Hatékony érdekérvényesítés 1. rész

Péntek:

Látássérültek, vagy civil szervezetek lehetőségeiről a pénzszerzés témakörében.

 

PÉNZKERESŐ NAP

 

Ki az aki ne szeretné azt, hogy az általa képviselt civil szervezet üzenete a lehető legtöbb emberhez eljusson. Ráadásul ez úgy lenne jó, hogy az emberek szemlélete valóban meg is változzon és cselekvésre sarkalja őket. Én sokszor találkoztam közömbösséggel, a jó szándék mellett az értetlenséggel és el kezdtem azon gondolkodni, hogy mi lehet a baj. Ennyire nem érdekel másokat  a különböző társadalmi csoportok nehézsége? Ennyire elfajult ez a nemzedék? Nincs elég pénz és ezért nem tudjuk hallatni a hangunkat? Most keseredjünk el, hogy milyen érzéketlen a mai világ az általunk képvviselt személyek problémáira és adjuk fel? Vagy, ha nem akarjuk feladni, akkor várjunk ki tudja meddig, amíg kiírnak egy megfelelő pályázatot? Megoldás az, ha panaszkodunk arra, hogy egyre kevesebb a forrás? Milyen érzés, amikor rákényszerülünk egyfajta megalkuvásra, ami nem igazán a saját programunk? Valamiből élni kell nem igaz? Én már tapasztaltam azt is, hogy egy pályázatnál azért a kevés pénzért több esetben is olyan adminisztratív terheket kellett hordozni, elviselni, hogy egy önkéntes jótékonysági koncert megszervezése könnyebb volt ennél. Létezik olyan megoldás, amivel az üzenetünk átadásának hatékonyságát és a szervezet működéséhez szükséges forrásproblémákat egyaránt meg tudjuk oldani? Igen. Ebben a témában egy sorozatot indítanék el ma, hogy mások hasznára is lehessek a begyűjtött információkkal.

 

A dolog apropóját az adta, hogy jómagam a De juRe Alapítványnak külsőleszek a kuratóriumi elnöke, ha az átalakulási folyamatunk befejeződik. Szeretnék a lehető leghatékonyabban munkálkodni a saját területünkön.

 

„KÖZÖS A VILÁGUNK”

 

A sérült embereknek és az épeknek egy ugyanazon világban kell boldogulniuk. Ezt csak összefogással, egymás nehézségeire érzékenyen tudjuk megvalósítani. Az egyik legkiszolgáltatottabb embercsoport jogainak védelmében szeretnénk szót emelni ugyanúgy, mint a szemléletformálás fontossága mellett. Ez az ügy értékes annyira, hogy minél több emberhez eljusson az üzenetünk? Van létjogosultsága egy ilyen civil szerveződésnek, mint a miénk? A munkánk fontos annyira, hogy elszántan keressünk anyagi forrásokat is a professzionális működésünknek érdekében? Megengedheti magának egy szervezet, hogy magánszemélyek kényszerüljenek saját anyagi felvállalásokra az önkéntes munkájuk mellett még pluszban? Ilyen esetben például ki a hibás? A pályázatok kiírói? Lehet, hogy lehetne ezen más úton is változtatni?

 

Ezekkel a kérdésekkel indultam el felkutatni olyan lehetőségeket, melyekhez „csak” munkát kell befektetni, pénzt nem, s a források előteremtésében is segíthetnek. Sokáig nem volt olyan pályázat, amin indulni tudtunk volna. Addig is, amíg várunk, nem kell, hogy tétlenkedjünk, fordult meg a fejemben. Mégis mit tehetnénk? Hogyan lehet ezt a leghatékonyabban csinálni, hogy a befektetett önkéntes munkával a lehető legtöbbet kihozzuk a dolgokból? Ez már csak azért is lényeges kérdés például nekem, mert három gyermekkel vagyok itthon és igen csak be kell osztanom az időt, hogy elég jusson az önkéntes tevékenységekre. Nálam a hatékonyság kulcsszó, létkérdés. Én ha csinálok valamit, azt vagy teljes gőzzel teszem, vagy sehogy. Ha a kedves olvasó is így gondolkodik, akkor azt hiszem fogok tudni segíteni a tervezett sorozattal.

 

Az alapítványunknak egyik célja az, hogy saját szemléletünket minél több emberhez eljuttassuk úgy, hogy azok be is épüljenek a társadalom értékítéletébe. A másik célunk pedig az, hogy a szervezetünk működésére olyan megoldásokat is keressünk, ami nem pályázatközpontú. Ne legyen az, hogyha van pályázat, akkor csinálunk valamit, ha nincs, akkor nem csinálunk semmit. Gondolom, hogy más sem erre vágyik, csak éppen az lehet a probléma, hogy sokszor sokan nincsenek tisztában azzal, hogy hogyan kell jól használni az ingyenes eszközöket. Én most elindulok és felkutatom a lehetőségeinket ezen a szinten, tanulok, akitől lehet, figyelek és aztán a gyakorlatban is elkezdjük majd megvalósítani. A szerzett tapasztalatokról, tudásanyagokról összefoglalókat fogok készíteni és ezt minden pénteken közreadom. Amit ingyen szerzek, egy kis önkéntes munkával ingyen szeretném továbbadni. Miért ne? Legyünk pozitív hatással a társadalomra minél inkább! Ha valamely civil szervezet képviselője úgy gondolja, hogy hasznosak lennének ilyesféle anyagok, akkor adja tovább a hírét ennek a lehetőségnek, írja meg a kétségeit és kérdéseit, legyen olyan a tematika, ami tényleg a valódi problémákat hozza fel és akkor a megoldások keresésének az irányát is könnyebb lesz a lehető legoptimálisabban meghatározni. Ha valakinek már van ismerete ebben a témakörben és megosztható, kérem, hívja fel rá a figyelmünket! Támogassuk egymás munkáját az információk áramlásával, ez rendkívül nagy segítséget jelenthet minden civilnek. Az összefogás szükségéről tegyünk tettekkel bizonyságot!

Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat!

comments