Anya, fogom a kezed

Meleg nyári este volt. 5 éves kislányommal feküdtem a sátorban, amit az udvaron vertünk fel, hogy tudjunk aludni a hőség ellenére is. Csak ketten voltunk, mert ő hamarabb álmos lett és megbeszéltük, hogy alszunk. Feküdtünk egymás mellett, én fogtam a kezét, mert így szeret elaludni. Megsimogattam hosszú hajacskáját, adtam a fejére egy puszit, aztán vártam, hogy elaludjon. Olyan érdekes, ezt már megfigyeltem, hogy amikor kettesben vagyok bármelyik gyerekemmel, akkor hirtelen előjönnek olyan témák, amire nem is számítanék. Bensőséges és mély beszélgetéseket kezdeményeznek ők maguk.

 

Valaki mondta, hogy állítólag ez az a kor, amikor a gyerekek átgondolják azt, hogy egyszer majd anyukájukat is elveszíthetik. A szemük előtt betegedett meg a dédnagypapájuk és látták, ahogy egyre rosszabbul néz ki, majd elköltözik. Látták már elpusztulni az aranyhalat, aki kiugrott a vízből és nem oda pottyant vissza, hanem mellé és ezt későn vettük észre. Láthatták már a születést is közvetlen közelről a kecskéknél. Véletlenül már olyat is megnéztek, hogy édesapjuk hogyan vágja le a csirkét. Szóval sokminden történt már a szemük előtt és valamikor ezeket fel is kell dolgozniuk. Erre nagyon jók azok az alkalmak, amikor kettesben vagyok velük.

 

Sokszor előjön például az öregedés témája. Ez ezen az estén is így volt.

 

–         Majd te is öreg leszel anya?

–         Igen. Ha csak nem történik valami szokatlan, nem természetes dolog, akkor mindenki megörekszik.

–         És akkor majd te is csont és bőr leszel?

–         Nem tudom, de biztosan látszani fog, hogy öreg vagyok.

–         Te félsz a haláltól?

–         Most úgy érzem, hogy nem, de akkor lehet, hogy félni fogok egy kicsit, amikor közeledik.

–         Akkor majd veled leszek és fogom a kezed jó?

 

Hosszabb volt ez a beszélgetés, de ezt a részletet szerettem volna kiemelni belőle. Micsoda gyengédség. Tudom, hogy a kislányomnak az nyújt biztonságot, ha mondjuk dörög az ég, hogy odabújhat hozzánk és mindig a kezét kell fogni. Csak csodálni tudtam a kis lelkének egyszerű és nagyszerű mivoltát. Én olyan sokszor túlbonyolítom az életet és a dolgaimat. Dumálok, rizsázok, próbálom kigondolni, hogy most mit lehetne mondani egy nehéz helyzetben lévőnek, közben a gyerekemnek milyen egyszerű ez az egész. Félelem, kézfogás. Talán nem véletlen, hogy a gyerekszáj rovat mindenhol népszerű.

 

 

 

 

Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat!

comments