legyen, ha beteg, akkor azért rajta is meglátszik: olyankor még csendesebb, mint általában. Már egy napja lázas. Valami vírust szedett össze szegénykém. Érdekes, hogy a bőrén én azonnal érzem, ha csak hőemelkedése is van. Férjem állítása szerint én érzékenyebb vagyok erre, és tényleg, volt már olyan, hogy teszteltük a dolgot. Mármint a hőérzékelést. Meg kellett mondanom, hogy hány fokos a víz a radiátorban, ő pedig megnézte a víz hőmérsékletét a kazánházban. Az esetek nagy részében fokra pontosan megmondtam, én magam sem akartam elhinni. Néha persze tévedtem, de ez hihetetlen volt nekem is. Azért a gyermekeink hőfokát nem bízzuk a véletlenre, létezik olyan lázmérő, ami beszél, és így meg tudom én is mérni a kicsik lázát, ha épp nincs otthon senki. A lázcsillapító beadása viszont már nehezebb téma, az adagolás, beleönteni a kis kanálba, majd a szájához tenni a kanalat úgy, hogy ne folyjon mellé, nos én inkább ki sem próbáltam. Most jut viszont az eszembe, hogyha egy kis pohárba tenném bele az adagot és megitatnám vele, akkor lehet, hogy működne, de akkor sincs még megoldásom arra, hogy az adagolókanálba hogyan öntsem bele az orvosságot úgy, hogy az ne folyjon mellé, mert azért a takarékosság sem utolsó szempont, még ha csap felett csinálnám is. Valószínű, hogy ezzel kalkulálnunk kell: néha veszteséggel járnak a dolgok, ha melléöntünk valamit, kiborítjuk a pohárból az asztalra az innivalót, de olyan is előfordult már, hogy a kávéfőző alá elfelejtettem odatenni a kiöntőt, úgyhogy teljes veszteséggel zártam az eseményt, hat adag kávé odalett. S hogy visszatérjünk a tisztába tevés kérdéséhez, ami ebben nehézség lehet, az az, hogy most hasmenése van a kislányunknak, és nagyon oda kell figyelnem, hogy hogyan veszem ki alóla a pelust, lett-e máshol is kakis valami. Már gondoltam egyszer arra, hogy telefonnal felveszem, hogy hogyan történik egy átlagos tisztába tétel és akkor mindenki számára kiderülhet, hogy a mai modern pelenkák esetében már nagyon egyszerű dolgunk van. Aki lát, még csukott szemmel is képes lenne szerintem a tisztába tételre. Viszont találkoztam két éve egy olyan anyukával, aki mozgássérült és a kezét nem tudja használni. Neki is van gyereke. Megkérdeztem, hogy ő hogyan tette tisztába annak idején a kisfiát. Kijelentette, hogy szájjal. Ezt meg én nem tudom elképzelni, de lehet, hogy inkább ezt kellene felvenni, hogy hogyan tud ez működni. Remélem, hogy kislányunk hamarosan meggyógyul!

Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat!

comments