Főszerepben egy vakon született lány, na ebből mi lesz?

Jolánta
(szombat: akadálymentes pihenés – tematikus nap)

 

Egy kedves barátnőm nemrég megosztott velem egy olyan tartalomismertetőt, mely egy operáról szól, amiben van egy vakon született lány. Ráadásul ő az egyik főszereplő. Már ez önmagában érdekes, de vajon mit hoznak ki ebből az egészből? A sorstársaim gondolataira is kíváncsi voltam és meg is osztottam velük ezt. Ahogy  velük beszélgettem erről, kiderült, hogy eljutni alkalomadtán egy-egy előadásra, kultúrális programra nehézkes annak, aki egyedül él és nem lát, vagy csak nagyon rosszul. A személyi segítségre kitalált támogató szolgálatok is napközben elérhetők. Délutánra, estére embert találni, aki kísér, lehetetlen. A taxi egy megoldás ugyan, de elég drága. Szóval amellett, hogy érdekesnek találták ők is ezt a történetet, ilyen gyakorlati problémák jöttek elő. El is gondolkodtam, hogy vajon hogy lehetne a legegyszerűbben megoldani ezeket a nehézségeket. Emellett más dolgokon is kezdtem el filozofálni. A történet ismertetése után ezek a gondolatok következnek majd.

 

A tartalom leírása

 

A szép Jolánta, René király lánya, születése óta vak. A szerető apa azonban nem akarja, hogy leánya megtudja az igazságot ezért a hegyekben álló palotájában tartja bezárva dajkájával együtt. Jolánta előtt tilos bárkinek is fényekről, színekről és látható dolgokról beszélni. A felcseperedő leányban azonban hamarosan kérdések merülnek az őt körülvevő világról. A palota lakói a király látogatását várják, aki magával hoz egy híres mór orvost, aki talán vissza tudja adni a leány szeme világát. A királlyal együtt érkezik Róbert herceg is, a leány kiválasztott jövendőbelije. Róbert nem tudja, hogy Jolánta vak. Az orvos megvizsgálja a leányt, de rossz hírrel szolgál a királynak: nem tudja visszaadni a látását. Viszont azt javasolja, hogy mondják el Jolántának az igazságot. Ugyanakkor hozzáteszi, hogy abban az esetben, ha valami olyan hatás éri a leány, ami miatt ő maga is akarka, hogy lásson, talán van esély a gyógyulásra. A király azonban elveti az ötletet, mert fél, hogy ez túl nagy megrázkódtatás lenne a leánya számára. Eközben Róbert herceg, Vaudémont gróf és néhány kísérőjük, útban a királyhoz eltévednek és a palota kertjébe jutnak. Róbert közben azon töpreng, hogy miként tudná felbontani az eljegyzést, hiszen ő Lotaringiai Matild grófnőbe szerelmes, Jolántát pedig még nem is ismeri. A tévelygő lovagok megpillantják a palota teraszán Jolantát, akinek szépsége azonnal megbabonázza Vaudémont grófot. Jolánta eleinte bizalmatlan az idegennel, de annak szavai, kedvessége mindinkább új, eddig nem érzett érzéseket keltenek benne. Vaudémont arra kéri a lányt, ajándékozzon neki egy vörös rózsát emlékbe, ő azonban minduntalan egy fehér virágot vesz kézbe. Vaudémont ekkor rájön, hogy a lány vak és mit sem sejtve előéletéről elkezd neki mesélni a természet színeiről, csodáiról. Ekkor megérkezik a király. Szörnyű haragra gerjed: a gróf nemcsak azt a tilalmat szegte meg, hogy ismeretlenül kettesben maradjon leányával, hanem azt is, hogy beszéljen neki a látható világ szépségeiről. Megparancsolja az orvosnak, hogy próbálkozzon meg még egyszer sebészi úton visszaadni a leányának a látását, ugyanakkor kihirdeti: ha Jolánta nem kapja vissza a látását, Vaudémont meghal. Jolántát lesújtja apjának döntése és eldönti, hogy mindent elkövet a gróf megmentéséért. Amikor mindenki távozik a király magához rendeli a grófot és elmondja neki, hogy a kemény ítélettel Jolánta érzelmi világára próbált hatni, azaz megpróbált az orvos tanácsai szerint cselekedni. Hozzáteszi, hogy számára is világos a leányban ébredt szerelem és ezt akarja a műtét sikeressége érdekében felhasználni. A király szabad távozást biztosít a grófnak, ő azonban nem akar elmenni és izgatottan várja a beavatkozás eredményét. Bevallja a királynak, hogy ő is szerelmes a lányba, de a király eloszlatja reményeit, hiszen lánya Róbert herceg jegyese. Ekkor belép Róbert, s vele menyasszonya, Matild. A király bocsánatát kéri és feloldozását gyermekkori eljegyzése alól, hiszen mást szeret. Vaudémont örömmel fogadja a bejelentést. Az orvos és Jolánta örömmámorban térnek vissza, ugyanis a beavatkozás sikerült. A lány boldogan öleli meg apját, és Vaudémont-ot, aki nemcsak a látás lehetőségét hozta el számára, hanem a szerelmet is. (forrás, vikipédia cikk)

 

Óvni mindenáron

 

Nekem a legérdekesebb az, hogy a történet kitalálója milyen jól érzékeli azt a problémakört, hogy aki nem lát, azt kímélni kell. SOkszor a környezet hozzáállása ez. Aztán mégis találkozik az ember a valósággal, mert előbb-utóbb beleütközik mindenki és akkor kiderül, hogy léteznek színek, formák, nem csak illatok.

 
A számomra lényeges kérdés
 
Érdekes volt nekem azon elgondolkodni, hogy vajon milyen lett volna a történet feloldása, ha nem sikerül a műtét? Egy ilyen sztori is lehet pozitiv kicsengésű egy közönségnek?

Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat!

comments